Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI-LEVELEK A THALLÓCZY-HAGYATÉKBAN
„KEDVES LAJOSOM!” 12 rásközlőre nagy felelősség hárul, és meg kell indokolnia, miért vállalkozik a levelek publikálására. A most közreadott levelek írója és címzettje is több volt, mint egyszerű magánszemély, és nem csak magánérdekű témákról leveleztek. Csánki Dezső a levéltáros szakma egyik legnagyobb neve, Pauler Gyula és Ember Győző után a leghosszabb ideig az Országos Levéltár vezetője (országos főlevéltárnok, majd főigazgató), nevéhez kapcsolódik a levéltári palota felépítése és az új épületbe költözés, majd az irányító miniszteri tárca megváltozásának első évtizede. Hivatali működése mellett történészként is jelentőset alkotott, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Nála is kiemelkedőbb, igen sokoldalú személyiség volt Thallóczy Lajos, aki történészként, levéltárosként, diplomataként és magas beosztású állami hivatalnokként is jelentős szerepet játszott a korszak szakmai és politikai, sőt társadalmi közéletében is. Egy generációhoz tartoztak, mindketten 1857-ben születtek, egy időben jártak a pesti egyetem történelem szakára, itt kezdődött ismeretségük, sőt barátságuk is, amely az idők folyamán olyan mély és bensőséges lett, hogy például Csánki fiának Thallóczy volt az „apatársa”. Karrierjüket is egy helyen, az Országos Levéltárban kezdték, és bár Thallóczy 1886-tól Bécsbe került, levelezésükben jól kitapintható az a mélyen baráti viszony, amely magánéleti, tudományos és levéltári hivatali ügyek őszinte megbeszélésére is lehetőséget adott. A levelek stílusa betekintést enged Thallóczy bécsi baráti körének – szakirodalomból egyébként ismert – hangulatába is,3 amely híven tükrözi a 19–20. szá zad fordulójának társadalmi konvenciókat tudatosan megsértő, liberális értelmiségi attitűdjét. A levelekben érintett témákban pedig olyan információkat közöl Csánki, amelyek máshonnan nem megismerhetők, vagyis a levelek forrásértéke emiatt jelentős. Mindezek alapján a levelek szerzőjének és címzettjének személye, valamint az adatok értéke miatt a fent említett magánérdeket felülmúlja az a közösségi érdek, amely a múlt jobb megismerésére irányul, és amely miatt a levelek közreadására vállalkozom. Thallóczy Lajos a hozzá küldött leveleket szép rendben megőrizte, amelyeket halála (1916) után más irataival együtt családja átadott az OSZK-nak. A Fond XI. jelzetű hagyaték a Thallóczyhoz levelet írók – öszszesen 1124 személy! – betűrendjében, azon belül szoros időrendben tartalmazza a leveleket, továbbá Thallóczy családjára, valamint az ő életére 3 WAKTOR ANDREA: „Kegyelmes Büzérnagy! ... Én ábrándozom a bécsi szép napokról”. Thallóczy Lajos és köre Bécsben. Budapesti Negyed, 12. (2004) 4:435–456.
