Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Gyáni Gábor A történés ideje – a történész ideje
9 Gyáni Gábor A TÖRTÉNÉS IDEJE – A TÖRTÉNÉSZ IDEJE Jóllehet a történetíró folyton az idő fogalmával dolgozik, ennek ellenére alig fordít figyelmet az idő önmagában vett fogalmára. Leginkább arra figyel, hogy pontosan datálja az elbeszélt múltbeli történetet. Ehhez kronológiailag tagolt időskála áll rendelkezésére, amely a keresztény időszámítás alapjain nyugszik. Vegyük elsőként szemügyre ezt az utóbbit. A történelmi idő, amely a történész munkaeszköze, és amelyre ő maga külön nem reflektál, alapvetően homogén, üres, univerzális és mély . Attól homogén a történelmi idő, hogy felöleli mindazon eseményeket és folyamatokat, amelyek egy adott időben megtörténnek és hatással vannak a történésekre. A történelmi idő, ahogy Sigfried Kracauer találóan fogalmaz, az a különleges médium, amely minden elképzelhető eseményt hiánytalanul magába képes foglalni. Ez az oka annak, hogy a legkülönbözőbb események és folyamatok kivétel nélkül mind elhelyezhetők a történeti időskálán, biztosított helyük van tehát a mindenkori Mostban, annak ellenére is, hogy a térben egyébként szétszóródnak. A történelmi létezők így meghatározott egyidejűsége adja kezünkbe a történetiség kulcsát; ez az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a múltat végtelen folyamatként képzeljük magunk elé (holott az valójában a hátunk mögött van). Azért beszélhetünk a múltról mint történelemről mindenki számára érthető módon, mert megalkotott történeteink segítségével bármikor visszatérhetünk az elmúlt idő bármelyik tetszőleges pontjához, és könnyedén elhelyezhetjük az újabb sztorit az idő változatlan, kronológiailag rögzített rendjében. Ezekkel függ össze az is, amit a történelem univerzalitásáról el lehet mondani, vagyis az emberi élet minden szóba jövő formája és megnyilvánulása (az úgynevezett történelem előtti dolgok kivételével) egyaránt helyet talál magának a történelmi idő ezen dimenziójában. A történelmi idő mélységének a fogalma pedig arra világít rá, hogy egyre távolabb tolhatjuk vissza a racionálisan elbeszélhető emberi múlt, a történelem kezdeteit. Végül azért üres a történelmi idő, mert attól válik a történetiség fogalma tartalmas kategóriává, hogy teletömködjük események és folyamatok leírásaival. Eredetileg nincs benne más, csak puszta
