Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 70 szólította meg: „Délután mintegy három óra tájban láttam az uradat... hát haza mikor ért az urad? felel a mészárosné: szeredán estve gyertyagyújtáskor.”69 A kétféle mérték együtt, egymás mellett élt. Nagy Erzsók, egy jóleszi jobbágy 18 éves szolgálója 1775-ben elmondta, hogy „valami egy órával virrat előtt” halt meg gazdája anyósa.70 Egy másik 16 éves szolgáló, Sajógömör mezővárosban, a következő évben viszont nem tudott pontosabbat mondani, mint hogy gazdája, akit felesége alighanem megmérgezett, „tehénfejéskor” még élt, majd hasa „nagyot kortyant”, és „harangozáskor” már holtan találták.71 1774-ben egy 17 éves szolgáló Kisragályon elmon dotta, hogy szolgálótársa, Kovács Maris titokban gyereket szült, „tehénfejéskor az udvarbúl elment és nem hamarabb, hanem délután mintegy három órakor előjött” – a kétféle beosztást ő is párhuzamosan használta.72 1719-ben Gömör megyében egy gyilkossági ügyben több tucat tanút hallgattak ki. Akadt köztük olyan jobbágy, mint a putnokfalvi Ligart Gergely, aki órákban gondolkodott: „Nem sok idő múltán, mintegy fél órának eltelése után” vágtatott a gyilkos az áldozat után, vallotta. Ugyanott lakott egy 23 éves tanú, aki nemes létére viszont a hagyományos fogalmakat is használta: „mintegy délután két óra tájban” látta a tettest a mezőn, majd „a napnak lemenendő tájban” hazament, és a faluban „másnap reggeli könyörgés tájban” értesült a gyilkosságról. A legvilágosabban a koronatanú, az elsőként kihallgatott 40 éves putnoki szabados, Liptai János szavaiból tűnik ki ez a kettősség. Az óra fogalmával Liptai tisztában volt: „mintegy félóra vagy legfeljebb háromfertály óra múlva” tűnt fel a gyilkos, vallotta, és „másfél óra, legfeljebb két óra múlva” már visszafelé tartott a tett színhelyéről. Hiába ismerte azonban az óra fogalmát ilyen jól, zsebóra híján a földeken csak a harangozást használhatta időmérésre: a vágtató lovast látta „délután mintegy két óra tájban, és ugyan” – pontosította szavait – „a délesti praedikatiora való harangozáskor”. Óragép híján a mérhető idő, a hagyományos beosztás, a mezőre kihallatszó harangozás volt a pontosabb.73 69 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Prot. proc. magistr. B/4. 69. f. 4. 1728. júl. 19. 70 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 680. krabic. Fasc. XII. No. 511. 1775. máj. 9. 71 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 681. krabic., Fasc. XII. No. 526. 1776. aug. 23. 72 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 679. krabic., Fasc. XI. No. 503. 1774. aug. 28. 73 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. 67. B/3. Liber proc. transsumpt. 1719. aug. 21.
