Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
HARANGKONGÁS ÉS ÓRAKETYEGÉS 71 Az óra fogalma mint mértékegység már jelen volt a 18. századi falvakban is a parasztok tudatában, még ha ennek konkrét ellenőrzésére óra hiányában nem is mindig volt mód. Bars megye törvényszéke 1775-ben tárgyalta Kopcsány Jánosné kisherestyei parasztasszony perét, akit gyerekgyilkossággal vádoltak, ezért volt igen fontos a szülés időpontjának minél pontosabb meghatározása. Egy falusi kisnemes ott járt a bezárt ház mellett, amikor a szülés zajlott, azaz – igyekezett magát a lehető legpontosabban kifejezni – „reggeli után, de amikor a marhákat még nem hajtották ki a mezőre”.74 Nyilván nem volt a faluban óra, így ennél közelebbit egy falun élő kisnemes sem mondhatott. Ugyanígy nagy jelentősége volt annak, hogy megállapítsák, meddig élt az ugyancsak gyerekgyilkossággal vádolt Studena Örzse kislánya. Szintén a barsi törvényszék előtt 1781-ben Héderváry András elmondta, hogy a kérdéses csecsemő igenis elevenen született, „élt is mind négy óráig, mert mikor délelőtt a juhok haza gyöttek, akkor lett, délután pedig, mikor juhokat fejés után kihajtották, akkor halt meg”. A 34 éves kisendrédi tanú éppenséggel nem tartozott a falu elitjéhez: pásztorkodó cigány volt. Az óra mint időtartam fogalmával azonban ő is tisztában volt, bár óragép híján csak a juhok mozgásával határozhatta meg az időpontokat.75 Az órát azokban a falvakban is ismerték, ahol – toronyóra híján – nem tudták mérni. Ezt az ellentmondást a legjobban alighanem egy vad dorbézolás kapcsán érthetjük meg, amelyet 1774-ben a Gömör megyei Alsószuha paraszti kocsmáján rendeztek. A faluban együtt éltek a kisnemesek és a parasztok, és most együtt táncoltak. Azért fogtak őket perbe, mert vasárnap, az Úr napján „tovább sem mint szabados volna, táncoltak és dorbézoltak”. A helyszínre kiszállt vármegyei deputációnak ki kellett tehát derítenie, hány órakor is kezdték meg a táncolást a hevesvérű ifjak, és hánykor hagyták abba. Ablonczai Mihály 64 éves kisnemes csak annyit tudott mondani, hogy a mulatozók a „táncot keszték tehénfejéskor”. Az utolsó tanú, az alig 18 éves Dapsi Pál helybeli kisnemes, megunván a hercehurcát, tiszta vizet öntött a pohárba, és nem minden öntudat nélkül jelentette ki a bizottságnak: „E tanú, mivel Alsószuhán óra nincsen, aszt nem tudja, Kovács Pál házánál... hány órakor keszték a táncot, hanem mivel Patakon is járt oskolában, sajdít valamit az órához, gondolja, hogy 6 órakor fogtak a nevezett ifjak a tánchoz és aszt folytatták mintegy másfél óráig.”76 74 ŠOBA, Sal’a/Nitra/Bars, Crim.proc. XII. Fasc. 6. No. 17. 1755. aug. 19. 75 Uo. Fasc. 12. No. 14. 1781. júl. 2. 76 ŠOBA, Banská Bystrica, Gömör, Proc. magistr. Fasc. XI. No. 499./677./
