Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
HARANGKONGÁS ÉS ÓRAKETYEGÉS 69 tak a nap számszerű felbontásához.65 A 18. században, legalábbis az or szág fejlettebb vidékein, a falusi lakosság tudatába már bekerült a nap órákra bontása, még ha nem is volt a közelben valóságos óragép. Rábahídvég mellől, a vasi Kolompos pusztáról származott Szemter Mihály. Apja fogadós volt, ő maga fazekasmesterséget tanult, utána Szentgotthárdon, Rábakeresztúron, majd fél évig Grácban dolgozott. A városi környezetben megszokhatta az órák használatát. Lopásért a németújvári vár tömlöcébe került, ahonnan elszökött. Elfogatása után azt vallotta, hogy társaival éjszakánként „két-két óráig” fűrészelték a bilincset a lábukról, majd „tizenegy óra tájban éjfél előtt mind az vasat magunkról lefűrészelvén”, az őrködő hajdúkat maguk helyett bezárva, elszöktek. A tömlöcben, az éj sötétjében a rabok aligha láttak órát, az időbeosztás a fejükben volt, és mind az időpontot, mind az időtartamot ennek alapján adták meg.66 A Magyarország egyik legfejlettebb régiójának számító Nyugat- Dunántúlon a 18. században a parasztok a hagyományos időmeghatározást párhuzamosan használták az órákkal. 1765-ben vallattak bírái egy németsároslaki jobbágyot, a 25 éves Laskovits Péter kocsist. Amikor elmondta, hogyan lopott el egy ládát, Laskovits egymás után használta a hagyományos és a modern időmeghatározást. „Estve harangozáskor” látta meg a körmendi sörház előtt a németújvári vásáros portékás szekerét, majd „kilenc vagy tíz óra tájban” ment vissza a sötétbe borult piacon várakozó szekérhez, hogy tettét végrehajtsa.67 1772-ben az Eszterházyak úriszéke előtt állt a Sopron megyei Lédec falu bírájának felesége és annak húga. A bíróné szerint Bán Györgyné boszorkányságát „egy estve, imádságra való harangozás után” követte el, 18 éves húga viszont úgy emlékezett, hogy a rontás este „nyolc óra tájban” történt, holott nyilvánvalóan mindketten egy kultúrkörhöz tartoztak.68 Ez a kettősség nemcsak a Nyugat-Dunántúlra, hanem valószínűleg általában a 18. századi Magyarország fejlettebb vidékeire jellemző volt. A bányavárosokkal tarkított Gömör vármegyében is együtt használták a 18. században az idő régi és új megjelölését. 1728-ban Tornalján egy szolga felesége a jánosi mészáros feleségét – akit gyilkossággal gyanúsított – így 65 Úriszék... i. m. 498. 66 MOL P 1322. Batthyány cs. lt. Úriszék, 190. cs. 589. p. 1762. jan. 3. 67 Uo. 191. cs. p. 229. 1765. márc. 15. „Vecsernyére harang korba” tört ki verekedés a körmendi vásáron, vallotta 1584-ben az egyik tanú, Mihály kovács. Úriszék... i. m. 212. 68 Schram F. i. m. II. 30.
