Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 66 ottan megcsináltassa, hogy akadék amiatt is ne legyen”.48 A birtokos ne mesek közül soknak volt zsebórája is, Fraknó várában például 1656-ban ellopták az Eszterházyak egyik udvari emberének, Liptai Imrének „aranyos óráját”.49 A jómódú nemesek hagyatékában a 17. században gyakran leltároztak asztali és zsebórákat.50 Forján Mihály körmendi tiszttartó 1707-ben arról számolt be egy Borostyánkőn kelt levelében, hogy „Láncssér vára... ez mai napon dél tájban circa horam mediam undecimam [fél tizenegy körül] meggyulladván, mind ez ideig ég”.51 1705-ben ugyanő Körmendről írta Petress György jószág igazgatónak, hogy „Kegyelmed levelei étszakán, ma, úgy mint szerdán 8 órakor érkeztek ide, ezen válaszomat pedig utána két órával, úgy mint 10 órakor innitt visszaeresztettem”.52 Forján Mihály számára az óra szerinti beosztás, a pontos idő ismerete nagy fontosságú volt, pontosan tudta, hány órakor kapott utasítást és hánykor válaszolt rá. A címzett, Petress György szintén ügyelt erre: „Nagyságodnak szóló leveleket ezen órában hozták kezemhez az postárúl – írta 1702-ben a rakicsányi tiszttartónak – az mint az posta nap vagyon s mely órakor köllenék érkezni az levelekkel, sokkal később érkeznek az alkalmatlan utak miatt.”53 Mind a levélíró, Forján Mi hály körmendi tiszttartó, mind a címzett, Petress György jószágigazgató hagyatéki leltárát ismerjük, mindkettőnek volt zsebórája.54 A birtokos nemeseknek általában volt zsebórájuk, ők tehát tudták egyénileg mérni az időt, és így a pontosság nagyobb szerepet kapott életükben, mint a parasztokéban. A különböző társadalmi rétegek érintkezésekor ez konfliktusok forrása lehetett. 48 Merényi Lajos: Eszterházy Miklós semptei várnagyának instructiója. Történelmi Tár, 1903. 296–300. 25. pont. Vö. Péter Katalin: Esterházy Miklós. Budapest, 1985. 52. 49 Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. Budapest, 1958. 680. Az órára: Carlo M. Cipalla: Le macchine del tempo. Bologna, 1981; Jean Gimpel: La révolu tion industrielle du Moyen Âge. Paris, 1975. 141–160.; David S. Landes: Revolution in Time. Clocks and the Making of the Modern World. London, 1983. 58–66., 70–82.; Bárdossiné Donner Márta: Régi órák – régi mesterek. Szombathely, 1982; K. Smidt Erzsébet: Régi idő – régi órák. Művészet 17. (1976/8.) 37.; Pritz István: Magyar órák. Budapest, 1943. 50 Radvánszky B. i. m. II. 275–276., 343. 51 MOL P 1314. Batthyány cs. lt. Missiles 73992 sz. 1707. júl. 12. 52 Uo. 73946. sz. 1705. ápr. 8 53 Uo. 91266. sz. 1702. dec. 8. 54 MOL P 1313. Batthyány cs. lt. Maj. Lad. 2. No. 33–36. Petresiana. 40. és MOL P 1322. Batthyány cs. lt. községi iratok, 120. Körmend. 1711. máj. 21. „egy ezüst zsebben való órácska”.
