Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
HARANGKONGÁS ÉS ÓRAKETYEGÉS 67 1734-ben állt bírái előtt Léva várában Vásony Pál vármegyei adószedő. Vásony uram nős volt, ám amikor Lévára érkezett, alighogy kocsijáról leszállt, nemes Kazy Franciska „őtet megszemlélvén... mondotta, ha a tüzes minkő megüti is, magáivá teszi Vásonyt”. A csábítás sikerült is, a leányszöktetés időzítése kevésbé: „El akartak volna menni – vallotta egy nemesasszony – adván Franciska bizonyos órát, melly óra tájban kívánta öszve rakott portékáját a háztól elszolgáltatni”, de mivel Bertli, Vásony Pál inasa „egy-két órával is késüben esett, jelentett Bertlit Kazy Franciska megszidalmazta, mondván: tüzes adta, miért nem jöttél előbb, amint mondtam, tizenkét órára”.55 A városban élő nemesek világában a ma is használatos időbeosztás érvényesült a 18. században: a napot pontosan felosztva, óra szerint beszéltek meg időpontokat, és a pontosság szükségességével a hoppon maradt szerető nagyon is tisztában volt. Kazy Franciskának nyilván volt is órája, a pontatlan inasnak viszont aligha, feltehetően a toronyóra vagy a déli harangszó alapján kellett volna figyelnie az időre. A jómódú nemesekkel ellentétben a parasztok és armálisták az időmérés hagyományos módját is sokszor használták, mely a nap járása, az állatok behajtása, a harangozás, az étkezések szerint osztotta szakaszokra a napot. „Midőn hajnalban imádságra harangoztak”, történt az eset, vallották a szentgotthárdi uradalom úriszékén 1753-ban. „Szent Márton nap után való szombaton dél után szokott könyörgésre való harangozás előtt” – határozta meg az időt 1746-ban a kecöli Mészáros Kata.56 „Mint egy fölöstökömkorban”, „osonatájban”, „pénteken, vacsora tájban” történt dolgokról vallottak a Vasban és Sopron megyében élő parasztok az úriszék előtt.57 Az esti gyertya- vagy fáklyagyújtás is fontos időpont-meghatározó volt: „Két esztendővel ezelőtt Szent István mártír napján estve gyertyagyújtáskor” történt a dolog, állította határozottan a Vas megyei Nagycsömötén lakó Tóth Mihály béres.58 A hagyományos megjelölések mellett azonban órákra is osztották a napot. A szabad királyi városban, Kőszegen ez természetes volt: Johann Ekker kőszegi kapás 1763-ban azért tudott olyan pontosan vallani a Bat-55 ŠOBA Šal’a/Nitra/, Bars, Crim. proc. XII. Fasc. 3. No. 55. 1734. jan. 4. 56 VaML Szentgotthárdi cisztercita apátság uradalmának iratai, XI-604. B. Úriszék. 1753. máj. 4., MOL P 235. Festetich cs. lt. 136. cs. Acta juris gladii. No. 148., MOL P 157. Eszterházy cs. lt. Acta crim. Series. XV. No. 10. 57 MOL P 157. Eszterházy cs. lt. Acta crim. Series. VI. No. 9. 17., Series V. No. 24., MOL P 235. 58 VaML Tiszti perek IV/12/i. Fasc. 6. No. 28. 1774.
