Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
HARANGKONGÁS ÉS ÓRAKETYEGÉS 59 Nem utal a kalendárium forgatására az sem, ahogy a 18. századi parasztok vallomásaikban meghatározták az időpontokat. Általában nem a hónapok ma is használatos latin (február) vagy korabeli magyar (Böjtelő hava) nevét, a hónap adott napját említették, hanem az időt vagy az egyházi ünnepek szerint (ahogy ezt papjuktól hallhatták a templomban), vagy a mezőgazdasági munkák szerint adták meg. A tanúk szavait a törvényszéki írnokok jegyezték le. A vallomások közül azonban sok piszkozatban és tisztázatban egyaránt fennmaradt, és ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a vallomások általában híven tükrözik a parasztok szavait. Az írnokok a tanúk által használt kifejezést sokszor értelmezték, például „áldozó csütörtök után való vasárnap, azaz 5a Mai”, ezt természetesen nem tekinthetjük a jobbágyok hiteles megnyilatkozásának. A vallomások elején gyakran található igen pontos időpont-megjelölés sem a parasztok gondolatvilágát tükrözi, ez egyszerűen a feltett kérdés megismétlése, a tanúk sokszor így is kezdték mondandójukat: „a deutrális üdőben”, azaz „a kérdésben feltett üdőben” történt az eset. Sopron és Zala megyében a 18. századi boszorkányperekben tanúskodó parasztok így jelölték meg az időpontokat:24 Időpont Sopron megye Zala megye hónap, nap 0 0 egyházi ünnepek szerint 39 23 mezőgazdasági év eseményei szerint 2 5 vásárok szerint 3 0 összesen 44 28 Hasonló eredményt kapunk, ha a paráznasággal vádoltak 18. századi bűnpereiben tanúskodó parasztok időpont-meghatározásait elemezzük. A nyugat-dunántúli úriszékek anyagát összehasonlíthatjuk Nagykőrös, egy alföldi mezőváros ítélőszékének adataival, ez utóbbi előtt a Türkenkriege und Kleinlandschaft. II. Hrsg. Rudolf Kropf. Eisenstadt, 1986. 194–213. Vö. Kovács I. Gábor: Kis magyar kalendáriumtörténet 1880-ig. Budapest, 1989. 11–25. 24 Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1529–1768. II. Budapest, 1983. 7–302., 563–692., az idézett példa: VaML Szentgotthárdi cisztercita apátság uradalmának iratai XI-604. H-l. Tanúvallomások 1799. okt. 12.
