Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században
TÓTH ISTVÁN GYÖRGY 58 szer is kiírta a dátumot, de mind az elején, mind a végén ennyit írt csupán.19 Ivánics Imre saját kezűleg írta levelét, nem lehetett tehát tudatlan. Kérte, hogy küldjék utána holmiját Győrbe, köztük „az könyveim is”, de a dátumot mégis így adta meg: Datum Jaurini, 1684. die ignoto – Kelt Győrben, 1684. ismeretlen napon. Ivánics nem szórakozottságból nem tudta, hogy milyen nap van, hanem mert ebben a korban ezt általában nem tudták az emberek. Egy magánlevél céljára pedig feleslegesnek tartotta, hogy utánanézzen ennek a kalendáriumban.20 A kalendárium forgatását csak akkor örökítették meg, ha az valamilyen bűneset kapcsán (általában a terhesség hónapjainak kiszámításakor) fontossá vált. 1776-ban Füles Ilona 16 éves hódmezővásárhelyi hajadon azt vallotta, hogy nem tudja, mikor volt együtt a kérdéses takácslegény nyel, de az egyik városi esküdt „a calendáriumból nézte, onnan tudom mondani, hogy Szent György nap előtt két héttel estem teherbe”. A hatalmas alföldi mezőváros esküdtjének műveltsége persze nem jellemző a falusi parasztokra.21 Nincs konkrét adatunk arra, hogy eljutott-e a kalendárium a 17–18. századi falvak parasztjaihoz. Tudjuk viszont, hogy ezeket árulták a városokon, erre utal a körmendi tiszttartó, Mihályfai Mihály levele 1689 decemberéből: „Soproni compactor [könyvkötő] tegnap itt az városon lévén, ajándékul adott Nagyságodnak a jövő 1690. esztendőre való két kalendáriumot” – írta földesurának, Batthyány Ádámnak.22 A könyvkötő a többi példányt nyilván a városon adta el. A 17. század elején a Batthyányak pártfogását élvező másik nyomdászról, Matthaeus Bernhardiról azt írta Beythe Imre németújvári református lelkész, hogy nem nyomtat, mert „mastan calendariumokat vit ki árulni”.23 Azt persze, hogy kik vásárolták meg ezeket a kalendáriumokat, nem jegyezték fel. 19 VaML Szelestei cs. lt. XIII/35. 2. cs. 1655. Vö. Istványi Géza: A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása. Budapest, 1934. Horváth Bálint levelei: Rába Helytörténeti Múzeum, Körmend, Történeti Dokumentáció, 483–494. sz. 20 MOL P 701. Vidos cs. lt. 1684. 21 Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára, IV. A. 53. a. 36. cs. Károlyi cs. lt. Úriszék, 1776. febr. 5. 22 MOL P 1314. Batthyány család lt. Missiles 31164. sz. 23 Uo. 5589. sz. Karl Semmelweis: Der Buchdruck auf dem Gebiete des Burgenlandes bis zu Beginn des 19. Jahrhunderts (1582–1823). Eisenstadt, 1972. 18. skk.; István György Tóth: Schichten der Gesellschaft – Schichten der Kultur. Analphabetentum und Bücherkultur in südburgenländischen Raum im 16. und 17. Jahrhundert. In:
