Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Tóth István György Harangkongás és óraketyegés. A parasztok és kisnemesek időfogalma a 17–18. században

TÓTH ISTVÁN GYÖRGY

52

renc már mentegetőzve kezdte vallomását: tud válaszolni a kérdésre, mondta, „ámbár öregségére nézvést az emberek között ritkán fordul meg”.1

Alacsony volt az átlagéletkor, aki megérte a hetven esztendőt vagy annál is többet, az már vénséges vén embernek érezte magát. A 17–18. századi perekben gyakran találkozunk magukat 100-110 évesnek mondó emberekkel. A vasi Ság iskolamestere „igen öreg ember volt – emlékezett vissza egy tanú 1747-ben – és amint magától hallotta, száztíz esztendős ember volt”.2

Egy terestyénfai agilis 1746-ban hatvan évvel korábbi csatákról be

szélt, és 104 esztendősnek állította magát.3

1718-ban Salamon Mihály ne

mesember 110 évet diktált be az írnoknak, ezt azután 108-ra mérsékelte, nyilván úgy gondolta: pontosabbnak, hitelesebbnek tűnik, ha nem kerek a szám.4

Egy alsópáhoki paraszt magát ugyan mindössze 80 esztendősnek vallotta, apjáról azonban azt állította, hogy 130 évet élt meg, valószínűleg pontosan azért, hogy az állítólag apjától hallott és más adatok fényében hamisnak tűnő vallomás igaz színezetet kapjon.5

A magas évszámok joggal keltik fel gyanúnkat. Osvált Miklós pásztor a vasi Hollós és Hídvég határperében a 18. század elején kétszer is vallomást tett: 1724-ben 60, 1745-ben 90 esztendősnek mondta magát, azaz huszonegy év alatt harmincat öregedett, ami az anyakönyv előtti világban természetes lehetett.6

1 Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Tiszti perek, Fasc. 7. No. 10. A: 1779. Vö. Philippe Ariès: Gyermek, család, halál. Budapest, 1987. 9–12. Az időfogalom fejlődésére lásd Norbert Elias:

Az időről. In: Időben élni. Szerk. Gellériné Lázár Márta. Budapest, 1990. 15–47.; Pierre Bourdieu:

Gazdasági gyakorlat és idő. Uo. 48–59.; Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou, village occitan. Paris, 1982. 420–426.; Jacques Le

Goff:

Au Moyen Âge: Temps de l’Eglise et temps du marchand. Annales ESC 15. (1960) 417–433.; Uő: La civilisation de l’Occident médiéval. Paris, 1982. 151–156.; A. J. Gurevics:

Időképzetek a középkori Európában. In: Történelem és filozófia. Szerk. Huszár Tibor. Budapest, 1974. 31–84.; Arno Borst:

Computus. Zeit und Zahl im Mittelalter. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters. Köln–Wien (1988) 44. Heft 1. 1–82., további irodalommal a harangról: 19–20., az óráról: 57–60., a kalendáriumról: 63. skk.

2 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) Filmtár (Ft.) B 1373. Veszprém m. lt. Acta nobilitaria. Fasc. R. I. No. 16. Rusa cs. Fol. 8. 1747. ápr. 4.

3 VaML Tiszti perek, Fasc. 1. No. 11.

4 MOL Ft. B 1391. Fasc. 6. Fol. 51. Zala vm. lt. Investigatio nob.

5 MOL Ft. B 1390. Vol. 4. Tik cs. Zala vm. lt. Investigatio nob. 1736.

6 MOL P 1313. Batthyány cs. lt. Maj. Lad. 6. No. 6 B. Metalia inter Hídvég et Hollós; No. 31. Metalia inter Molnaszecsőd et Pusztarádóc. Györffy István egy 1760-ban „106 éves korában” eltemetett vallomástevőről mutatta ki, hogy 1773-ban még csak 63 évesnek vallotta magát, és így legfeljebb 90 évesen halt meg. Györffy István:

Nagykunsági krónika. Budapest, 1941. 80., 174.