Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 47 időpontot jelölt, az eltérés attól függött, hogy éppen nyár vagy tél volt.102 Emellett jelent meg a 15. század második felétől az új, az időt már nem az imaórákkal jelölő időmérés. Első két példánk az 1456. évből származik, amikor a pécsi egyházmegyei Etei Ferenc közjegyző január 16-án Létán (veszprémi egyházmegye), a plébános házában a nap nyolcadik órájában vagy a körül (hora octava diei vel quasi), 103 március 11-én Marcali mező városban szintén a plébános házában, 12-kor (hora duodecima vel qua si)104 keltezte oklevelét. Zavarba ejtőek ezek az adatok: a kánoni órák sze rint a nap 12. órája a vecsernye idejének felel meg, de akkor miért nem így írta a közjegyző? Ugyancsak a kánoni órák szerint a köztes időt nem szokták jelölni, hiszen épp ennek áthidalására szolgál a „vel quasi” vagy „circa” kitétel. Etei Ferenc nem áll egyedül keltezésével, 1476-ban Tikosi Lőrinc veszprémi egyházmegyei közjegyző a szakácsi kolostorban „hora undeci ma diei vel quasi”105 fogott az oklevélíráshoz, az erdélyi egyházmegyei Ruppis-i János pedig 1479-ben „hora decima vel citra” 106 kezdte munkáját. Bizton feltehetjük, hogy ezek az időpontok már nem a 12 kánoni, hanem a 24 azonos hosszúságú (60 percből álló) óra szerint kerültek az oklevelek dátumába. Ezt valószínűsíti az a tény, hogy míg az imaórákat általában genitivusos szerkezettel szokták jelölni a közjegyzők (hora vesperorum, hora terciarum, hora sextarum), ezekben az itt említett oklevelekben a genitivus quantitatist ablativus temporis váltja fel: hora decima, hora un decima stb. Az persze kérdéses, hogy ezeknél a dátumoknál a nap mondjuk tizedik órája mit is takar, vagyis pontosabban, hogy mikor kezdődött számukra a nap: éjfélkor vagy napkeltekor. Amennyiben már az új számítás szerint éjfélkor fordult egyik nap a másikba, ezek az órák azonosak a napjainkban is mért időpontokkal, ha ellenben még a hajnali prima számított az első órának, akkor egy hagyományos időmérés keveredett az újjal ezekben az oklevelekben. Magam inkább az első lehetőségre gondolok, és épp a későbbi közjegyzői oklevelek alapján. 1494-ben kelt az általam ismert legkorábbi olyan közjegyzői oklevél, amely minden kétséget kizáróan már az új időmérés szerint datálódott. Eperjesi Péter közjegyző a széplaki apátságban 1494. szeptember 25-én „in ambitu Michaelis abbatis” írta okleve -102 Mályusz E. i. m. 60. 103 DL 15 022. 104 DL 15 038. 105 DL 17 765. 106 DL 13 819.
