Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
CSUKOVITS ENIKŐ 46 szerint mutatta. A külországi mester készítette remekmű azonban magában még semmit sem jelez a hazai viszonyokról. Sem az okleveles, sem az elbeszélő forrásokban nem találunk pontos időmegjelölést. Legtöbbször a leírt esemény napi dátumát sem tartalmazza a szöveg, nemhogy az óra megjelölését. „Ugyanebben az időben...”, „egy másik alkalommal...”, „ezekben a napokban” – olvashatjuk a krónikákban. Nem járunk jobban az oklevelekkel sem. Történészszemmel rendkívül érdekes oklevélnarrációkból válogatott össze egy kötetre valót Kristó Gyula.98 A felsorolt hőstettek elkövetésének dátumát egy alkalommal sem tar tották fontosnak feltüntetni. A nagybíróságokon, hiteleshelyeken kelt oklevelek már tartalmazzák az eljárás napját, a napszak vagy az óra megjelölésének igénye azonban fel sem merült. Csak a hazai okleveles gyakorlatban gyökértelen, társtalan közjegyzői oklevelekben fordul elő minden esetben a kiállítás órájának feltüntetése is.99 A közjegyzők magyarországi tevékenysége – a fejlett nyugat-európai országok gyakorlatával szemben – mindössze az egyházi bírósági hatáskörbe tartozó ügyekre korlátozódott.100 Emiatt az általuk kiállított okleve lek elenyésző töredékét teszik ki a hazai okleveles anyagnak, esetünkben azonban ez a pár száz oklevél elegendő ahhoz, hogy képet alkothassunk az időszemlélet magyarországi megváltozásáról. A közjegyzői oklevelekben az invokációt, segélykérést rögtön a keltezés követi: a kibocsátás éve, az indictio (a keltezést segítő, 15 éves ciklusban évente változó szám), a min denkori pápa uralkodási éve, hónap, nap és a kibocsátás órára megjelölt pontos időpontja.101 Az órát a legtöbb esetben a kánoni órák szerint adták meg a közjegyzők. A keltezésben használt prima (hora) reggel 6 óra, a ter cia 9, a sexta déli 12, a nona délután 3, a vesperae pedig este 6 óra körüli 98 Középkori históriák oklevelekben (1002–1410). A szövegeket válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Kristó Gyula. Szeged, 1992. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 1.) 99 Csukovits Enikő: A középkori írástudók „munkaideje”. Levéltári Közlemények 63. (1992) 12.; Uő: Közjegyzők a középkori Magyarországon. In: 700 éves a közjegyzőség Magyarországon. A 2008. november 27-i jubileumi konferencián elhangzott előadások szerkesztett változata. Szerk. dr. Rokolya Gábor. Budapest, 2008. 70. 100 Az 1458. évi IX. tc. az egyházi bírók hatáskörét így sorolja fel: hitbér, jegyajándék, leánynegyed, tized, egyházi személyek és nők megverése és megsebzése, végrendelet, házasság, hitszegés. Lásd Bónis György: Az egyházi és világi jog határai a középkorban. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. Budapest, 1984. 235–241. 101 Pl. „In nomine Domini amen. Sub anno nativitatis eiusdem 1428, indictione tercia, die vero decima Decembris, hora terciarum vel quasi...” – Jakó Zsigmond – Radu Manolescu: A latin írás története. Budapest, 1987. 18. sz. melléklet.
