Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 45 Franciaországban 1483-ban kapták az első céhszabályzatukat XI. Lajostól,94 addig Magyarországon még a 17. században sem volt önálló óráscéh: 1557-ben Kassán a lakatosok, sarkantyúsok, óragyártók és puskaművesek alkottak közös céhet,95 Sárospatakon 1608-ban kelt az egyesített lakatos-, bádogos-, órás-, puskaműves-, asztalos- és fejérművescéh levele.96 A céh szabályzatok az órásipar nagyon lassú fejlődését mutatják. Patakon „óragyártó pedig tartozik csinálni az ő mesterségének megmutatására egy egész és fertályos órát, az ki az holdat is igazgatja” – olvashatjuk a céhlevélben. Eszerint még 1608-ban sem jelezték ezek az órák a percet, a fertály (negyed) volt a legkisebb időegység, aminek mérését fontosnak tartották. Még a 17. században sem voltak könnyebb helyzetben a toronyóra állítását elhatározó városok, mint ahol már két évszázaddal korábban vállalkoztak erre a presztízsnövelő beruházásra. Érdemes összevetni a brassói forrásokkal Kolozsvár városának az 1658. évben kelt panaszos levelét. A város a kassai óragyártó Jánosnál órát rendelt: „Ígéretünk volt neki az óra megcsinálásától ötszáz forintot és útiköltségre nyolcz-nyolcz tallért, kötelezvén ő arra magát, hogy ott fenn elkészíti és aláhozván, két avagy három hétre felrakja és jól helyben állatja, adtunk még eleiben itt neki másfélszáz forintot, csak in rudere hozta ide az órát: és nem hogy ígérete szerint két avagy három hétre felrakta volna, sőt három holnapoknál is tovább csinálta itt költségünkre és félben hagyván a munkát, egy legényt hagyott itt annak véghezvitelére, az is nem tudta megcsinálni.”97 * Vizsgálatunknak az eddigiekkel azonos jelentőségű, de annál sajnos jóval kevesebb forrást mozgósító részéhez érkeztünk. A napi idő mérésében ugyanis épp a mechanikus óra megjelenésének hatására jelentésváltozás következett be: az időt már nem az évszakonként változó hosszúságú kánoni órák szerint mérték, hanem az azóta is használt napi 24, azonos hosz szúságú órával. Ezt az időszemléletben bekövetkezett gyökeres változást az írott forrásokban kell megragadnunk, máskülönben féloldalas marad az eddigiekben itt felvázolt kép. Mátyás király már említett csoda-napórája az átmenet terméke: az időt mind a 12 órás, mind a 24 órás időmérés 94 P. Lacroix i. m. 186. 95 Kemény L. i. m. 68. 96 A sárospataki lakatosok, bádogosok, órások, puskaművesek, asztalosok és fejérművesek czéhlevele 1608-ból. Közli Zoványi Jenő. Történelmi Tár, 1893. 374–375. 97 Kemény Lajos: Műtörténeti adatok Kassa múltjából. Archeológiai Értesítő 26. (1906) 58.
