Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
CSUKOVITS ENIKŐ 44 Györgynek Segesvárra;90 s az utolsó, a felállítással kapcsolatos bejegyzés 1528. december 22-én került a számadáskönyvbe91 – vagyis a brassói város ház órájának elkészítése, felszerelése másfél évet vett igénybe. A munkában az órásmesteren kívül ács, asztalos, lakatos, a számlapot és környékét kipingáló festő, rézmetsző és több napszámos vett részt. Több alkalommal kellett fuvarosokat fizetni a faanyag, gerendák vagy éppen homok szállításáért. Kétnapi napszámot igényeltek csak az óra felállítása körüli munkálatok. Az óraszerkezetet – amely súlyokkal működött – nagy fagerendákra helyezték el, az olajozást olívaolajjal végezték. Az óra ajtaját asztalos készítette, a számlapot egy festő és egy rézmetsző díszítette – a festéshez szükséges lenmagot, míniumot, olajat is a megrendelő vette meg. Az órához harang is tartozott, ennek a toronyba való felhúzásáért a munkát végző ács külön borravalóban részesült.92 Az óra felszerelésére a városháza épületének átépítése, bővítése keretében került sor, ez magyarázza a munkálatok elhúzódását. A munkamenetet figyelve azonban óhatatlanul feltűnik: szinte semmit sem vásároltak meg előre, minden alapanyagot, építőanyagot közvetlenül a felhasználás előtt szereztek be – ez is oka lehetett a komótos munkavégzésnek. A munkálatok alatt a város salláriumot fizetett a Segesvárról érkezett órásmesternek, amely a megélhetési költségeit fedezte. Ő egyébként nemcsak a szerkezet elkészítését, felszerelését vállalta, hanem irányította az óra elhelyezésével, beüzemelésével kapcsolatos egyéb munkálatokat is. A felszerelt toronyóra karbantartását, kisebb javítási munkák elvégzését már a városban lakó lakatosmester is el tudta végezni, így 1528 decemberében György mester visszatérhetett Segesvárra, vagy a brassói jó minősítéssel más város felé vehette útját. Habár itt elsősorban a gépórákról esett szó, nem feledkezhetünk meg a napórák készítőiről sem, hiszen az a munka is speciális ismereteket igényelt. Sajnos csak Kassán van tudomásunk a napóra készítőjének kilétéről: valószínűleg Hans Dorn műszerkészítő domonkos szerzetes tervezte a Szent Erzsébet-templom napóráját.93 A többi középkori napóránk készítő jéről semmit sem tudunk – mint ahogy a napórákról is keveset. A gépórákat készítő vagy csak karbantartó magyarországi órások egyébként kis számuk miatt nem tudtak önálló céhet alkotni. Míg például 90 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt i. m. II. 40. 91 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt i. m. II. 82. 92 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt i. m. II. 70–77. 93 Magyar napóra-katalógus i. m. 47.
