Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
CSUKOVITS ENIKŐ 42 indokolhatta, hogy így a horologium értő kézbe kerül. Egy, a fejérkőihez hasonló értéktelen öreg vasóra elajándékozásának írásba foglalása nem lett volna ennyire fontos. Mielőtt áttérnénk az órákról azok készítőire, működtetőire, a hazai vagy külhoni órásmesterekre, érdemes röviden összefoglalni azt, amit jelenleg a középkori Magyarország óráiról tudni lehet. Az első hazai gépórák a 14. század végén keletkeztek, erre azonban írott adat mindössze Besztercebányáról maradt fenn. Takács József Péter már említett állítása, miszerint a magyar királyság területén Nagy Lajos uralkodása alatt készültek az elsők, elvileg nem kizárt, azonban az általa felhozott érvek nem támasztják alá véleményét. Takács ugyanis abból indul ki, hogy a Zsigmond kori adatok közt már találunk órajavítást, karbantartást. Ez azonban még nem igazolja, hogy ezek az órák esetleg már több évtizede léteztek volna. Mint több város órája esetében láthattuk, ezeken a nehézkes szerkezeteken szinte minden évben akadt javítanivaló, Brassóban az 1528-ban felállított városházi toronyóra már 1530-ban javításra szorult.82 Addig, amíg más adattal nem rendelkezünk, egy 1420-as, 1430-as évek beli órajavítás önmagában még nem érv a gépóra több évtizedes, esetleg fél évszázados létezése mellett. Azzal a nézetével, miszerint „hazánkban a 15. században kb. egy tucatnyi helyen lehetett toronyóra”,83 egyet tudok érte ni, sőt, miután itt az előbbiekben felsorolt, nyilvános órával rendelkező városok száma is eléri a tizenkettőt, a század végéig a toronyórák száma biztosan több volt ennél. Ilyen jellegű adatok remélhetőleg kerülnek még elő, szerencsés esetben olyan városokból is, melyek középkori órahasználatáról eddig nem volt tudomásunk. A toronyórák egyre gyarapodó köre mellett legalább annyira fontos jelenség, hogy a 15. század végén és a 16. század elején, a királyi udvaron és a hozzá közel álló humanista körön kívül is megjelennek az első mobil órák. A bőségesnek nem mondható források ellenére szerencsések vagyunk, hogy az előbukkanó néhány adat viszont szinte a teljes hazai társadalmat lefedi, a bárói családból származó Hédervári Katalintól a vagyontalan somodi plébánosig. A Mohács előtti Magyarországon nem volt természetes az óra birtoklása, főleg pedig a használata, de ezek szerint nem számított ismeretlen jelenségnek sem. * 82 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt i. m. II. 181. 83 Takács J. P. i. m. 353.
