Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
CSUKOVITS ENIKŐ 38 közlő Mályusz Elemér, majd a rá hivatkozó Karlovits Károly említi –, hiszen annak elterjedése inkább a század második felére esett. E rövid említés alapján szinte lehetetlen a kérdésben dönteni – a legvalószínűbb, hogy valamilyen vízórája volt az apácáknak.70 Száz évvel később, 1508-ban a bátai és a zalavári apát 17 monostort látogatott végig a Dunántúlon és Észak-Magyarországon. A látott kép majd mindenütt siralmas volt, de talán a lekéri monostort találták a legkétségbeejtőbb helyzetben. Az épület düledezett, a szegénység miatt szerzetes már nem lakott a monostorban, csupán az öreg apát, aki maga is el akart menni, csak a vizitátorok szavára maradt ott.71 A fölvett leltár is szegényes, kevés értéket tartalmaz. Kü lönösen árulkodó a sorrend: a kisszámú tételnél nem tartották szükségesnek, hogy az eltérő természetű javakat külön vegyék sorra – kupák, misekönyvek, disznók és jobbágyok teljesen ötletszerűen követik egymást a felsorolásban. Az apátságban még az istentisztelet végzéséhez szükséges felszerelés is hiányos volt: már régen zálogba adták a monstranciát és a pásztorbotot. Néhány rézkehely, pár miseruha, egy nyaklánc és két rézgyűrű, mindössze öt könyv, valamint egy kisebb és egy nagyobb óra képviselte az értékesebb javakat. Emellett az ágynemű, szőnyegek, réz- és ónedények, valamint egy régi vasalt szekér tartoztak az ingóságokhoz.72 A szegénység miatt a vizitátorok engedélyezték az apátnak, hogy két órája közül a nagyobbat eladhassa, ennek árán marhákat vegyen és kiválthassa az Esztergomban zálogban lévő pásztorbotját. A két lekéri horologium kapcsán több kérdés is óhatatlanul felvető dik. Mivel a két forrás egyéb információt nem közöl, nem állapítható meg biztonsággal, hogy milyen típusú órákról volt szó. Több jel utal azonban arra, hogy gépórák lehettek. Nem valószínű, hogy a lekéri elszegényedett apátság tulajdonában olyan sokfunkciós napóra lett volna, amilyet Mátyás javai közt láthattunk. Egy egyszerű, közönséges napóra eladása (amelyet az adott helyen állítottak be) ellenben nem oldotta volna meg még átmenetileg sem az apát anyagi gondjait. Kézenfekvő a következtetés: ha az elszegényedett, de különleges vagyonnal soha korábban nem bíró lekéri monostorban két óra is volt, amely valószínűleg mechanikus 70 Zsigmond kori oklevéltár II. (1400–1410). Összeállította Mályusz Elemér. Budapest, 1956–1958. (Magyar Országos Levéltár kiadványai) II/2. 6687.; Az időmérés története i. m. 6. 71 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrácz. I–XII. Budapest, 1902–1916. XII/b. 193–194. 72 DL 21 890 – a leltárt (hibásan) kiadta Csánki Dezső: Magyarországi benczések egy biblio graphiai becsű inventariuma 1508-ból. Magyar Könyvszemle 6. (1881) 296–297.
