Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 37 szerint is sok tekintetben újszerű műszer.66 A hercegnek a leírás alapján annyira megtetszett az óra, hogy válaszlevelében arra kérte a követet, neki is szerezzen ugyanolyan horologium ot, ha ezüstöt nem is tud kapni, legalább sárgarézből. Egyébként a Mátyás tulajdonában lévő homokórák is nagyon korszerűnek számítottak, hiszen ez az óratípus csak a 15. században kezdett elterjedni. Azt, hogy hol készítették a király óráit, nem minden esetben említik a források. Általában Itáliából kerültek a magyar udvarba, a homokórákat – Tommaso Dainerio leveléből tudjuk – Krakkóból küldték, a részletesen leírt ezüst horologium ot egy bécsi domonkos szerzetes készítette. 67 A kor társ Janus Pannonius csillagászati eszközeit Raguzából vagy Itáliából hozatta, mivel ilyenek Magyarországon akkoriban nem voltak.68 Ezeket az órákat Mátyás király udvarában még használták, II. Ulászló már hasonlóképpen bánt velük, mint a Corvinákkal: ha szükségesnek látta, elajándékozta. II. Lajos kincseinek 1528. évi összeírásakor már csak egy volt a királyi kincstárban.69 Az írott források arról nem nyújtanak tájékoztatást, volt-e a magyar királyi udvarban előzménye Mátyás óragyűjteményének. Nagy Lajos király nápolyi hadjáratai idején még Itáliában is alig volt néhány nyilvános óra, de ezek is kívül estek a magyar sereg felvonulási útvonalán. Jóval többet láthatott az egész kontinenst behálózó „csavargásai” során Zsigmond, de arról, hogy kedvet kapott volna arra, hogy akár Budán, akár Pozsonyban – ahol nagyszabású építkezéseket folytatott – maga is készíttessen egyet, hallgatnak a források. (Mint tudjuk, Pozsonynak Zsigmond uralkodása alatt már volt nyilvános órája.) Az előbbiekben felsorolt, mozgatható, elsősorban asztrológiai mérésekhez használt órák minden bizonnyal csak Mátyás udvarában bukkantak fel, de ezek a század végéig jóval szélesebb körben elterjedtek. Mind kolostorokban, mind magánosok tulajdonában előfordultak, mai szemmel nézve nemegyszer meglepő a birtokos személye. A legkorábbi bizonyítottan elmozdítható óráról egy 1409-es hatalmaskodás jóvoltából értesülünk. A panaszt tevő óbudai apácák elfoglalt kőházában többek között egy üvegből készült óra (unum orologium vitreum) is volt, amelyet Serkei János özvegye hagyott végrendeletében a kolostorra. Ez az óra azonban aligha lehetett homokóra – mint ahogy az oklevelet 66 Balogh J. : A művészet... i. m. I. 448. 67 Balogh J. : A művészet... i. m. I. 448–449. 68 „Harum rerum artifices nullos habeamus”; Balogh J. : A művészet... i. m. I. 447. 4. jegy zet. 69 B. S. [Barabás Samu]: II. Lajos király kincseinek összeírása. Történelmi Tár, 1890. 367.
