Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
CSUKOVITS ENIKŐ 36 is. Az élményeiről útinaplót író Dernschwam 1555-ben Ráckevén és Tolnán látott toronyórát, ez utóbbit éppen „reparálták, úgyszólván miközben az óra meg sem állt”.61 Ráckevén elképzelhető, hogy Mohács után emelték, Tolnán ellenben nem valószínű. A zempléni Újhely mezőváros északi részén álló pálos kolostor tornyán mutatta az időt az a toronyóra, melynek kőből készült középkori számlapja máig fennmaradt. Az 1501-es készítési dátumot viselő, 830×790 mm nagyságú négyszögletes kőlapon római számokkal jelölték az órákat.62 Nem lenne teljes a kép, ha csak a toronyórákat vennénk sorra. A királyi udvarban, kolostorokban, sőt a 15. század második felétől már egyes magánosok tulajdonában is volt óra – igaz, az esetek jó részében ma már nem lehet megállapítani, kerekes óráról szólnak-e a források, vagy esetleg napóráról. Balogh Jolán későbbi – 16. századi – források alapján öt olyan órát sorolt fel, amelyek bizonyíthatóan Mátyás király tulajdonát képezték: egy aranyozott homokórát, amely 1528-ban még szerepelt II. Lajos kincseinek leltárában, egy homokórát arany-ezüst dísszel és egy tiszta ezüstből készült órát, melyeket 1508-ban II. Ulászló a pápai követnek ajándékozott, egy Mátyásnak Lorenzo Medici által ajándékba küldött órát, valamint egy aranyórát.63 Az utolsóként említett aranyórát apja halála után Korvin János más kincsekkel együtt a zágrábi káptalannak zálogosította el. 1512-ben II. Ulászló engedélyezte a házasságával a Hunyadi-vagyont öröklő Brandenburgi Györgynek az értékek kiváltását és birtoklását.64 Ez a tiszta aranyból készített, kettős alapzaton álló, oszlopokkal díszített szerkezet már lehetett gépóra. (Az ilyen – mozdítható – óratípus kiemelkedően korai emléke 1430 táján készült Burgundiai Jó Fülöp számára, megjelenése a korszak díszes ereklyetartóinak felépítését követi.65 ) Az ezüst óráról Tommaso Dainerio – Ercole ferrarai herceghez írt – követi jelentésében adott részletes leírást. Ez egy különleges napóra volt, a doboz külső borítóján a holddal és a nappal, valamint egy éjszakai óra csillagokkal. A dobozban található állítható napórát azokon a helyeken lehetett használni, amelyek nevét a kazetta fedelének belső oldalán feltüntették – e célból minden város időméréséhez át lehetett állítani a szerkezetet. Az időt mind a 12 órás, mind a 24 órás időmérés szerint megadta ez a követ 61 H. Dernschwam i. m. 494–497. 62 Az időmérés története. Kiállítási katalógus. Budapest, 1984. Kat. 46. 63 Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Budapest, 1966. I. 447–449. 64 „Pignora illa sine res et clenodia puta horologium unum cum utraque base et columnulis ex puro auro factis conclusum” – DL 37 892. 65 Szilágyi András: Régi órák. In: Régiségek könyve. Szerk. Voit Pál. Budapest, 1983. 245.
