Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 29 zeli Bécsben is csak 1417-től büszkélkedett a Szent István-templom toronyórával, ez a pozsonyi adat amúgy is igencsak korainak tűnne. A város fennmaradt számadáskönyveiben 1410-ben bukkan fel az első órásmesternek kifizetett tétel: a Zsigmond király és Ernő osztrák herceg Pozsonyban időzésekor készült konyhai számadás végén más egyéb, ugyanakkor felmerült költségek közt szerepel a Péter órásmesternek fizetett 1 libra.23 Az 1412–1413. évi polgármesteri elszámolásban található a következő említés, amely egy összegben tünteti fel az ácsoknak, bakteroknak, felügyelőknek, prokurátoroknak, városi írnokoknak, valamint az órásnak (horoley meister) járó pénzt. 24 A szövegből nem derül ki, hogy a fent említett két (vagy ugyanazon?) órás gondjára bízott óra hol mutatta az időt. Egy 1442. évi számadáskönyvtétel tanúsága szerint ellenben az biztos, hogy ekkor a városháza tornyán már működött gépóra. (Persze nem zárhatjuk ki, hogy ezt az órát ismerjük Péter órás 1410. évi működése óta, és a Szent Márton-templom csak később kapott időmérő szerkezetet.) 1442-ben ugyanis a kiadások közt szerepel egy ácslegénynek kifizetett bér: ő fedte a városháza tornyát, és ő készítette az új toronyban az óra ablakát (und die fenster zu dem Horer im newen thurn). 25 Ortvay szerint egyébként a városházán a gépórán kívül napóra is mutatta az időt. Bártfán 1419-től kezdődően szerepelnek a városi számadáskönyvben az órásnak, illetve az óra karbantartására, javítására, alkatrészre kifizetett összegek. Az ebben az évben az órásnak fizetett fél forint, valamint az olajért adott 14 dénár bizonyítéka a többéves órahasználatnak.26 A való színűleg a Szent Egyed-templom tornyán elhelyezett gépóra rendszeresen csapolta a város kasszáját: 1420-ban az órára 6 forint, 1421-ben bizonyos munkák elvégzéséért 2 és fél, 1428-ban zsinórra másfél lengyel márka ment el.27 1432-ben Tamás órásmester az óra javításáért kapott 14 forin tot, külön 1 forintot az óramutatóhoz szükséges drótra. A javítási költség a salláriumon felül illette meg Tamás mestert, annak címén ugyanis egy neueren Zeit. Hildesheim, 1965. 650.; Siebenbürgisch-sächsisches Wörterbuch. Bucureşti–Berlin, 1972. 73.; Familiennamenbuch. Hrsg. Horst Naumann. Leipzig, 1987; Mathias Lexers: Mittelhochdeutsches Taschenwörterbuch. Leipzig, 1943. 82. 23 Fejérpataky L. i. m. 49. 24 Fejérpataky L. i. m. 72. 25 Ortvay T. i. m. II/1. 352. 4. jegyzet. 26 Fejérpataky L. i. m. 182–183. 27 Fejérpataky L. i. m. 1420: 188–189., 1421: 189., 1428: 270.
