Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
SZENTPÉTERY IMRE 198 nak egybe nem eső volta miatt évről évre változik, tehát azt esetről esetre vagy pedig a jövő évek sorára előre kell kiszámítani. 50. A húsvétszámítás alapja a tavaszi holdtöltének, a luna XIV-nak (mikor ti. a hold a legutóbbi újholdtól számítva 14 napos), másképp a terminus paschalisnak (húsvéthatárnak) megállapítása. Legkorábban esik a húsvét olyankor, ha éppen március 21-én van holdtölte, s az utána következő nap vasárnap; a legkorábbi húsvét időpontja tehát március 22. Legkésőbb van a húsvét olyankor, ha éppen a tavaszi napéjegyenlőség előtt való napon, március 20-án volt holdtölte, és a 29 nap múlva (április 18-án) következő, tehát ebben az esetben az első tavaszi holdtölte vasárnapra esik; ilyenkor a tavaszi holdtölte után következő vasárnap április 25-én lesz. A húsvét ünnepe tehát a március 22-től bezárólag április 25-ig terjedő időn belül 35 különböző napra eshetik, s így 35-féleképpen változhat a húsvéttól függő mozgó (változó) ünnepek ideje is. Természetesen ez a 35-féle változat nem sorrendben következik egymás után. Azonban már a 3. század óta történtek kísérletek a húsvét idejének változásában bizonyos szabályosság felismerésére és a húsvétnak ennek alapján való ciklikus kiszámítására. A ciklikus számítás vezetett a húsvéti táblázatok készítésére, és megmaradt az egész középkoron át. A húsvétszámítás megkönnyítésére, akár esetről esetre, akár ciklikusan történt, meghatározott és általánosan elfogadott tényezők szolgáltak, melyeket a húsvéti táblázatokban is feljegyezve találunk. V. A Gergely-féle naptárreform 59. A XIII. Gergely pápa által a naptár megjavítása végett 1576-ban összehívott bizottság munkája, melynek alapja a Lilius (Liglio) Alajos perugiai egyetemi lector által kidolgozott javaslat volt, két dologra irányult: a Julius Caesar-féle szökőév-alkalmazás hibájának kiküszöbölésére és a holdfényváltozások számításának biztosabbá s pontosabbá tételére. Julius Caesar reformja ugyanis az év hosszát 365 1⁄4 napnak vévén, a szökőnapok alkalmazásával pótolta ugyan az 1⁄4 nap elhagyásával évenként elkövetett évszámítási hibát, viszont maga ez az eljárás is hibás volt annyiban, hogy a tropikus évnek a 365 napon felüli törtrészét kereken 1⁄4 napnak (a valóságnál tehát néhány perccel hosszabbnak) vette. Ennek következtében a Julianus-év a tényleges évnél valamivel minden évben előbbre jutott, s az
