Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
CHRONOLOGIA 183 XIII. Gergely pápa naptárreformjáig. Az egyházi naptárban szökőévben Mátyás napját február 24-éről 25-ére tették át – Mátyás ugrása –, s ilyenkor február 24-ének nem volt egyházi ünnepe. 16. Ámbár a középkor az évet tropikus napévek szerint számította és a Julius-féle naptárban a hónapok nem a lunatiók szerint voltak megállapítva, a holdjárástól függő húsvétszámítás céljaira a középkorban is szükséges volt a napévnek a holdévvel való kiegyenlítése. A görög Metonnak tulajdonítják annak megállapítását, hogy a 29 1⁄2 napos lunatio következtében a Hold fényváltozásai csak 19 esztendő elteltével esnek ismét a tropikus évnek ugyanarra a napjára. Ez a 19 éves ciklus a cyclus decemnovennalis vagy cyclus lunaris, melyen belül a nap- és holdév közötti különbség szökőhónapok és szökőnapok segítségével jól kiegyenlíthető. A 29 1⁄2 napos lunatiók következtében ugyanis felváltva 30 és 29 napos holdhónapokat számítva 19 év alatt 228 holdhónapot kapunk. Ehhez a 19 napévvel való kiegyenlítés végett még hét 30 napos szökőhónapot (mensis embolismalis) téve és azonkívül a maguk helyén az illető holdhónaphoz csatolva a Julius Caesar-féle szökőnapokat is (19 év alatt négy ilyen szökőnap van), a cyclus decemnovennalis alatt összesen 6726+210+4 = 6940 napot kapunk. Ámde ez 1 nappal több, mint 19 tropikus év (a felülmaradó törtrészeket nem számítva), miért is a ciklus 19-ik évéből egy napot el kell hagyni (saltus lunae). A szökőhónapokat a középkorban a 19 éves holdciklus 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évében alkalmazták, a saltus lunae-t a 19-ik év július havi (= július havában végződő), vagy – mint Beda s utána a középkori computisták is többnyire – a november havi lunatióra tették, a ciklus kezdetéül pedig Dionysius Exiguus megállapítása nyomán azt az évet tekintették, melynek első, január havi lunatiója az egyházi év kezdetével, december 25-ével kezdődött. (Ilyen például a Kr. e. 1. év.) Az időszámításunk kezdete óta eltelt napévek mindegyike a 19 éves cikluson belül valamelyik évnek felel meg. Hogy melyiknek, annak ismeretét a középkori computisták a húsvét és a tőle függő ünnepek kiszámítása miatt annyira fontosnak tartották, hogy az évnek a 19 éves ciklusban elfoglalt helyét jelölő számot aranyszámnak nevezték (numerus aureus). Hogy időszámításunk valamelyik évének mi az aranyszáma, azt úgy tudjuk meg, ha az évszámhoz egyet adva az összeget 19-cel osztjuk; a maradék lesz az aranyszám, vagy ha a maradék 0, akkor az aranyszám = 19. Ilyenféleképpen kiegyenlítvén a napév és holdév között fennforgó különbségeket, lehetővé váltak a részint a nap, részint a hold járására alapított középkori időmérésre vonatkozó s a középkor legnagyobb részében kielégítően pontosaknak tartott számítások.
