Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
SZENTPÉTERY IMRE 184 III. A keletjelölés elemei a közép- és újkorban 17. A középkorban és folytatólagosan az újkorban is az események megtörténtének időpontját (keltét, dátumát) az év, a hónap és a nap megnevezésével határozták meg pontosan. A hónap neve ugyan a középkori dátumok nagy részéből elmaradt s a pontosság csökkentése nélkül el is maradhatott (ti. a keresztény ünnepek szerint kifejezett dátumokból), ellenben az évnek vagy a napnak a dátumból való elhagyása, mi a középkorban szintén gyakori eset volt, már a dátum pontosságának és a megoldás biztosságának rovására történt. Mind az évnek, mind a kelet napjának jelölése a középkorban többféle módon történhetett és történt is, mégpedig nemcsak különböző helyeken és forrásokban, hanem igen sok esetben ugyanazon a helyen, egy és ugyanazon kelet kifejezésére találunk egymás mellett felsorolva különböző időadatokat az évnek és a napnak többféle módon való meghatározására. Ezek az eltérő jellegű, de ugyanazon időpontra vonatkozó adatok az időpontnak minél pontosabb meghatározására és a kelet helyességének ellenőrzésére szolgáltak a maguk idejében, s szolgálnak ma is a források adatainak történeti felhasználásakor. A) Az év 18. Az év jelölésére szolgáló módok egy részét a középkor az ókorból vette át. Az éveknek Róma alapításától (ab Urbe condita) és Olympiasok szerint való számítása a középkorban ugyan alig fordul elő, a consulok szerint való évjelölés azonban a korai középkorban a bizánci császároknál használatos volt, bár ezt is csakhamar kiszorította a kezdetben vele együtt, majd önállóan jelzett uralkodási év (annus regni, imperii, pontificatus), ami Justinianusnak erre vonatkozó 537. évi rendelete óta főképp a császári oklevelekben fordul elő. A gyakorlatot azonban a nyugati uralkodók és egyházfők is korán átvették, s az évet vagy a maguk uralkodási éveinek kitételével jelölték, vagy a velük kapcsolatban álló uralkodóéval (így a pápák eleintén a császárok uralkodási éveivel). A frank uralkodók a Merovingok óta, a császárok Nagy Károly óta, a pápák I. Hadrián óta, a magyar királyok következetesen II. András óta teszik ki saját uralkodási éveiket. Érsekek, püspökök episcopatusának jelzését már a 10. század óta találjuk okleveleikben. Nagy Károly császár óta az is elég gyakran és elég következetesen alkalmazott szokás volt, hogy több ország felett uralkodó fejedel-
