Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
SZENTPÉTERY IMRE 182 tő pontossággal már Julius Caesar 365 1⁄4 napra tette; Claudius Ptolomaeus, a Kr. u. 2. században élt asztronómus már tudta, hogy ez az adat sem eléggé pontos; a X. Alfonz kasztíliai király által a 13. század közepén készíttetett táblázatokban pedig a napév hossza a valóságtól alig egy fél perccel eltérően van megállapítva. A synodikus holdhónap hosszát viszont a görög Meton számításai már a Kr. e. 5. század közepén 29 1⁄2 napnál valamivel többre teszik. 15. A közönséges (polgári) időszámításban az évet a nap törtrészeivel kifejezni nem lehet, viszont a törtrészek elhanyagolása idő folytán kellemetlen zavarokra vezet az időmérésben. Ezért már az ókorban történtek kísérletek az ebből, valamint a nap- és holdév hossza közt levő különbségből származó egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. A kiegyenlítés bizonyos idő elteltével az elhanyagolt tört naprészek pótlására és a rövidebb holdév s a napév közti különbség kiegészítésére betoldott szökőnapok és szökőhónapok alkalmazásával történhetik legcélszerűbben. Ha azonban a kiegyenlítés tökéletlen és pontatlan, mint ahogy ez a rómaiaknál is történt Julius Caesar előtt, az év számítása hibás lesz, mit az évszakoknak valóságos és naptári beállta között keletkező eltérések árulnak el. Julius Caesar, hogy az addig a római pontifexek által kezelt naptárnak már igen érezhető zavarain segítsen, a Kr. e. 46. évben kiadott rendelettel reformálta a római naptárt. Mindenekelőtt a régi számításból eredő hiba kiküszöbölésére a 46. év november és december hónapjai közé két rendkívüli hónapot iktatott, minek folytán a nap- és holdév közötti különbség kiegyenlítésére szokásos 23 napos február hónapnak is hozzáadásával a 46. év kivételesen 445 napból állt (annus confusionis). Ezzel ki volt küszöbölve a helytelen naptárszámításból az évszakok beállta tekintetében keletkezett zavar. A jövőre vonatkozólag pedig a tropikus év hosszát 365 1⁄4 napnak véve, úgy intézkedett, hogy minden 4 év közül 3 legyen 365 napos, a negyedik pedig (illetőleg az eredeti rendelkezés szerint, melyet aztán Augustus változtatott meg, minden négyéves ciklus első éve) 366 napból álljon, hogy ekként a három éven át elhanyagolt 1⁄4 nap a negyedik év szökőnapjával pótolva legyen. Ezt a 366-ik szökőnapot Julius Caesar február 23. után iktatta be, február 24-ét tévén szökőnappá, melynek neve a római nap jelölésből származó dies bissextus lett. Az év kezdetét a régi szokástól eltérően március 1. helyett a római hivatalváltozások időpontjára, január 1-jére tette, az évet pedig egy 28 (illetőleg 29), négy 30 és hét 31 napból álló, összesen tehát 365 (366) napból álló 12 hónapra osztotta fel. Ezt a Julius-féle naptárt (Calendarium Julianum) beosztásával, szökőnapjával és szökőévével (annus bissextilis) a középkor is átvette és megtartotta
