Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Szentpétery Imre Chronologia
SZENTPÉTERY IMRE 180 II. Az időmérés tényezői általában 11. Az időmérésnek leginkább szembetűnő és a maga következetes ismétlődése folytán legbiztosabb mértékéül a Napnak a Föld körül való látszólagos mozgása és a Holdnak a Föld körül való mozgásából származó fényváltozásai kínálkoznak. 12. A Nap látszólagos mozgása kettős: a Földnek saját tengelye körül való forgása következtében egynapi, vagyis 24 órai idő alatt látszólag megkerüli a Földet, másrészt pedig a Földnek Nap körüli mozgása következtében egy év alatt teljes kör-, illetőleg a körtől némileg eltérő elliptikus pályát fut be. A Napnak ez az utóbbi látszólagos pályája az ekliptika, melynek síkja a Föld egyenlítőjének síkját szög alatt (23°27’) metszi egy egyenes vonalban. Ennek az egyenesnek az egyik végpontján március 21-én megy át a Nap (tavaszpont = tavaszi napéjegyenlőség), a másikon szeptember 23-án (őszi napéjegyenlőség). Kiindulásul a tavaszi metszőpontot (fordulópont: τροπή) véve, azt az időt, mely alatt a Nap az ekliptikán ismét ugyanahhoz a ponthoz tér vissza, tropikus évnek nevezzük. Ha pedig azt figyeljük meg, míg a Nap látszólagos évi útján valamelyik állandó csillagképtől kiindulva ugyanoda tér vissza, akkor a siderikus évet kapjuk, melynek hossza 365 nap, 6 óra, 9 perc és 8-9 másodperc. A tropikus év ennél valamivel rövidebb, mert a tavaszpont helyzete az ekliptikán nem állandó, hanem kelet–nyugati irányban igen lassan eltolódik (praecessio), miáltal a Nap évi útja (a tavaszponttól a tavaszpontig) megrövidül. Azonban a tavaszpont eltolódása nem egyenletes, és ezért a tropikus év hossza is évről évre változik. Évek hosszú sorára terjedő megfigyelésekből az eltérések középértékét kiszámítva, a tropikus év középértékét nyerjük, mely 1900-ra számítva 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Az időszámításnál csak a tropikus évet vesszük figyelembe. 13. Mint a Napnak Föld körüli látszólagos útja, éppoly szabályosan ismétlődők, tehát az idő mérésére is alkalmasak a Holdnak a Föld körüli mozgásából származó fényváltozásai vagy fázisai. A Föld körül tett pályáján ugyanis a Hold bizonyos időközökben a Nap és a Föld közé kerül (coniunctio), mikor is csupán a Nap felé fordult része lévén megvilágítva, a Föld felé fordult sötét fele nem látható. Ez az újhold ideje. Innen a körpályán, illetőleg gyengén elliptikus pályán nyugat–keleti irányban haladva, a Naptól megvilágított felének mind nagyobb és nagyobb része lesz láthatóvá, mígnem a pálya másik felén a Nappal éppen szembe (oppositióba) kerülve, a megvilágított rész kör alakjában teljesen látható. Ez a holdtöl-
