Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Frisnyák Zsuzsa Időzavarban: a vasút és a helyi idő
123 Frisnyák Zsuzsa IDŐZAVARBAN: A VASÚT ÉS A HELYI IDŐ* 1891-ig Magyarországon nem volt egységes az óraidő, és a ma olyannyira megszokott időzónák sem léteztek. Minden településen a nap járása szerinti helyi időt használták, következésképp máskor volt dél Márama rosszigeten, Budapesten, Bécsben vagy Párizsban. A nap járásából következő időeltolódásnak azonban a vasút előtti időkben nem volt jelentősége, hiszen a test- és lélekkínzó szárazföldi utazás, illetve zötykölődés menetsebességei mellett a települések eltérő idejének nem voltak hétköznapi következményei.1 A vasúttal azonban mindez megváltozott. A vasút egy olyan térben kiterjedt nagyüzem, amelynek működését ütemesen össze kellett hangolni. A vasúthálózat terjedésével, a vonatforgalom és az utazási sebesség növekedésével a helyi idők különbözősége szembetűnővé vált. Azt az időt, amelyet a vasútvonalakon az egyes állomások helyi idejétől függetlenül használtak, vasúti időnek nevezzük. Az volt az általános gyakorlat, hogy az egyes vasúttársaságok a székhelyük helyi idejét tekintették vasúti időnek. Ez Magyarországon praktikusan Pest-Budát, illetve Budapestet jelentette. A vasúti idő Magyarországon 1871-ben a magyar vasúttársaságok szerződéssel szentesítették azt a gyakorlatot, hogy menetrendjükben Budapest helyi idejét használják vasúti időnek, és elfogadták, hogy a szolgálati órák mindenütt a főváros idejét * A tanulmány eredeti megjelenése: Órákat igazítani! Múzsák 20. (1989/1.) 22–23. Átdolgozott változat. 1 Minderről egy humorosnak szánt költemény is született. „Hajdan még a forró nyáron / Minden úgy járt: ólomlábon. / Lassan teltek órák, percek, / Tengelyen járt paraszt, herceg. / Ma? A forró nyár ha beüt, / Vasút robog, reng mindenütt, / Vasúton megy az idő is.” Borsszem Jankó, 1880. június 13. 2.
