Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Frisnyák Zsuzsa Időzavarban: a vasút és a helyi idő
FRISNYÁK ZSUZSA 124 fogják mutatni. Ugyanekkor az ausztriai vasúttársaságok a prágai helyi időt használták. A budapesti és prágai idő között 18 perc különbség volt. A két ország között átmenő vonalak határállomásain ezért minden óraszerkezetből kettő volt, az egyik a budapesti, a másik a prágai időt mutatta. A magyarországi vasúttörténet első évtizedeiben a vasúti idő és a helyi idő eltérése nem sok vizet zavart. A percek jelentőségére a vonatokról lemaradó utasok ugyan hamar ráébredtek, de az 1860-as évekig a vasút ütemes működését és menetrendszerűségét az idő jóval kevésbé alakította, mintsem ahogyan azt jelenkori tapasztalataink alapján feltételezzük. Nem véletlen, hogy a vasúttörténetnek ebben a korai periódusában a menetrendek adatai meglehetősen elnagyoltak.2 Naponta kevés vonat in dult, és kevés érkezett az egyes vasútállomásokra. Még az 1850–1860-as években is az volt a tipikus, hogy útirányonként napi két vonat – egy délelőtt, egy pedig délután – közlekedett. Az aratást követő terményszállítás időszakától eltekintve a vasúti pályákon ritkán haladtak végig szerelvények. A ritka forgalom miatt az elnagyolt adattartalmú menetrendek betartása sem volt olyan fontos, csak arra kellett ügyelni, hogy az egyvágányú pályákon a szembejövő vonatok bevárják egymást egy-egy közeli vasútállomáson. Ez az alacsony kihasználtság tette lehetővé, hogy Bécsben a késve érkező Andrássy miniszterelnököt a pesti gyorsvonat egyszerűen megvárja. Az Ausztriában és Magyarországon használt vasúti idő közötti eltérésnek vasútforgalmi szempontból nem voltak káros következményei. Az utasok szempontjából a budapesti és prágai idő közötti 18 perces különbség viszont kényelmetlen volt. Marcheggen például, amely a Budapest és Bécs közötti időváltó állomás volt, a menetrendi kiírás szerint 22 percet tartózkodó vonat valójában négy percet töltött az állomáson. A Budapestről Bécsbe menő gyorsvonatok Marcheggről jó negyedórával hamarabb indultak el, mintsem hogy megérkeztek volna – legalábbis a menetrend szerint... A helyi idő szerint a kelet felé menő vonatok egyre jobban késtek, nyugat felé haladva pedig a vonatok egyre korábban érkeztek meg.3 A vasúti idő azt is jelentette, hogy az utazóközönségnek meg kellett szokni: nem a településük toronyórájához kell igazítani az utazást, hiszen 2 A Magyar Középponti Vasút menetrendjei például – hasonlóan a delizsánsz- és gőzhajómenetrendekhez – csak az indulási időket tartalmazták. 3 Az Orient expressz utasainak Párizstól a Fekete-tengerig tizenegyszer kellett az órát előreállítani. Thirring Gusztáv: Egységes idő. Turisták Lapja, 1891. 46.
