Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1910 (8. évfolyam, 1-58. szám)

1910-11-17 / 52. szám

o4o-Szatmárvármegye Hivatalos Lapja.

alkalmazva volt és amennyiben az elmozdítást nem oly ország felforditó szerepre vállalkozó kormány és ezek közegei tették, hanem a már idézett törvényes rendelkezések szerint kivételes hatalommal felruházott, bár alkotmányosan kinevezett főispán intézkedéséből is származik, mert kétségtelen az idézett törvényszakaszok világos rendelkezéseiből, hogy a főispán a th. bizottság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, kikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtására szükség van, közvetlenül rendelkezhetik, ámde a vrn. aljegyző állása a törvényhatósági közhivatali •szolgálat szervezetébe nem úgy van beillesztve, hogy a vármegyei aljegyző bármely kormányhatásági rendelet végrehajtására hivatva lenne, a vm. aljegyző hatáskörébe tartozik az 1886. ‘XXI. t.-cz. 69. §-ának rendelkezése szerint a közgyűléseken, a bizottsági, küldöttségi üléseken jegyzőkönyvek szerkesztése, határozatok, közgyűlési és alispáni felterjesztések, jelentések, levelek és rendeletek fogalmazása, a törvény- hatóság nevében kiállítandó okmányok elkészítése s a közgyűléseken a tárgyak előadása, tehát a vm. aljegyzőt ha a törvényt bármily kiterjesztő módon magyarázza is a hatóság, kormányhatósági rendelet végrehajtására alkalmazni nem lehet.

Világos ezekből, hogy azon vm. aljegyző állása, kinek helyére folyamodó alkalmazva volt, törvényesen meg nem üresedett, törvényesen megüresedettnek, Szatmárvármegye törvényhatósága sohasem tekintette, a miről tanúskodik azon további körülmény, hogy 1906. évi április hónapban, midőn a politikai kalandorok a közszereplés teréről letűntek a törvényellenesen elmozdított vm. aljegyzőket az alkotmányosan kinevezett kormány jogaikban nem jogorvoslati utón, hanem egyszerűen hatalmi ténnyel visszahelyezte, egyidejűleg pedig az állampénztárból a jogtalanul visszatartott összes javadalmakat kiadta.

A dolognak ezen történeti része is már elég indokot képez, ha a hatóság folyamodó kérelmét elutasítja, azonban azaz állítólagos jogalap, melyet folyamodó az 1907. évi 3546. sz. közig, bírósági ítélet rendelkezéséből ragad meg magának, Szatmárvármegye törvényhatóságára oly kötelezettséget nem ró, hogy annak alapján folyamodónak akár nyugdíj, akár végkielégítés czimen bármily összeget is kiszolgáltasson, ugyanis a közig, bíróság Ítéletében szórul-szóra azt mondja ki, hogy „folyamodónak’ azt az igényét állapítja ineg, amely igényt Szatmárvármegye nyugdíjszabályzata azoknak az alkalmazottaknak biztosit, a kiknek viseli állása megszüntettetik“, már pedig a tisztviselők nyugdíjazásáról és végkielégítéséről 1906. évi julius hó 5-én 9231 alisp. sz. 521 bjkvi sz. alatt kelt határozattal alkotott szabályrendelet 15. §-ának b) pontja és 27. §-a nyugdijat, illetve végkielégítést az esetben biztosit: „ha a hatósági szervezés következtében állomása megszüntettetik“': Hasonlóképen rendelkezik ezen szabályrendelet előtt érvényben volt azon szabály- rendelet 15. §. b) pontja és 28. §-a, a melyet az 1903. évi május hó 7-én 422. sz. alatt kelt bizottsági jegyzőkönyvi határozattal alkotott a törvényhatósági bizottság.

Miről: 1. Vm. alispánt összes iratok kiadása mellett, 2. Vm. Hivatalos Lap szerkesztőségét, 3. Filep Gyulát Nagybánya, utóbbit térti vevény mellett értesíti a th. bizottság.

Kelt mint fent. Jegyzetté: Mangu Béla, tb. vm. főjegyző.

HL Általános jellegű, de további intézkedést nem igényid rendeletek, értesítések és más közlemények.

22966^-1910. sz. Szatmárvármegye alispánjától.

A köztisztviselő orvos és pénztárorvosi állások közötti viszony szabályozása.

Valamennyi városi, járási, községi, kör- és kórházi orvosnak.

Felmerült eset alkalmából tájékoztatásul az alábbi pontokban meghatározom mindazon körülményeket, melyek kizárják azt, hogy a köztisztviselő orvos a kerületi pénztáraknak eskü alatt szolgáló tisztviselője legyen. Ezen indokok alapján hívom fel „Czimet“ 21756—1910. sz. a. kiadott rendeltemben arra, hogy tartózkodjék hivatalos esküdt tenni a pénztárnál, miután álláspontom: hogy köztisztviselő orvos nem