Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1910 (8. évfolyam, 1-58. szám)
1910-11-17 / 52. szám
546 Szatmárváregye Hivatalos Lapja lehet munkásbiztositó pénztár vagy betegsegélyző pénztár felesketett tisztviselő orvosa és eskü letétele esetén a következményeket kénytelen lenne elviselni. Addig is mig belügyminiszter úrhoz ezirányban tett felterjesztésemre döntés nem érkezik, eskü letételére s tisztviselői állás vállalására a betegsegélyező pénztáraknál egyáltalában engedélyt nem adok. Mert: 1. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár által kiadott, a kerületi munkásbiztositó pénztárak orvosaira vonatkozó szolgálati és fegyelmi szabályzat 1. §. szerint, „az orvosi szolgálatot ellátó alkalmazottak, mint a pénztár orvostisztviselői a jelen szabályzat szerint alkalmaztatnak és jogviszonyaik ugyanezen szabályzat szerint birálandók el.“ Az egészségügyi közszolgálatra káros hatást gyakorolna, ha a köztisztviselő orvosok egyszersmind a pénztárak fegyelmi bíráskodása alá tartozó tisztviselők is lennének. Igaz ugyan, hogy az 1908. XXXVIII. t.-cz. 23. §. egyenesen megengedi a községi (kör) orvosnak, hogy egyebek között betegsegélyző pénztári orvosi állást is vállaljon, de sem a törvény intenczióinak, sem az egészségügyi közszolgálat fontos követelményeinek nem felel meg, ha a kerületi munkásbiztositó pénztárak erőszakolják a köztisztviselőorvost, hogy az említett állást csak mint pénztári tisztviselő vállalja el. A köztisztviselőorvosnak fegyelmi hatóságát megállapítja az 1886: XXI; az 1886: XXII: és az 1908. XXXVIII. t.-cz. Ezen törvényczikkek alapján a köztisztviselőorvosra nézve végső felebbezési fórum a m. kir. belügyminiszter. A pénztár, amikor tisztviselőként alkalmazza a köztisztviselőorvosokat, meghatározott fegyelmi szabályzatot állapit meg rájuk nézve, végső fórumként megjelölve a pénztári intézmény felügyeletével megbízott állami munkásbiztositó hivatalt. Ily módon a köztisztviselőorvosok fegyelmi ügyében illetékes hatóságok és végeredményben a m. kir. belügyminiszter elvesztenék a fegyelmi bíráskodás kizárólagos jogát és az alispán egyrészt abba a kényszerhelyzetbe kerülhet, hogy a pénztári fegyelmi hatóság által elitéit köz- tisztviselő orvost, minden meghallgatás, törvényrendelte fegyelmi eljárás mellőzésével szintén elitélje vagy pedig ezen eljárás lefolytatása titán pénztári fegyelmi Ítélettel ellentétben esetleg felmentve, másrészt az alispánnak esetleg el kell tűrnie az alárendelt köztisztviselőorvos fegyelmi elmarasztalását azért, amiért pontosan teljesítette hatósági orvosi kötelességét. 2. Ezen szolgálati fegyelmi szabályokban foglalt egyes rendelkezések alkalmasak arra is, hogy a pénztári tisztviselő-orvost összeütközésbe hozzák nemcsak a köz- tisztviselő orvosi minőségben vállalt kötelességeivel, hanem a törvényekkel is. A 11. §. a tisztviselőorvost felmenti ama kötelesség alól, hogy pénztári felebbvalóival szemben megőrizze a hivatalos titkot, ahogy az 1878. V. t.-cz. 328. §-a imperative elrendeli és a mely titoktartási kötelezettség alól a 329. §. szerint csak az esetben vonható ki az orvos, „ha a reábizott titokról kötelességéhez képest értesíti a hatóságot, vagy ez által megkérdeztetvén, vagy mint tanú kihallgattatván, azt a hatóság előtt felfedezi“. A betegpénztári intézmény, amely végeredményében törvény alapján létesült magánegyesület, tulajdonképen egyetlen orvossal szemben sem arrogálhatja magának azt a jogot, hogy a törvényszabta kötelesség alól való olyan kivételt állapítson meg, amelyet a törvény nem ösmer, de legkevésbbé teheti ezt köztisztviselőorvossal szemben, akinek fokozott kötelessége a törvények tiszteletben tartása. A azabályzat 12. §-a szerint a „pénztár kezelőorvosi teendőket végző orvos és pénztári főorvos nem vállalhat oly megbízást, vagy rendszeres szolgálatot, amely őt orvosi, illetőleg főorvosi teendőinek zavartalan ellátásában akadályozná. Az 1908. XXXVIII. t.-cz. 23. §-a a községi (kör) orvosnak megengedi ugyan betegsegélyző pénztári orvosi állás vállalását, kétségtelenül előzékenységből a betegpénztári intézmény iránt, hogy lehetővé tegye ezen intézmény fontos humanitárius feladatainak teljesítését olyan helyeken is, ahol a köztisztviselő orvoson kivül más orvos nem áll rendelkezésre. Az országos munkásbetegsegélyző és baleset biztositó pénztár pedig azzal viszonozza ezt az előzékenységet, hogy tisztviselő orvosának megtiltja, mindennemű olyan rendszeres szolgálat vállalását, amely őt orvosi, illetőleg főorvosi teendőinek zavartalan ellátásban akadályozná. Már pedig feltétlenül ilyen a köztisztviselő orvos szolgálata,
