Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1909 (7. évfolyam, 1-62. szám)
1909-12-23 / 61. szám
Melléklet „Szatmárvármegye Hivatalos Lapja“ 1909. évi 61-ik számához 22845—909. sz. Szatmárvármegye alispánjától. A giimökór terjesztésére alkalmas állati termékek kezelése ügyében. Körrendelet. A fenti tárgyban földmivelésügyi miniszter'ur által 15908—909. sz. körrendeletét tudomás és szigorú alkalmazkodás és ellenőrzés végett alább közlöm. E rendelet a vm. Hivatalos Lap II. rovatán teendő közzé. Nagykároly, 1909. decz. 25-én. Alispán h.: Péchy, vm. főjegyző. 15908/TTI-3. szám. M. kir. földmivelésügyi miniszter. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. A gümőkór elleni védekezésnél ember és állategészségügyi szempontból egyik igen fontos feladat meggátolni azt, hogy a gümőkór terjesztésére alkalmas állati termények sem emberi fogyasztásra, sem pedig állatok takarmányozására ne kerülhessenek. E czélból a közfogyasztásra levágott gümőkóros állatok húsával és szerveivel az ember és állategészségügyet fenyegető veszélyek elhárítása iránt a hus- vizsgálat országos rendezése tárgyában múlt évben 54300. sz. alatt a m. kir. belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakkal egyetértőleg kiadott rendeletem keretében már gondoskodtam. A tej utján történő gümőkóros fertőzések csökkentése czéljából pedig a tüdőgümőkóros tehenek megvásárlás utján az államkincstár terhére történő irtását az ország egy részében már megkezdettem s a gümőkór kifejezett tüneteit mutató tehenek tejével bekövetkezhető fertőzések csökkentése czéljából utasítottam a m. kir. állatorvososokat, hogy azokat a teheneket, amelyeknek teje közfogyasztásra forgalomba hozatik, a gümőkór szempontjából is fokozott figyelemmel kisérjék és abban az esetben, ha valamely tehenen a gümőkór kifejezett tüneteit észlelik, az ilyen ember és állategészségügyet veszélyeztető állatoknak a tejelésből való kirekesztése iránt a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi. XIV. t.-cz. 8. és 14. §-ai alapján a felettes hatóságnál tegyenek javaslatot. Az említett intézkedések pontos végrehajtásával mindenesetre már csökkenni fog annak a lehetősége, hogy gümőkór baktériumait tartalmazó tej kerülhessen forgalomba, illetve fogyasztásra, minek következtében csökkenni fog a tej utján történő gümőkóros fertőzéseknek a száma is. Mindezzel azonban csak részben tettük meg azt, amit az adott körülmények között czólravezetőnek mondhatunk, ezeken felül még igen szükséges az is, hogy azokra a tejtermékekre különös gond fordittassék, amelyek leginkább tartalmazhatják a gümőkór fertőző anyagát, amelyek úgy az emberi, mint állati egészséget még igen fenyegethetik. A gümőkór terjesztése szempontjából a tej fölözése után a fölözőgép dobjában visszamaradt úgynevezett centrifugpiszap, továbbá a lefölözött tej (soványtej) és a savó jöhetnek főleg figyelembe. Ezek közü' a centrifugaiszap emberi táplálékul általában nem használtatik ugyan, helyenkint azonban főképpen más tejtermékekkel és hulladékkal keverve ezt állatok etetésére is fordítják. A lefölözött tejet és savát már emberi táplálékul és állatok takarmányozására egyaránt használják. Ilyen formán a nevezett tejtermékek, ha azok a gümőkór baktériumait tartalmazzák és takarmányozásra vagy emberi fogyasztásra nyers állapotban használtatnak az állatok között közvetlen, az emberek között pedig egyrészt követlen, másrészt közvetve ehetnek kiterjesztői a gümőkórnak. Hogy a gümőkór baktériumait tartalmazó tejtermékek milyen mértékben terjeszthetik a gümőkórt, elegendőnek tartom a sertések gümőkórjára utalni. A sertések gümőkórja ugyanis, amely ezelőtt csak nagy ritkán fordult elő, miután a tej feldolgozása után nyert tejtermékeket jórészt sertések takarmányozására használják, nagy mértékben terjedt úgy, hogy a budapesti sertésközvágóhidon gyűjtött statisztikai adatok szerint, az 1903. évtől az 1907. évig levágott sertések köztit 1. 3—2. 64% találtatott gümőkórosnak,
