Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1907 (5. évfolyam, 1-58. szám)
1907-08-15 / 35. szám
478 Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. betegsegélyző pénztárak egy részét beszünteti, másik fennmaradó résznél pedig lényeges szervezeti és hatáskörbeli változást rendel, annak folyományaképen is, hogy a fennmaradó helyi pénztárak a törvény 98. §-a szerint csupán, mint az országos munkásbetegsegélyző és baleset biztositó pénztárnak részben a betegség és baleset, részben pedig csak a betegség esetére való biztosítást közvetítő szerveiként működhetnek. Végül a törvény XIV. fejezete a betegség és baleset esetére való biztosításból szármázó vitás segélyezési és kártalanítási jogigények elbírálására helyi választott bíróságok szervezését rendeli el, melyek határozatainak, illetve Ítéleteinek másod- és végső fokban való elbírálását az állami munkásbiztositási hivatal hatáskörébe utalja. Annál a hatáskörnél fogva, melyet a törvény a biztosításnak úgy anyagi, mint szervezeti rendelkezéseiben s illetve e rendelkezések megállapításában és életbeléptetésében, valamint a választott bíróságok szervezetében az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak ad, a törvény életbeléptének napjával, vagyis folyó évi julius hó 1-jével a törvénynek természetesen csak azok a rendelkezései nyerhetnek tényleges alkalmazást, melyeknek végrehajtásához a törvény az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár önkormányzati hatáskörébe tartozó feltételeket nem szab, vagy a melyek nem olyan kérdésekre vonatkoznak, melyek végrehajtási rendeletek utján még külön szabályozást igényelnek. Mindezekben a kérdésekben, a jogfolytonosság elve alapján, a biztosítási szervezetre és eljárásra vonatkozó eddigi jogszabályok nyernek továbbra is alkalmazást. Minthogy az országos pénztár szervezése iránt csak a törvény életbelépte, vagyis folyó évi julius hó 1-seje után tehetők meg az intézkedések, úgy hogy az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár tényleges megalakulása csak bizonyos idő múlva várható s minthogy az egyes végrehajtási rendeletek is csak a törvény életbelépte után bocsáthatók ki, ennélfogva a szükséges átmenet előkészítése és szabályozása czéljából a törvény életbeléptetésénél követendő eljárást illetőleg a következőket rendelem. I. Biztosítási kötelezettség Az 1907. évi XIX. törvényczikk 1—3. §§.-ban állapítja meg azt, hogy mely alkalmazottak biztositandók betegség és mely alkalmazottak baleset esetére. Minthogy a törvény a balesetbiztosítási kötelezettséget ezúttal szabályozza először és ezenkívül a betegség esetére biztositandók köre tekintetében is lényegesebb változtatásokat tesz, a törvény 1—3. §§-nak rendelkezései e rendelet vételétől számított legkésőbb egy hét alatt a törvényhatóságok és az iparhatóságok által a szokásos módon a legszélesebb körben közhírré tendők. Az e tárgyban kiadandó hirdetményekben figyelmeztetendő az érdekeltség, hogy az ipari-'és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvényczikk folyó évi julius hó 1-én életbe lépett, s hogy ennélfogva mindazok az üzemek, s illetve alkalmazottak, akik s illetve amelyek a törvény lentebb idézett szakaszai szerint biztosítási kötelezettség alá esnek, a kerületi munkásbiztositó pénztárnál (VII. pont.) bejelentendők. A betegség esetére való biztosításnál a bejelentési kötelezettség azokra az alkalmazottakra is kiterjed, akik az 1891. évi XIV. törvényczikk alapján a betegsegélyző pénztárban való belépés kötelezettsége alól fel voltak mentve. A törvény 10. §-ában felsorolt vállalatok és hivatalok nem kötelesek azokat az alkalmazottaikat betegség esetére biztosítani, akik a reájuk nézve érvényes szolgálati rendtartás szerint illetményeiket legalább húsz héten át betegség esetében is megkapják. Ha kétség merül fel arra nézve, hogy valamely vállalat ez alapon a biztositási kötelezettség alól mentesül-e, az e tekintetben keletkezett vitás kérdéseket a törvény 193. §-ában megjelölt iparhatóságok döntik el. Ellenben azt a kérdést, hogy az említett vállalatok és hivatalok nyugdijszabályzatai biztositanak-e az alkalmazottaknak olyan nyugdíjigényt, melynek alapján az illető vállalatok
