Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-12-15 / 51. szám
702 Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 138. 10434—1904. I b. B. M számú körrendelet az illetőségi ügyeknek gyorsabb lebonyolítása Valamennyi törvényhatóságnak. Az illetőségi ügyek tárgyalása körül állandóan nagyfoka késedelem tapasztalható. Nem ritkán évek telnek el az ügy végleges befejezéséig, a mi nemcsak a köz- igazgatástól általában követelhető gyorsasággal ellenkezik, hanem gyakran érzékeny kárral jár az érdekeltekre is. I. E visszás helyzet egyik oka az, hogy a törvényhatóságok épen az illetőségi ügyek tárgyalásánál gyakran hagyják figyelmen kívül a V. Ü. Sz. 89. §-ában is előirt azon szabályt, hogy a szükségtelen közbeeső intézkedéseket kerülni kell, s arra kell törekedni, hogy az ügy mielőbb és minél kevesebb közbeeső intézkedéssel legyen befejezhető. Különösen gyakran fordul elő, hogy az intézkedések egymás után fokról-fokra tétetnek meg oly esetekben is, midőn egyszerre lennének megtehetők és hogy a törvényhatóságok a kormányhatóságok utasítását várják oly intézkedésekre nézve is, melyeket saját hatáskörükben kellene foganatositaniok. Ezekre való tekintettel a következőket rendelem : Az illetőség tárgyalása az eljárást kezdeményező törvényhatóság által minden irányban egyszerre indítandó meg, vagyis az illetőség megállapításához szükséges adatok kiderítése iránt az intézkedések nem egyenkint, s egymást követőleg, hanem együttesen és egyszerre teendők meg. Ennek lehetővé tétele végett szükséges, hogy az ismeretlen illetőségű egyén, illetőleg ha ez elhalt, vagy fel nem található legközelebbi hozzátartozói, magára az illetőség kérdésére s mindazon körülményekre nézve, melyek annak megállapításánál figyelembe jöhetnek, jegyzőkönyvileg tüzetesen kihallgattassanak s ha az illetőség kérdésénél felhasználható iratok vannak birtokukban (minők a születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatok, cseléd- és munkakönyvek és alapokmányaik, adókönyvecskék, útlevelek és igazolványok) ezek tőlük beszereztessenek, illetőleg hiteles másolatban az iratokhoz csatoltassanak. Ha ily okiratok léteznek ugyan, de nem állanak a felek rendelkezésére, azoknak lehetőleg egyszerre való beszerzése iránt hivatalból teendő intézkedés s egyidejűleg a kihallgatások alapján szükségesnek mutatkozó összes pótlások is elrendelendők. Ha valamely születési, házassági vagy haláleset a kihallgatott fél által megjelölt anyakönyvben elő nem fordul, az külön utasítás nélkül kutatni kell az illető község összes anyakönyvében s esetleg más oly községekben is, hol feltalálhatónak Ígérkezik. Ha a folytatott kimerítő kutatás —: melynek megtörténte az iratokkoz csatolandó anyakönyvvezetői jelentésekkel igazolandó — azt derítené ki, hogy valamely születés vagy haláleset annak idején anyakönyvezetlen maradt, annak az állami anyakönyvekben való utólagos anyakönyvezése iránt a szükséghez képest szintén hivatalból kell intézkedni. Külön utasítás bevárása nélkül teendő intézkedés a kihallgatandó távollevők hollétének kinyomozása, valamint az illetőségnek mindazon helyeken való tárgyalása iránt is, melyek a felvett kihallgatási jegyzőkönyv szerint az illető esetben érdekelve vannak. Amennyiben a vitás illetőségű egyén önjogu, a honosság kérdésének tisztázása után mindenekelőtt kinyomozandó, vájjon az 1886: XXII. t. ez. 10. és 11. §-ai alapján nem szerzett-e önjogulag illetőséget ? Ha nem szerzett volna, akkor eredeti illetősége állapítandó meg, s ez esetben ugyanolyan eljárás követendő, mint a nem önjogu egyének illetőségének megállapításánál. Az illetőség önjogu megszerzésének bizonyítékait az eljárást kezdeményező törvényhatóság szintén minden külön utasítás nélkül köteles beszerezni. Nevezetesen a községi pótadó-főkönyvi lapkivonatok minden oly községből, mely az illető ügyben érdekelve van, késedelem nélkül beszerzendők, s ha a községi terhekhez való hozzájárulás ily módon megállapítható nem volna, sürgős intézkedés teendő az iránt, hogy az illető községben a közmunkákról és egyéb személyes szolgáltatásokról vezetett
