Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-12-15 / 51. szám
Szatmárvármegy3 Hivatalos Lapja. 703 lajstromok alapján hitelesen megállapittassék, vájjon az illető a község terheinek viseléséhez személyes szolgáltatások (községi közmunka, éjjeli őrség stb.) teljesítésével hozzájárult-e ? Ha a tárgyalás során kétségtelenül megállapítható, hogy valamely egyén önjogulag illetőséget szerzett s a község az illetőség elismerését mégis megtagadná, az az illető község terhére mindig megállapítandó. Ugyanily eljárás követendő oly esetben is, midőn az illetőség az 1886: XXII. t. ez. 5., 6., 7., 11. §-a alapján ki nem deríthető, s sz illető egyén a 16. §-ban felsorolt czimek valamelyikén utaltatik valamely község kötelékébe. Az eljárást gyakran lassítja egyes községek azon ejlárása, hogy az egyszer már elismert illetőséget anélkül, hogy a fél viszonyaiban az illetőségre befolyással biró változás következett volna be, megtagadják. Ily esetekben a felsőbb hatóságnak saját hatáskörében meggyőződést kell szerezni arról, vájjon állott-e be időközben oly változás, mely az illetőség megtagadására alapos okul szolgálhat s ellenkező esetben az illetőség megállapításánál a község korábbi nyilatkozata veendő irányadóul. Megjegyzendő, hogy a tolonezozás, hadkötelezettség, közsegélyezés és közellátás, továbbá a gyámhatósági illetékesség megállapithatása okából folyamatba tett, valamint azon illetékességi ügyek, melyeknek mielőbbi lebonyolítását köz vagy fontos magánérdek követeli, sürgős természetűek s mint ilyenek soronkivül intézendők el. Ezért a felterjesztésekben esetről-esetre röviden megemlítendő, hogy az illetőség megállapítása mi okból szükséges? II. Az illetőségi ügyek tárgyalásánál gyakran tapasztalható helytelen és késedelmes eljárás másik (őokául tekintendő, hogy a hatóságok a törvényeknek egyes, főleg hatáskörre s a felebbviteli módozatokra vonatkozó rendelkezéseit félreértik, vagy figyelmen kívül hagyják. E tekintetben különösen a következőkre figyelmeztetem a törvényhatóságot: Az illetőségi ügyekben, mint az önkormányzat körébe tartozó községi ügyekben az 1886: XXII. t. ez. rendelkezéséhez képest nemcsak kis- és nagy községekben, hanem rendezett tanácsú városokhan is a képviselő-testület van hivatva határozni. Oly illetőségi ügyek, melyek két vagy több törvényhatóság között válnak vitássá, gyakran szabályszerű határozathozatal nélkül terjesztetnek fel eldöntés végett a vezetésem alatt álló belügyminisztériumhoz, azon feltevésben, hogy azok eldöntése szükségképen hatáskörömbe tartozik. Ez az eljárás nyilván téves, mert az 1886: XII. t. ez. 18. §-ának azon rendelkezéséből, hogy „azon törvényhatóság alispánja, illetőleg polgármestere, melynél a tárgyalás megindittatott azon esetben, ha az illetőséget a törvényhatóság egész területére megtagadandónak találja, a tárgyalást folytatja“, továbbá ugyanezen §. utolsó bekezdésének azon rendelkezéséből, hogy „ha ily módon az illetőség egyik törvényhatóság kebelében sem mondatik ki, a tárgyalást kezdeményező alispán, illetőleg polgármester az ügyet eldöntés végett a belügyminiszterhez terjeszti fel“ határozottan következik, hogy az alispán, illetőleg a város tanácsa ily esetekben is nemcsak határozhat, hanem köteles is határozni, s hogy csak az illetőséget' megtagadó alispáni, illetőleg tanácsi határozatok után válik szükségessé a belügyminiszter döntése. Ehhez képest hozzám csak két vagy több törvényhatóság közt ily módon vitássá vált illetőségi ügyek terjesztendők fel döntés végett s ily esetekben a kiderített tényállás szabatos feltüntetésével és az akadályok pontos megjelölésével jelentés teendő arról, hogy a törvényhatóság az illetékességet saját hatáskörében miért nem állapíthatja meg ? Egyúttal az érdekelt törvényhatóságoknak az illetőség megtagadása tárgyában hozott véghatározatai vagy azokat pótló átiratai a kellő sorrendben összeállított és iratjegyzékkel ellátott irátokhoz csatolandók. A felebbviteli szabályok téves alkalmazása főleg abban jelentkezik, hogy gyakran terjesztetik fel hozzám oly felülvizsgálati kérelem, melyet a községek a má sodfoku alispáni határozat ellen terjesztettek elő, továbbá hogy egyes közigazgatási bizottságok az általuk másod vagy harmad fokon hozott véghatározat ellen előterjesztett felebbezéseket fokozatos elbírálás végett hozzám terjesztik fel. Mindkét esetben téves a követett eljárás. Az 1901. XX. t. cz.-nek a felülvizsgálatról rendelkező 3. §-a ugyanis azon ügyekre, melyeknek végső fokú eldöntése a
