Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1903-07-02 / 1. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 9 V. Ha valamely üzlet állami egyedáruság tárgyát képező czikkek elárusitására fel van jogosítva, e mellett más czikkek vételével vagy elárusitásával is foglalkozik, vagy a mely ugyanazon üzlethelyiségben más ipart is gyakorol, az — ezen utóbbi üzletkörre nézve — úgy az 1891. évi XIII. tcz.-nek hatálya, mint a jelen rendelet hatálya alatt áll. Az egyedárusági czikkek elárusitására jogosított üzletekben mindazonáltal az ezen árusításra nézve megengedett időn belül gyufa, szivarka-papir, pipa, pipaszár s közönséges fa- és papirszipkák árusítása is meg van engedve. VI. A jelen rendeletben az egyes munkákra, illetve műveletekre nézve engedélyezett kivétel csakis azon munkásokra és segédszemélyzetre vonatkozik, mely az illető munkánál, illetve műveletnél tányleg alkalmazva van. VII. Azon iparnemeknél, melyeknél az ipari munka a fentiek szerint vasárnapokon is végezhető lesz, köteles az illető iparüző az ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes, vagy minden két hétben egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezzenek. VII. Az egyes községekre és egyes ipar- és kereskedelmi telepekre nézve általam külön engedélyezett, vagy még engedélyezendő kivételek a fenti rendelkezések által nem érintetnek. Budapest, 1903. juniuis 13. Láng. 15655—1903. sz. Szatmár vármegye alispánjától. Valamennyi főszolgabíró, polgármester és rendőrkapitánynak. A m. kir. belügyminister urnák 38196—Il/a—1903. sz. rendeletét tudomás és miheztartás végett közlöm. Nagykároly, 1903. junius 30. Nagy László, alispán. 38196/11—a/1903. sz. M. Kir. Belügyminister. Körrendelet a közigazgatási alkalmazottaknak a magánmunkálatok végzésétől eltiltása tárgyában. Valamennyi vármegye közönségének. Kérdés tétetvén hozzám a közigazgatási alkalmazottak magánmunkálatainak megengedése tárgyában, a fennforgó kételyek eloszlatása czéljából miheztartás végett a következőkről értesítem : Habár általános jogszabályban eddig nincs kimondva, hogy a közigazgatási alkalmazottak (tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzeti tagok) díjazásért magán munkálatokat nem végezhetnek, mégis e tilalom egyfelől a közszolgálat természetéből, másfelől az elkövethető visszaélések megelőzésének szükségességéből következik. Megerősíti ezt azon körülmény is, hogy egyes alkalmazottaknak a díjért való magán munkálkodást tételes jogszabályok megengedik. Például : a vármegyei tisztiügyésznek az 1886. XXI. t.-cz. 70. §-a; a vármegyei levéltárnoknak központi leíróknak a V. Ü. Sz. 241. és 242., illetőleg 218. §-ai, a községi jegyzőknek a 126000/1902. B. M. számú Ügyviteli Szabályzat VII. fejezete a magánmunkálkodást bizonyos korlátok között megengedi. Miből következik, hogy a közigazgatási alkalmazottak általánosságban és Üzletszerűen magánmunkálatokat díjazásért nem végezhetnek; ilyenekkel közülök csak azok foglalkozhatnak, a kiknek ezt valamely tételes jogszabály kifejezetten megengedi. Budapest, 1903. évi junius 19-én. A minister helyett: Gulner, s. k. államtitkár. 15306—1903. szám. Szatmár vármegye alispánjától. Valamennyi főszolgabíró és polgármesternek. A m. kir. belügyminister urnák 48575/V/e—1903. sz. rendeletét tudomás és miheztartás végett közlöm. Nagykároly, 1903. junius 21. Nagy íjászló, alispán.
