Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-01-26 / 4. szám
L. S ZA TM A R ME GYEI KÖZLÖNY iiSí Színházi élet Hol marad a kultúra terjesztése ? A harmadik osztályban kérdi a tanító Samukától: — Apád egy öltönyt akar csináltatni és 3 méter szövetet vesz 100 koronájával, a hozzávaló 50 korona, a csináltatás is 50 korona. Mennyibe kerül akkor a kész öltöny ? ’ Samuka lekicsinylő mosollyal íelel: — Tanító ur! Nincsenek magának most más gondjai ? Tőlünk is kérdezhetik, hogy a mai közállapotok mellett nincsenek-e az újságírásnak más gondjai, mint a helyi szin házi élettel foglalkozni ? Erre azt felel nénk, hogy a színházi dolgokkal való fog lalkozás ma íontos közügy, amely kihatá s-aiban a jövőre vonatkozólag is nagy je lentöséggei bir. A színház alapjában véve kultúrintézmény és ezért a színészeket régebben a nemzet napszámosainak nevezték. A színészet valódi hivatása a tudást, a kultúrát terjeszteni, a hazafiasságot ápolni, a köz- művelődést előmozdítani. Ezt tartotta szem előtt Nagykároly város közönsége is, midőn nagy 'áldozatok árán felépítette a városi színházat és azt díjtalanul bocsátja rendelkezésére a mindenkori színigazgatónak.' De Vájjon megtelel-e a színház .manapság eredeti hivatásának ? Nem. Es ez nemcsak Nagykárolyban, de mindenütt igy van. A színház, magasztos céljától eltérően, közönséges üzleti vállalkozás lett és a kulturális szempont kivétek nélkül háttérbe szorul. Ez ellen senkinek se lehetne kifogása, ha a színházakat az állam és a városok anyagilag nem támogatnák. így azonban a színház nem egészen a színigazgató magándolga. A színészetnek soha jobb alkalma nem volt valódi hivatásának teljesítésére, mint a mai időkben. Uj társadalom keletkezett. Pénz a nép minden rétegében bőven van. A nemileg öntudatra ébredt nép minden tekintetben siet élni, feledni akarja a múlt nyomorúságait. A színházat Nagykárolyban is minden este zsuftolásig tölti meg a közönség, amelynek nagyrésze eddig egyáltalán nem járt színházba, vagy ha igen, csak elvétve és akkor is vasárnap esténként. Nemcsak gyönyörű feladat volna, de parancsoló kötelesség is, hogy ezt a csak igen ritkán kínálkozó alkalmat felhasználva, az ly színházi közönséget a most miisöron levő üres, sőt sokszor bárgyú darabok helyett irodalmi értékű, régi magyar és fordított színmüvek előadásával vezetnék be a kultúra előcsarnokába. Olyan darabokkal, melyeknek művelődési tartalma kétségtelen, annál is inkább, mert meg kel) állapitanunk, hogy abenne megnyilvánuló és ható nemzeti erőnek egyik leghatalmasabb íorrása ma is a régi magyar szinmüirodalom, mely n#st a megpróbáltatás napjaiban is tanít a magunkhoz, nemzeti múltúnkhoz, jogainkhoz való hűségre. Az itt felvetett eszme gyakorlati megoldása a nagykárolyi sziníigvi bizottság egyik kötelessége. - A magunk részéről csak azt jegyezzük még meg, hogy ezen előadások sorozatát »Az Ember-tragédiája« ■zinrehozatalával lehetne megkezdeni. elsőrendű minőségű, 1 kiló 2 korona. Lafkovits Sámuel, fűszer- kereskedőnél. JÓNÁS SÁNDOR . villany- és vizvezetékszerelési vállalata NAGYKÁROLY, Deák Furencz-íér 8. * ’ " j Értesíti a ». é. közönséget, hogy | műszaki üzletét megnyitotta. Elvállal minden e szakba vágó szerelést j és javítást. Raktáron tart niinden e szakba vágó I ezikket. Gyors, pontos ós szakszerű kiszolgálás. • — A szeretet nevében . . . —£Ugy van, mert nálunk fő a szeretet és a teljes vallásszabadság. — Belépek a pártba.- A pártba pedig nem léphet be, mert az orráról látom, hogy ön nem hitbuzgó — szocialista. {Dánia.) ül, bi szeretet. (TRÉFA). Két öreg néniké örökké tartó, zavartalan iöldöntuli boldogságot igért, ha belépek a keresztény szociális pártba, Végre egy politikai Ígéret, mely halálom után valószínűleg valóságra válik. Micsoda boldog perspektíva ! . . . Van életcélom I . . . Persze kiváncsi lettem a földi Ígéretekre is. Felkerestem tehát az uj párt egyik legsúlyosabb vezéralakját. (Hiteles súlyadatok : test f hit f remény t agyvelö = 44 kg. ár- nyékDan. A napra nem mer kimenni.) — Nagyságos uram eljöttem . . . — Pardon — vágott közbe a súlyos — nálunk nincsenek rangok, címek, szólítson egyszerűen : kegyelmes urnák . . . Különben ismerem jövetelének célját. Mindenek- elölt tisztázni akarom az ellenünk elhangzott vádakat — Halljuk ! halljuk 1 — Azt vetik szemünkre, hogy mint a régi rendszer bajnokai, butaságban neveltük a népet . . . — A nép tényleg nem volt felvilágosítva. ’ » — Ez kérem téves megítélés. Mi a szavazókat mindig felvilágosítottuk, hogy a legokosabb, ha a munkapártra szavaz nak, mert itt kapják a legjobb gulyást . . . Ha ily irányú felvilágosító lépéseink helyenként rövidek voltak, megtoklottuk egy csendörkarddal . . .. — És az általános titkos? — Meggyőzödéses hívei vagyunk az általános titkos, nőkre is kiterjedő válasz! tói jognak. — Mióta ? — Amióta ez a törvény. Mi tiszteljük a törvényeket, mert ez az alapja minden rendnek, vagyonnak, vallásszabadságnak. — Belépek a pártba. — A magántulajdon alapján állunk, de elfogadjuk Károlyi tételét: a magántulajdon néni szentség. Ebben a kérdésben megelőztük nemcsak Károlyit, nemcsak a szociálistákat, de magát Marxot is! — Oh 1 — Nekünk ősidők óta nem volt szentség — a más tulajdona. — Belépek a pártba. — Csak a más tulajdona azért, mert lelünk a vádtól, hogy amikor ez a szerencsétlen ország ezer sebtől vérzik, mi a saját ügyeinkkel vagyunk elfoglalva. — Ezt nem. értem. — Az nem baj. Azzal is vádolnak, hogy nem szeretjük a munkát. Hát a mi telepeinken, bankjainkban, földeinken nem dolgoznak a munkások kora reggeltől késő 'estig vért izzadva? Minden alkalmat felhasználunk, hogy jó bottal, rossz szóval erősítsük a munka iránti határtalan szerete- tünket. Hát mit akarnak? — Kenyeret, jogot . . . — Eh, lári fán. A proletár büszke arra, hogy proletár és mi a szeretet nevében kevés bérrel «s még kevesebb joggal is- tápoljuk ezt a büszkeséget, üti a mellét, i mi ütjük — a zsebünket^. . . Ábránd. Majd augusztusban, Ha a nap perzselve ég S a jégvermekből Már kifogyott mind a jég, És fekszem az ágyban Negyveníokos lázban Z.S a hőségtől Majdnem megveszek, Fejemre borogatásul Jéggyári részvény.! teszek. Farsang. itt a farsang itt van, itt! Vigadjunk hát egy kicsit. Panaszra ne nyissuk szánkat, Csapjuk össze a bokánkat! Amit egész évben hordtunk Vessük le az álarcunk. Mondjuk, hogy nincs semmi gondunk És nem ismer senki ránk. Ä*/1ZSGAKRA SSf 9 mm a polgári-és középiskola Ujj minden osztályából.érett- B séglrc, felvételi vizsgákra tí stb. gyorsan, oaztályp összevonással, felelósS fsé’g mellott készít elő a || VII.. DoWH-1felelőn-; v-> -\Y * - m,- - - . T" A nagykároiyi csendőr- szárny parancsnokság viszsjön. Ifatyltáíolj-, 1919. jsnuár 34. A belügyminiszter még a múlt év december havában^frendeletet adott ki, amelyben arról intézkedett, hogy a megszállás előtt álló területekről a csendőrök bevonassanak. Nagykárolyban a mull héten elterjedt és minden hivatalos alapot nélkülöző hírek következtében a nagykárolyi csen- dőrszárnyparancsnokság Szaímárvármegye területéről bevonatta a csondőr.éget, úgy hogy a legtöbb őrs üresen maradt. A múlt héten azután, a rendelet téves értelmezése folytán maga a csendőrszárny- parancsnokság is összepakkolt és itt hagyta Nagykárolyt. Minthogy pedig sem Nagykárolyt, sem a többi területeket egyelőre nem fenyegeti a megszállás, illetékes helyről intézkedés történt, hogy úgy a csendőrszárnyparancsnoksag, mint az Örseiket elhagyott csendőrök térjenek vissza helyeikre.
