Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-01 / 35. szám
Kagykárcíy, iSi8. szepicmber I. K Li ¥ évfolyam 35. szá SZATMÁRI« Mill! POL ITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0300 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-uica 2. szám oooo Telefon 56. szám • « fi SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : páskAdy János FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oooo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közölíetnek. „Nyilttér“ sora IK 20 fillér. II HM Sül«. Nemrég történt, hogy egy becsületben és tiszteletben megőszült orvos, Magyarország egyik legnagyobb orvosi tekintélye, báró Müller Kálmán, azt a szomoiu kijelentést tette egy oivosi gyűlésen, hogy Magyarország népét valósággal gyilkolja egy kór, egy betegség, a tuberkolózis. Szomoiu és lesújtó kijelentés ez. Magyarországon néhány faluban több koporsót faragnak, mint bölcsőt és több halált vezet be az anyakönyvbe a pap,mint i születést. Ez a lesújtó kijelentés a leg- j szomorúbb, mondhatnék a legkétségbeej- ! több perspektívát tartja elénk. Hiszen akkor nemcsak a harctereken pusztul a nemzet virága, hanem itthon már eleve elpusztul az ország ereje és az ország jövő fejlődésének lehetősége. A lehető legsürgősebb, a. legkomolyabb munka vár az illető tényezőkre akkor, amikor ezt a pusztulást, ezt a vészt meg akarják akadályozni. Lehetetlenség, hogy ezek a szomorú és lesújtó szavak ne érjenek el a legíelső fórumokig és ne ejtsék gondolkozóba azokat az embereket, akiknek Magyarország jelenjével és jövőjével kell küzdeniük. Wekerle miniszterelnök nemrégiben kijelentette, hogy a Ház szeptemberi ülésszakán huszonegy szociális törvényjavaslatnak tartalmaznia kell olyan intézkedést, amely feltétlenül megakadályozza a tuberkolózis terjedését. A nemzet gyilkosa névvel illethetjük ezt a betegséget, amely kíméletlenül és válogatás nélkül szedi áldozatait az itthon maradottak népéből, akár gyermekek, akár felnőttek, akár aggok. Nem lehet tovább nézni ezt a nemzetpusztulást, mert akkor egyszerre azt vehetnők észre, hogy nincs kinek békét kötni, nincs kinek lisztjegyet kiosztani. Amikor egy világhírű tanár mondja nyilt ülésen a tent idézett szavakat, akkor már nagyon szomorú a helyzet. Müller Kálmán báró állásánál és tekintélyénél fogva nem engedheti meg magának a2t luxust, hogy indokolatlanul elmérgesitse, vagy legalább is kétségbeejtőnek tüntesse fel a helyzetet. Ha a fenti szavakat ő nyilvánosan elmondta és e szavakhoz egész Magyar- ország orvosi kara helyeslőleg bólintotta a fejét, akkor tenni keli valamit, mert akkor már nagy veszélyben forgunk. A kormánynak .tehát legsürgősebb és legkomolyabb teendői közé tartozik, bogy a tüdővész ellen teljes erejével felvegye a küzdelmet. Hogy kórházakat vagy szanatóriumokat csináltat-e, vagy az egész országban keresztülviszi az egyes városok és falvak csatornáztatási költségét, erre vonatkozólag nem adunk és nem adhatunk tanácsot. Elég orvosi szaktekintély áll a kormány rendelkezésére, aki a megfelelő tanácsokkal elláthatja a kormány ezzel foglalkozó illetékes tényezőit. Itt nem az a fontos, hogy a kormány mit csinál, hanem az a tény, hogy csinálja és pedig csinálja minél előbb. Mert a mai helyzet végveszéllyel fenyegeti az országot, a mai helyzetet tovább tűrni lehetetlen. Ezt a kormánynak is be kell látnia és reméljük, hogy ama bizonyos huszonegy törvényjavaslat élén igenis a tüdővész elleni küzdelem törvénybe fog állani. Oroszország gazdasági viszonya a külfölddé]. Arany vagy nyersáru. Bronskij kereskedelmi és népbiztos az ötödik szovjet-kongresszuson a németorosz kereskedelmi viszonyokra vonatkozólag előadást tartott, amelyből kiemeljük a következőket: Az orosz kereskedelmi politikának legfontosabb kérdése a Nyugat Európával, főként pedig Németországgal való kereskedelmi viszony újból leendő felvétele. Németország, amely eddig az orosz termelés részére eszközöket szállított, a jövőben aligha lesz képes rá, hogy ezt a feladatát teljesíthesse. Megnehezíti a Németországi kereskeAz életmentő. Chanzy katasztrófájáról beszéltünk. S a társaság minden egyes tagja előhozott egy esetet, mintha már valamennyien keresztül hajózták volna az óceánt. Egyedül Desgenest parancsnok hallgatott eddig, aki pedig csakugyan keresztül-kasul hajókázta az óceánt, még pedig nem is egyszer. Végül mégis megszólalt: — Én is szenvedtem hajótörést s mint a Chanzy szerencsés menekültje, én voltam az egyetlen aki a katasztrófa után még viszontláttam a napvilágot. Egyiptomból jöttem haza s a vihar a francia partok mellett • ért utói. A derék kapitány elkövetett mindent, ami hatalmában állt, hogy hajóját és utasait megmentse, de a katasztrófa elkerülhetetlen volt. Egy sziklába ütődve, a hajó derékban ketté roppan és a hullámok úgyszólván elnyelték. Én pedig csakhamar ott lebegtem a viz színén, kétségbeesetten kapaszkodva egy hajóroncsba. Az iszonyat és az energia küzdött bennem. Tudtam, hogy meg kell halnom és mégis viaskodtam az életért. A szám, orrom minduntalan tele lett vízzel, elakadt a lélegzetem és közel voltam a megfulladáshoz. S a végpercekben ime egy csónakot látok a távolban. Magányos ember, vagy szabadító? . . . Ösztönszeriileg végső erőmet összeszedve a bárka felé igyekeztem. * A forgó, örvénylő hullámok minduntalan visszacsaptak. S a csónakos is kétség- beesett küzdelmet vívott a hűllámokkal sajkájában hogy közelembe jusson. — Kitartás! Csak kitartás ! — orditá felém. Boglyas- hajú, szakállas, kemény tekintetű halászember volt a ragadozóéhoz hasonló hegyes fogai elővillantak, amint káromkodva szidta a hullámokat. Végre közvetlen mellém jutott és felvonszolt csónakjába, amelyben félig ela- lélva terültem el. Valami csodás, békés nyugalom fogott el, midőn már nem elemek, hanem emberi kezekben feküdt sorsom. Rettenetes küzdelmünkbe került a partot elérni. Nem egyszer voltunk közel mindketten a megfulladás veszedelméhez De szabaditóm heroikus harcot vívott a hullámokkal. Homlokán, nyakán kidagadtak az erek, de mégis sikerült a bárkát a homokos partra kivetni. — Csakhogy sikerült! — smegtörölte izzadt homlokát. — Magam se nagyon bíztam benne, midőn a szabaditására indultam. — Hogyan, hát ön csupán az én sza- baditásomra szállt a viharos tengerre ? — Azért hát! Amonnan a domb csu- csucsáról láttam a vergődését, ezt gondoltam: — Tescalon, ha szived van, Ki mented azt a szegény fickót . . . Majd meghatott, hálálkodó szavaimat kisssé nyersen kettévágta a jó ember . . . — De ne vesztegessük a szót! Hiszen, ez természetes 1 Más is megtette volna! Most először is száraz ruháról gondoskodjunk és melegítsük meg átfagyott tagjainkat ... no meg együnk egy falatot. * Kis halászkunyhóba vitt, ahol durva, de meleg és száraz öltönnyel látott el, Majd barna kenyeret, sült halat tett elém. Sohasem ettem fejedelmibb ebédet. OTERNBE3G HEGEDŰ hangja páratlan! Studapest, Vila, íRáűóezi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..............................K 60.— Vo nó. . K 8.—, K 12.—, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
