Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-05 / 18. szám
Magykánoly, 1918. május 5 18. szám XLIV. évfolyam POLITIKAI L AP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Haván lap szellemi is anyagi részét illető közlemények küldendők: a >3* NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooe Telefon 58. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDY J A H 0 3 FŐMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ecco Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. Károly Király Gyermeknyaraltatási Nagyfontosságu emberbaráti és szociálpolitikai mozgalmat indított meg a gyermekek nyaraltatása ügyében a belügyminiszter ur O Császári és Apostoli királyi Felségének legmagasabb kezdeményezéséből. Ezt a fenséges gondolatot híven szolgálni nemcsak emberbaráti, de legszentebb hazafias kötelességünk is. Most, amikor a halál naponként sürü rendeket vág éppen a fiatalság, a haza re ményei között, kétszeres kötelességünk a jövendő nemzedék érdekében mindent elkövetnünk, hogy azok épen, erőben és egészségben nőjenek fel. Ennek pedig éppen egyik legfontosabb előfeltétele a jó ellátású, tiszta levegőjű és üditó jóvizü vidéken való huzamosabb ideig való tartózkodás. Minden családapa tudja, hogy milyen bámulatosan előnyös, lelket-testet üdítő, erősítő, fejlesztő befolyást gyakorol a fejlődő szervekre, ha a gyermeket megszokott életmódjából időnként kivesszük éú a hely, levegő és környezetváltozás jótékony áldásaiban részesítjük. Alattvalói hálára kötelezett mindnyájunkat Felséges Urunk e nagyszerű gondolatával. rr Egyedül O Felségének köszönhetjük, hogy a nyaralás ez áldásaihoz az idén több tízezer magyar gyermeket hozzájuttathatunk, tehát olyan nagy számot, aminőre anyagiak hiányában idáig nem gondolhattunk volna. Fenkölt gondolkozásu királyunknak eme nemes gondoskodása bennünket, magyarokat arra kötelez, hogy amikor a mozgalom ausztriai részének vezetősége vállalta, hogy magyar gyermekek tízezreit az ausztriai tengerparton és fenyves vidéken nyaraltatja, viszont mi is biztosítsuk nagyszámú osztrák gyermekek elhelyezését magyar falvakban. A nyaralásban 6—12 éves gyermekek nem és valláskülönbség nélkül vesznek részt. A nyaralás julius 15 és augusztus 1-e között kezdődik és 6 hétig tart. Minden vendéglátó család minden gyermek Után heti tiz korona tartásdijat kap. A gyermekekkel felügyelőnők is érkeznek, értük egyenként heti 30 korona ellátási dijat fizetnek. Vármegyénk gyermekszerető közönségének most az a legelső és legfontosabb tennivalója, hogy mint vendéglátó családok minél előbb jelentkezzenek a helyi bizalmi egyéneknél. E nagyszerű mozgalom sikerének előmozdítása körűi különös tevékenységet fejthetnek ki a lelkészek, a tanítók a jegyzők, a földbirtokosok és általában az értelmiség más tagjai. Vármegyénkben a Károly Király Gyér meknyaraltatásának megszervezése élén Jékey Sándor agilis főispánunk áll, ki az ügy sikere érdekében már minden intézkedést megtett. Meg vagyunk arról győződve, hogy vármegyénk lakosságának gyermekszeretete és szociális érzéke nem lesz kisebb más vármegyékénél es hogy e mozgalom vármegyénkben a várt szép és örvendetes sikerrel fog lebonyolódni. Olyan sikerrel, amelyet mint e történelmi idők szükségét magasság és mélység egyaránt megkövetel. A legmagasabb magasság : Urunk Királyunk fenkölt személye és a legmélyebb mélység : a háború legsúlyosabb terheit hordozó alsóbb néposztalyok szegény el* gyengült, elcsigázott gyermekei. Adakozzunk a vak katonák javára! Jacqueline kisasszony. Jacqueline kisasszony, a segédtanitónő, kuszonötéves, bájos|teremtós volt, akinek finom, «»olid arcáról csak úgy sugárzott a-lelki jóság. Ez a lelki jóság hatotta meg tóként Ni- motot, a körorvost, midőn feleségül kérte. Megnyerő külsejű, jómódú, negyvenéves férfi volt s valóban alig lehetett oka Jacqueline beleegyezésben kételkedni, mégis felkérte Giliartnót, a gyógyszerésznét, ki Jacqueline-el jó viszonyban élt, hogy tudakozódjék kissé, mielőtt ő előállna kérésével. Gillartné, alighogy Jacpueline-el találkozott, egyenesen a dolgokra tért. — Túlságosan fáradságot életmódot folytat kisasszony. Férjhez kellene merni ie. — Ki suggallta vénnek e gondolatot asszonyom?— mosolygott Jacqeline. — Nimot doktor, aki vagyonos és kényelmes, gondatlan életet biztosítana önnek. — Köszönöm asszonyom és egyben bocsásson meg. Tisztelem és becsülöm Nimotot, de van egy nagy hibája — az, hogy gazdag. Ez riaszt el tőle. Az ón életem feladata itt van, szegély kis tanítványaim között, ezeknek szükségük van reám s nincs jogom önzésemnek feláldozni őket. Midőn azt hinném, sokat nyerek, higyje el, asszonyom, még többet veszítenék. Gillartné meg sem próbálta az ellenkezést. Egyszerűen azzal vigasztalta Nimotot: — Várja be a kedvező körülményeket. Ha ezek bekövetkeznek, számíthat a segítségemre. Csendesen folyt tovább az élet. Majd egy szomorú eset zavarta fel a község jólelkü lakosainak nyugalmát. Egy szegény mosónő meghalt és öt kis gyermeket hagyott hátra. A legkisebb még alig múlt tiz hónapos. Mi lesz a nyomorult kis árvákkal ? Egy időre a község tanácsa a mezőőr feleségéhez adta ki őket, de aztán ? Egyszerre hire járt, hogy Nimot orvos magához vette az öt kis árvát, a falu szólón fekvő villájába, ahol öreg gazdasszonyával és inasával lakott. A gyógyszerészné ekkor ismét gyakrabban felkereste Jacquelinet, kit az utóbbi ibőben kissé elhanyagolt ós egyre a kis árvákról beszélt neki. A gyógyszerészné dicséretesnek találta az orvos cselekedetét, de csak részben : — Egy öreg gazdasszonyra bízni a gyerekek nevelését, azoknak fiatalság kell, anyai gyöngédség, gondoskodás ... Én gyakrau kinézek, de mindég bosszúsan térek vissza. Nem , értik a szerencsétlen gyermekek nevelését, még testi gondozásukat, sem tönkre mennek íestileg- I lelkileg . . . ugyan jöjjön el velem egyszer . . győződjön meg személyesen a dolog felől. A doktor most nincs honn . . . s különben sem követ el indiszkréciót, mert ő mindenkinek örömmel mutatja be „nevelő intézetét". Ám az orvos véletlenül éppen e napon otthon volt. A hölgyek az ebédlőben találták, s éppen a legkisebb gyermeket tartotta térdein s levesét etette vele. A leves egy része az asztalra s a földre folyt. A többi fésületlenül, rendetlen ruhában, rémületes összevisszaságban ugrándozott körülötte. Egyik egy nagy lavór vizban poeskolt, a másik egy hajfósüvel mindenáron a vonitó kutya farkát akarta megfósülni. A doktor minden zavar nélkül fogadta vendégeit. Bocsánatukat kérte, hogy a gyermekek nem köszönnek, de ugyebár, minek zavarnák őket mulatságaikban. Majd ceremóniái komolysággal átvezette vendégeit a szalonban, miközben a térdein ülő gyermeket a karja alá fogta, mint a pincérek az asztalkendőt szokták. — Higyje el, kisasszony, magam is meg vagyok lepve gyermeknevelési képességeimtől. Mindig azt hittem, hogy ilyesmihez nem értek. Midőn távoztak, Gillartné szinte elfúlva fordult Jacqueline-hez. — Panaszt teszek a prófekturánál, majd többen aláírjuk ön is kisaeszony, mint szem. S TERNBERG „ , hangja paratlan! SJudapest, VIID, íRáüóczi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30,Hangverseny hegedű, mesés jóhangu............................. .... K 60 — Vo nó . . K 8.—, IC 12.-, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
