Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-31 / 13. szám
Sagykápc!^, i9!8. március 31 S3, szám XLIV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL Hiv.i a lap siredem* és anyagi részét iüetö közlemények kíilcícnűiJk: on« NAGYKÁROLYBAN, Jókay-üten 2 szám ooos Telefon íjf>. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ?: PÁSKÁD Y J Á H 0 3 FŐ;MN KATARS ^ajjfiajttoftKflMMtaawiwwpejw wfnwrffa MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP sso« Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „NyHttér“ sora I K 20 fillér. Feltámadunk. Gyönyöséges tavasz, az elfáradt emberiség csüggedő lelkének üdítő, enyhe* adó szigete, idegzetünk, szivünk gyógyító balzsamának áldott forrása, hitünk megacélozó];), vallásos érzületünk megerősítő je elhoztad nekünk ismét a feltámadás örök- szeníségü ünnepét! A krisztusi vallás mély bölcsessége, vagy a nagy természet Istentől eredő csodás berendezése hozta-e magával, hogy a husvét kedves ünnepe egybeesik a tavasz idejével, hogy egymás magasztosságát erősítve, minél inkább emelően Itasson reánk, lelkünkre, érzelmeinkre is a természetnek és a vallásnak ez a két titok- zata. Minden husvét alatt éreztük, hogy a leitámadás megváltói Ígérete be fog teljesedni. Közel kétezer esztendő óta nem telt el még husvét, a vallástalan Ság legsötétebb idején sem anélkül, hogy az ember ne erezte volna azt a csodás varázst, melyet a feltámadás ünnepe észrevétlenül plántál a lelkekbe. Ha alkalma volt valaha a ma élő emberiségnek kölcsönösen is éreznie ezt az egek felé emelő hatás*, az érzelmeknek ezt a nemes megtisztulását, akkor tapasztalni fogja, m<f hatványozott mértékben érzi azt. Ha pedig még akadna a nu élő emberek között olyan szegény lelkű, akire eddig nem gyakorolta volna áldásos hatását ez a szent ünnep, ugv érezni fogja ma, mert meg fog gazdagodni az ő lelke. Mert sohasem volt a husvét olyan kifejező erejű mint ma. Soha sem volt ez az ünnep mindnyájunk leikével olyan harmóniában, mint ez idén. Három husvétot ünnepeltünk már át a kétségek tengerén. Sokaknak talán meggyöngüli, megrendült. a hite ezeken az ünnepeken, vagy talán akadtak olyanok is, kik már kezdtek elmerülni a kétségbeesés örvényébe, különösen az utóbbi két esztendőben, ezek a kislelküek is megerősödnek ma, mikor, felzeng az ének arról, hogy feltámadunk. Nem hihető, hogy akadjon olyan po- gányiefkü, vagy. istentelen, aki ne látná most már elvéve a kövér annak a koporsónak . ajtajáról, melyben ellenségeink ! minket inár eltemetve láttak. A láda titka, — Jó ügy pár éve történt — mesélte a kis Tubáé. Valami füzfakosarakat áruló öreg adta meg az ötletet, Compiégne környékén házalva vette észre a magányosan álló házat, hol özvegy V.-né lakott., egy hóbortos öregasszony, aki sohasem mozdult ki hazulról. Még a szállítókat sem engedte be magához. A kertben volt egy pad, arra tették le a csomagokat, a a fűszert, vajat, tojást, s ott találták inog kikészítve a pénzt. Bosco azt mondta, amint az öregtől megtudtuk a helyzetet, hogy fölösleges mást is beavatni a dologba, mi kelten is el fogjuk végezni. Az ő négy frankjára! voltunk kéz alatt egy utazóládát, teletömtük egy elhanyagolt helyen fadarabokkal, kövekkel, hogy nehéz legyen, hogy ne üresen vigyük a pod- gyászt Compiégtiehe, ami esetleg gyanút kelthetett volna. IJgy állapodtunk meg, hogy a ládát in- | kább viszszahozzuk Parisba, minthogy itt j hagyjuk a házban, vagy eldugjuk valahol j a szabadban. A házat bezárjuk s azt fogják j majd hinni, hogy az özvegy elutazott vala- j hová Minél később kezdenek el gyanakodni, annál jobb lesz reánk nézve, Párisban semmi sem akadályoz meg abban, hogy hamar megszabaduljunk a holttesttől. Volt egy pajtásunk, aki azonnal elégetné. Majdnem sötét éjszaka lőtt, mire a faluba értünk. Ügy állítottunk ha. mintha bormintát hoztunk volna. Tudtuk, hogy nagyon elzárko- . zott. s féltünk is, hogy nem fogadja kedvesen | ajánlatunkat s be sem enged a házba. Félelmünk alaptalannak bizonyult. A | szalonba lépve, aztán már rövidesen végez- j tünk a dolgunkkal. Gyakran 'láttam Boseót : dolgozni, de soha igy, amint ezen a napon. : Egy szempillantás alatt megmarkolta a kövér i asszonyság nyakát s lenyomta a kanapéra. Mérésén dolgozott ez a kis púpos, igaz, hogy csakis dolgozni tudott, minden kigondolás, eiő- vigyázat engem terhelt. Ez jó volt igy, mert én nem voltam alkalmas a durva munkára — hányingert kaptam már attól is, hogy az öreg lábát kellett lefognom, .araig Bosco nyugodtan szőritgatta nyakát. Mikor az özvegy nem lélekzett már, kitűnt, hogy igen kövér volt. Benyomtunk a ládába, a fedelét éppen, hogy lecsukhattuk, aminek igen örültünk, mert igy legalább nem lötyögött benne. Ezt elintézve megvizsgáltuk a bútorokat. Találtunk hatszáz frank aranyat a fiókban, aztán még vagy busz ötfrankost ráztunk ki egv elegáns szürke csizmából, ahová az eredeti öregasszony elrejtette őket. Egy teás- 1 kannában érmek, ékszerek a érthetetlen szöA nagy kő már le van hengeritve s a magyar Géniusz most már csak a kis hitüekhez intézi még a bibliai kérdést : „mit keresitek az élőt a halottak között?' Igen,.élünk. Ki a nemzet, amelyben az önfenntartó erő oly csodás módon nyilvánult meg a rászakadt ezer veszedelmek közepette. Élni fog a nemzet, melynek fiai a nemzeti megváltás heroszi munkáját olyan ragyogó sikerrel végezték negyed tél év óta. A megfogyatkozott szám is teljes erejét érezteti ma is az elvakult nyugati ellenséggel szemben. Dicső fegyvertények fényes sorozatát hozza a távíró drótja nyugatról az ünnepelő itthon levőknek, mint egy bizonyító példájáért annak, hogy a kő el van hengeritve, az erő a maga egészeben kitört és ránehezedik most egész súlyával azokra, akik ilyen bárgyú hittel veitek eltemetni egy nemzetet. Es ime az isteni rendeltetés egy má- j sík nagyszerű müve : mig nyugaton Isten ostoraként tör elő a győzelmes erő, keletről éppen a feltámadás ünepére tér vissza j hazájába a hadak utján a nemzet.szine- virágának végtelen hosszú sorozata. Ezek a magasságbeli rendeltetések végű angol értékpapírok voltak. Ezeket szintén szebreteitük. A munka, a kutatás a jobbra-baira nóz- ! zelődés, aztán az eltakarítás bajossá teszi, mindarra gondolni, ami megtörténhetik. Amikor levittük a ládát a pályaudvarra s feladlak a vonatra, már nem is gondoltunk arra, hogy mi van benne. Azért akartuk vasúton szállítani, mert egy pajtásom volt az északi pályaudvarban. Fiietet, akinek segítségév*! minden kellemetlenséget elkerülhettünk a vám- vizsgálónál, mert elengedte volna vinni apod- gyászt mognézelienüi is. Compiégneben elbúcsúztam Boscotól. Ő Tergnier feló utazott, hogy ottíévö családját meglepje lát gatásávai. Az özvegy házában valamelyik sarokban egy kedves kis porcőlláu babát talált, azt akarta elvinni a kis unoka- liugának. Mikoi az ernbei a vonatban ül és semmit sem csinál, az idegek elpetyhüdnek, az izgalom hiányában a bátorság is lankad. Saint Danis mellett elhaladva éreztem, hogy közeledünk az északi .pályaudvarhoz, s a mozdulatlan ülésben elfáradva türelmetlenül kezdtem járkálni a szűk kupéban. A vonat megállt La Chapeilenél, mintha nem is akarna tovább menni . . . Végre aztán mégis megérkeztünk. Mialatt a pogyászokat bevitték a nagy terembe, kiszaladtam az utcára, hogy egy kocsit csípjek el. De ezsn a napon TERNB£RG HEGEDŰ hangja páratlan! Budapest, *VIId, SRáűéezi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . IC 39.— Hangverseny hegedű, mese's jóhangu ..............................K 30.— Vo nó . . K 8.—, K 12.-, K 15.-- Rendelésrsél a pénz előre beküldendő.
