Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-31 / 13. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY. teszik nekünk örvendetessé az üneplést, ezek végzik el a vallásos érzelmek megtisztulását, a hit megerősödését annyira, hogy a legájtatosabb ünneplők között ott látjuk azokat is, akik nem régen még elfásult lélekkel a kétségbeesettek fekete és elég nagy táborát népesítették be. Minden ilyen magasságbeli rendelés egyúttal egy reményteljes jövőre mutat, egy gyönyörködtető kilátást helyez elénk arra vonatkozólag, hogy ez az utolsó, melyet háborúban töltünk el és mikor mégegyszer fel zug a feltámadásáért hálát adó ének, már itthon és együtt leszünk mindnyájan, együtt örülünk, együtt imádkozunk. Ezért a drága zálogáért, ennek az epedve várt jövendőnek külön hálával is tartozunk a gondviselő Istennek. Alig lehet elsorolni azt a sok okot, melyek szerető meleg ünneplésre, örömre, boldogságra és imádságra indítják a mai husvéton az emberek lelkét. A zöldülő buzavetés, a nyilló virágok, a rügyező fák látása egész más érzelmeket kelt ma bennünk mint más alkalmakkor, ma a Teremtő hírnökeit látjuk ezekben, amint a húsvéti szgnt igékkel harmóniában hirdetik a feltámadás misztériumát. Egy gondolat, egy érzelem foglalja el egész valónkat ezen az ünnepen, lelkünk magasan szárnyal, mint az ének, az orgona hangjával, amint hirdeti, vallja, harsogja az egész világnak az üdvözítő fel- feltámadást. Kedves munkatársainknak és olva sóinknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk ! ä baromfi-tömegtesmés szerveiéi e. Baromfi és tojás: ez a két szó ma sok háziasszony és gyenge gyomra ern bertársunk fülében ké t kijó . é: zenieket, a fogalmak, amiket'velük r-r’gjelöl to-k, jó formán elérhetetlenek a közönség ragy többségére nézve. Sajnos, alapc :t 5 java- lásra, pláne a normális állapotok elérésére még sokáig nincs ki! tás. A- konzervált (hűtőházi és meszes) tojáskészletek fog - tán vannak. Mindinkább friss tojásokra leszünk utalva. Megnyugtatásunkra a tya- kok tapasz felé haladt in, talár, most már szorgalmasabban fognak tojni, de azért husvétig szűkén leszünk a tojás d.A korra kilátásunk van rá, hogy két nyugati sző vetségestink tojásszükségleténel egy ré szét Orosz- és Lengyelországb n s. réz heti be, ahonnan mi is kaphatu k valamit, ha elég élelmesek leszünk. Karácsony óta baromfi is .kevesebb van a piacon, kezd a baromfi eleseg fog rni. A hizott lúd kevés s az árak mesebeliek, ime : 1 pár élöcsirke 2d -35 K. 1 kg. ludzsir, vagy háj 38 -4') K. 1 pár tyuk 35 -46 K. 1 kg. ludhus 21—25 K. 1 pár hizott liba 220 -2130 K. 1 db. tojás 52 fillér. De valakinek eszébe ne jusson a ba romfi árakat,maximálni, mert akkor azt a keveset is, ami van, »kéz alatt« fogják to vább adni. Több ízben érteke ztem már a baromfiállomány' állapotáról A baromfiállomány megfogyott. Hogy miért, az könnyen megérthető dolog. A tenyésztés ma csökkent, mert a baromfi etetése ma- bűvészet. Honnan? mivel? ez a kérdés. A tenyésztő kisgazda a lövészárokban van. Ez igy lesz még jó ideig. Mi tehát a teendő ? Előkészülni, hogy mihelyt a baromíieleség megszerzése könnyebben rnegv, a tömegtermelés rögtön meginduljon. Ezt kell minden lehető módon elősegíteni. Egy lépés sem fölösleges, még áldozatok árán sem A mellett vagyok, hogy városaink rendez úgy látszik lóverseny volt talán Enghienben. Egy csomó vonat érkezett ugyanakkor s az állomás előtt ácsorgó kocsik mind el voltak foglalva Egész a Gare de 1’ Estig kellett futnom, mig felhajszoltam egyet. Mikor visszamentem a podgy ászterem be már kiváltották. Mindössze csak hét-nyolc darab volt még az iroda előtt, hol a podgyászvizsgálatot tartották. Egy csomag ing és egy kosár közölt észrevettem az én fekete ládámat. De hol van Filetet, az én finánc pajtásom ? Kérdezősködtem utána egy kollégiájámil. Filetet beteg volt, már két napja nem jött be. Megkértem ezt a hivatalnokot, hogy bélyegezze le a csomagomat s engedje elvinnem. Odamentem a ládához, ő mögém állt, kezében egy darab krétát tartva, amikor észrevettem az'iroda másik oldalán egy ellenőrt paszo- mántos sapkával Fontoskodott cs komolykodott, mert éppen most csípett meg egy asz- szonyt, aki el akart osonni. Kezemet podgyászomra tettem. Zordan kérdezte, nincs-e valami elvámolni valóm, s nem is várva be válaszomat, azt mondta, nyissam ki a ládát, A tarkómon egész furcsa bizsergést éreztem, mintha a bőr összehuzódnék. Karom reszketett a kabátujjamban. Gépiesen tapogatóztam a zsebeimben, mintha a kulc-ot keresném, amit szerettem volna meg nem találni. De egy alkalmazott már odajött nagy kulcscsomójával. Egy pillantást vetettem a kijárat felé: az egész helyiség tele volt finánccal, kettő a kijáratot is elállta s a kulcsos ember már próbálgatta a ládám lakatját kinyitni Ott maradtam, nem is tudva már, hogy hol vagyok s már egyáltalán semmire sem gondoltam. Egy kulcs belepasszolt a -zárba, amely kinyílt s a láda tetejét felemelték. Akkorát nevettem, mint egy bolond : a ládában három gyerqktriKót, harisznyákat, szappant, meg gallérokat találtak. Mig a fináncok dühösen turkáltak a fehérneműbe', gondolkodni kezdtem azon, vájjon ki vihette el az cn értékes csomagomat s vájjon ki viszi Paris valamelyik utcáján a kocsis mellett V.-nó őnagysága becsomagolt holttestét. A legsikerültebb a dologban az, hogy sohasem hallottam egy szót sem erről az ügyről beszélni. Az idegen talán tóit elmesélni a dolgot, nehogy kaiiemetlenségé lehessen belőle. Semmit sem sejtek róla, de gyakran mulatok azon, hogy milyen arcot vághatott a jó ember, amikor kinyitotta a ládát. Ezt a gyapjú mellény: az ő podgyá,szóban találtam, már három télen hordom és cudarul melegem tart. Fehérneműt a katonáknak ! Adakozzunk a hadiérváknak zenek be, legalább kórházaik és piacuk ellátására baromfitenyészeteket. A katonaság ezt már a háború óta teszi. A kormány, bizonyos teltételek, u. m a telep berendezésének, a tenyésztés irányának stb. előírása és felügyelet mel lett segélyezhetné a városokat és más egyesületeket is. pl. a vidéki gazdasági egyesületeket Hogy miből? hát a központúi: vu.jyoaából. EiTe milliókat forditan1, nemzetgazdasági feladat. Sokat tehetnének e téren a m. kir. államvasutak pályaőreik utján. Tudomásunk van arról? hogy az államvasutak egyes vonalain igen szép eredményt értek cl. Beiwinkler korán elhunyt, de szerencsére van helyébe másik nemes szakember. Kovács Ödön főfelügyelő személyében. Csak folytatni kell a megkezdett munkái. A kereskedelemügyi miniszter különös figyelmébe ajánljuk ezt a kiválóan fontos ügyet Az Országos Magyar Baromfitenyésztő Egyesület kebelében már régebben felmerült az eszme, hogy a székesfőváros tegye lehetővé, saját fogyasztása érdekében? hogy itt a főváros környékén, vagy határában létesüljön egy a baromfi tömeges tenyésztésére berendezett modern telep. Ez két irányban lenne előnyös. Először a székesfőváros a tömeg-tenyésztés előmozdítása által maga is hozzájárulna ahoz, hogy a saját fogyasztására szükségelt baromfi mennyisége gyprsab ban szaporitassék ; másrészt a »dijkelte- tés«-se’ alkalmat adna száz és száz lakosnak, háztartásnak és majorosnak stb. baromfinevelésre. Tudjuk, hogy a házi keltetés bizonyos szakértelmet kíván és lassú is; de ha valaki készen kapja a kis csirkét, akkor szívesebben tog a neveléshez, mert valamelyes baromfitáplélék a ház körül mindig akad. A főváros környékén sokezer udvaros ház, nyaraló stb. van, ahol bizony tekintélyes számú baromfit lehetne nevelni és tartani. Lesz mindjárt toll is, ha más nem, hát csirketoll, azt is lehet értékesíteni. Tojás is lesz: ha nem is minden nap. Sok kicsi sokra megy, mondja a közmondás. A nők szeretettel csüggnek a kis csirkéken és szép tyúkjaikon. Mennyi konyhahulladék vesz most kárba. A konyhahulladék gyűjtéséből milyen nagy dolgot csináltak a németek. A baromfi-tömegtenyésztésének modern eszközei a nagy mesterséges keltető gépek s az amerikai rendszerű keltetőházikók. Ilyen telep berendezéséhez a főváros határában néhány holdas telek és nem valami sok pénz kell. E téren jártas szakértő is lenne már. aki az amerikai, monstruózuson nagy baromfitenyésztötele- peket ismeri. Jő helyül kínálkozik a székesfőváros óbudai haltároló telepe, mert viz is kell, ha kacsát és ludat akarunk tenyészteni. A telep kezelése olyan kikötés mellett, hogy az ottnevelt baromfi és termelt tojás kizárólag a főváros fogyasztásár;: kerül, legcélszerűbben az Országos Magyar Baromfitenyésztő Egyesület-re lenne bízandó Nem kétlem, hogy annak lelkes vezetői és néhány igen kiváló szakértő női tagja, készségesen vállalkoznék c telep vezetésire ; mert az egyesületnek is érdekében áll a baromfitenyésztést necsak szóval, hanem kézelíogható módon is demonstrálhassa és igy megkedveltesse. E mellett alkalom nyílik arra, hogy a tömeges termelésre legalkalmasabb és jó tojó hazai baromfiakat gyakorlati módon kiismerje és felajánlhassa. Már maga ez is fontos közgazdasági feladat. Meggyőződésem, hogy az ország ba* romfitenyénysztésének és tojástermelésének felkarolása a legközelebbi években
