Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-22 / 51. szám
laaykipaly, 1988. december 22 51. sxám. XLiV. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY = POLITIKAI LAP == mmmamma, mumm »» —— im»vm^m^rmmmmmmpnrtwmmrammmamma^^ imijiwqijmiibb SZERKESZTŐSÉI É3 KIADÓHIVATAL Hová alap «zellemi és anyagi részét iltetö közlegények küldendők: *'0« NAGYKÁROLYBAN, Jékay-utca 2. szám sose Telefon 56. szám Wi."ff*P>BH»..W!H>JL»..a.r J»!.< U 'II1.. SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSSÁ DYTÄHOS FŐMUNKATÁRS | MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP cese Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: i Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. t Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korena. Hirdetések jutányos áron kiizőltetnek. »NyilHér* sora I K 20 fillér Népgyülés városunkban. A helyi Magyar Nemzeti Tanác és a városi hatóság meghívására városunk népe f. hó 20 án népgyülést tartott a jo mán nemzetiségű magyar állampolgároknak, a gyulafehérvári népgyüiésen a 26 keleti vármegyének roman Imperium alá vonását illetőleg kimondott határozata tárgyában. A városháza előtti téren 11 órakor politikai pártállás és vallás különbség nélkül megjelent városunk lakossága, hogy kifejezést adjon vágyának, akaratának. A népgyülést Néma Gusztáv, h. pol gármester megnyitotta és közölte, hogy a román nemzetiségű magyar állampolgárok Gyulafehérváron népgyülést tartottak, melyen kimondották 26 keleti vármegyének a magyar államtól való elszakadását. Mintán pedig kimondták ezt a határozatot Nagykároly város nevében is, a város népének megkérdezése nélkül, összehi-. vandó volt a népgyülés, hogy e tekintetben, szabályszerű utón, minden arra jogosítottnak részvételével Nagykároly város népének valódi akarata állapíttassák meg. A h. polgármester javaslatára a népgyülés elnökének dr. Adler Adolf megválasztatott. A jegyzőkönyv hitelesítésére bizalmi férfiakul Tóth Gusztáv, Strohmajer Ferenc és Drágus István, jegyzőknek Dr. Somossy Miklós, Tarcs'ynski Kázmér és Csipkés Károly ánegválaszfattak. Dr. Somossy Miklós hangulatos beszéd keretében megindokolva a népgvülés célját felolvassa a Nemzeti Tanács hatá- rozati_ javaslatát. Ezután dr. Adler Adolf felteszi a kérdést, nyilatkozzon a népgytilés arra vonatkozólag, hogy a nemzeti tanácsnak határozati javaslatát eifegadja-e. Egyben nyomatékosan felszólítja a jelenlevőket, nyilatkozzék bárki szabadon, aki az előterjesztett határoz a ti javaslattal nem ért egyet és a népszabadság nevében előre is ' biztosit mindenkit, hogy véleménye meghallgatásra talál és szavazata jegyzőkönyvbe loglalva lesz. ETök kérdésére a népgyülés a következő határozatot hozta: A magyar nép törhetetlen kitartás és elszántsággal kívánja, hogy a népek önrendelkezési joga a magyar népre ép oly méitékben «verjen alkalmazást, mint mi nő mértékben minden más népre fog alkalmazást nyerni. — Ez alapon 1918. dec. 20-án megtartott naevkárolyi népE yülés tiltakozik azon szándék gyakorlati eresztül vitele ellen, hogy Magyaror- »zág keleti 26 vármegyéje, az ott lakó népek befolyás nélküli, önkéntes megnyilatkozása nélkül idegen hatalomnak alá rendeltessék. A népgyülés különösen kiemelkedő jogtalanságot lát abban, hogy idegen hatalom alárendelésének szándéka teljesen egységes magyar nyelvterületekre is irányul. Ilyen egységes magyar nyelvterületbe esik — többek közt — Nagykároly város és Szatmárvármegyének lényeges része. — A népgyülés 5 kiküldöttet lüld a 26 vármegye* magyar és székely lakossága és román proletariátusa által deczember 22-én tartandó nagy népgvülésre, hogy Nagykároly és vidéke lakosságának e határozatban foglalt állásfoglalásáról jelentést és tanúságot tegyen. Ezután elhatározta a népgyülés, hogy a kolozsvári naggyülésen képviselteti magát és kiküldötteknek Néma Gusztáv h. polgármestert, Tóth Gusztávot, Szócska János gk. lelkészt, Drágus Istvánt, Örosz Jánost és Gönczi Sándor reí. lelkészt megválasztotta. A népgyülés a magyar himnusz cl- éneklésével ért véget. Ruhát, cipőt és fehérneműt a katonáknak! Pesti levél. Az első köztársasági doktorrá avatás. — Hát kérem, uraim, meg tetszettek ugye mindent érteni ? — Meg, meg, Tahy bácsi. Tahy bácsi, a rektori hivatal tótum- taktor szolgája méltóságteljesen simítja végig ezüstös Benczúr szakállát. A szobát a várakozás és a drukk türelmetlensege üli meg. Csoportok képződnek. — Barátom, — szól egy gyerekarcu hadnagy — Becsben már tizenötben saját kezűleg szabadítottam ki két kikötött magyar bakát. A brigadéros elé vittek, ott is, de meg a hadosztálybiróság előtt is megmondtam a véleményemet. — A Piavétói jöttem, beszél egy másik csoportban egy botra támaszkodó idősebb főhadnagy — most a front szétbom- j lásakor. Mi volt ott, mi volt ott, micsoda i összeomlás! Négy é3 fél éve vagyok kint, lippai főszolgabíró létemre. Most idejövök és az a hir fogad, hogy a szerbek bevonultak Lippára s engem egyszerűen letettek a hivatalomból. — Az Ilonka spanyol. Mit szól hozzá, ilyen pech! Nem avathatják • egyszerre velem! Ah, egy kis medika. Egy óra múlva már doktor lesz ö is, a tudomány meg a vicclapok Őszinte örömére. — Egy perc türelem csak még uraim — csittit a szolga — és jön a Mél- tóságos Ur. Tényleg alig telik félóra bele s mór meg is érkezik. Félkettőkor tizenkettő helyett. — Sorakozzunk! — komandéroz Tahy . bátyánk. — Itt vannak kérem, mind a harminchaton ? — Csak harmincnégyen! Kettő spanyol — Induljunk! Bevonulunk a díszterem vörös-szönye- ges emelvényére és félkörbe álljuk a hosszú asztalt* hoi a méltóságos, kegyelmes és részben íélkegyelmes urak fognak ülni. Várunk. Nczdegélünk. A terem zsúfolva díszes nézőközönséggel. Rokonok, ismerősök, mennyasszonyok, menyasszonyjelöltek és — talán legtöbben — menyasszonyönjclölt^k. Gusztálnak bennünket. Mindegyikük látni és látszani akar. Nyílik a középső ajtó és zsinóros zöld dolmányban, fején cihndermagas ször- mekucsmában, kezében telccirádás, vastag ezüstbottal belépdel Tahy uram, nyomban utána bevonul a rektor és utána a négy kar dékánja. Nyakukban az egyetem hatalmi jelvénye, a kétujjnyi vastag aranylánc. Elhelyezkednek. Csönd. A rektor szól: — A doktorával ülést megnyitom. • Felkérem a jelölt urakat, adják elé kérésüket. Egy jogász a félkörből előlép, az előtte levő asztalkáról felveszi a két oda- tett kartonlap egyikét és felolvassa az ősi formájú ünnepélyes kérelmet, hogy kegyeskedjenek minket doktorrá avatni. A rektor felel: — Jelölt uraim, akkor előbb esküt kell tenniök, hogy . . . satöbbi. Másodiknak állok a jogászok közt. Az első most oldalba bök : — Kolléga ur! — Nos ? — Álljon maga ide előre, én nem tudom, hogy hogy kell. Már elfelejtette, amire egy perce kioktatták ! És hogy drukkol! Na mindegy. Gyorsan helyet cserélünk. Körülállták az egyetemi pásztor botot, jobb keztyünket leh jzzuk (óborzalom a katonák fele nem fehér keztyüben jött) két, ujjúnkat a bot toronygombjára teszük. Re- verendás ur, a hittudományi kar dékánja felolvassa, az eskümintát: Én — most sorban mind elmondjuk nevünket — esküszöm, hogy . . . Őfelségéhez, őfelsége törvényeihez ? Vájjon ezt fogja e még olvasni ? Nem. Megváltoztatták Hazánkhoz, hazánk törvényeihez kell majd hűségeseknek lennünk. Hát ezért a változtatásáért várattak olyan sokáig, ezen törték annyit fejüket a’tudós urak. Megtörténik az eskü Először a 10 jogász, azután két csoportban a 24 medikus, köztük négy nő nemű. A rektor szól ismét: HTJERNBERG „ , ^jSzudapest, VII., Stáüéczi ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 3BO.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..........................8L í»G — Vo nó . . K 8 - K 12.— K 15 Hindiiéinél a pénz «lőrs bskUldtndé.
