Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-22 / 51. szám

S Z A T M A RME'GYEI KÖZLÖNY

Dr. Gaál Zoltán a fehérgyarmati választó kerület Károlyi-párti képviselőjelöltje a választó kerület községeiben körútját már megkezdette és a nép mindenhol lelkesedéssel fogadta. — Mint értesülünk Jármy Béla volt képviselő nem lép föl..

Propaganda.

Hatalmas, méreteiben mc'í szinte megfoghatatlan átalakulás előtt áll az ország. Ez az átalakulás a négy és fél éves irtózatos háború után és egv elvesztett háborúból a békére való rendkívül súlyos átmenet korszakában igen nehéz probléma.

Azt akarjuk valamennyien, hogy ez az Átalakulás, mely az aj Magyarországot akarja teremteni, minné! kevesebb áldozattal, rhinnél kgvesebb ember és értékpusztulással járjon Minden propagandának, — induljon ki az valamely párt vagy egyesülés részéről, csak ez lehet az első tétele.

járják az országot agitátorok, pártok és egyletek kiküldöttei. De. ez nem elég Minden intelligens embernek, lérfinak és nőnek, öregnek és fiatalnak egyaránt kötelessége. hogy a maga kisebb — nagyobb körében propagandát folytasson.

Édes Istenem ! Ha körülnézünk ebben az országban, irtózatos sebeket, rengeteg panaszt, 'szenvedést találunk, egy hosszú, a végletekig elhúzott és borzalmasan elvesztett háborúnak átka mindenütt ott lebeg, De a mi még nagyobb baj, a tömegek müveletlensége, az a tény,'hogy a nép még mindig nem tudja, hogy a forradalom, az átalakulás mit jelent. Feí kell világosítani őket, meg kell magyarázni nekik az uj idők szellemét, az uj Magyarországeszméit. S itt sem elég, ha kiküldött emberek végigjárják az országot, mert hiszen elég megbízható ember nem akadhat és ezek sem járhatnak be minden falut a röpiratok százezrei sem elegendők, itt ugyanarra a személyes propagandára keilfökép'en súlyt helyezni, melyet az előbb említettem.

Mit keil tennie, mit kell el magyaráznia egy becsületesen gondolkodó propagandistának ?

Mindenkinek a maga kisebb nagyobb környezetében törekednie kell arra, hogy a lakósság nyugalma visszatérjen a közrend és a jogbiztonság helyreálljon és még kell magyaráznia a népnek, hogy a népköztársaság kormánya csak úgy viheti keresztül a nép érdekeit felölel > programját, csak úgy alkothatja meg nagyszerű népjóléti é* szocziális reformjait, ha a rend és a nyugalom mindenütt helyreáll, ha a népkormány parancsait mindenki teljesíti. Ha elvesszük önkényesen a gazdagok vagyonát, mihamarább a szegény emberekről is lehúzzák az egyetlen ruháját is. Bízzuk azt a kormányra, majd elveszi az a jogtalanul szerzett és a fölös vagyont a törvény rendes utján. Az üzletek kifosztása a legnagyobb zavarokat idézi elő, ahol nincs üzlet, oda nem jön áru, ott nincs megfelelő szerv, mely az ’ árukat egyenlő mértékben kiossza A rombolás és fosztogatás a legborzasztóbb károkat okozza, mert olyan értékeket, árukat tesz tönkre, melyek ma a legnagyobb nehézségekkel szerezhetők be. De meg kell értetni a kereskedőkkel is, hogy az uzsora korszaka leiárt, ne vásároljanak lánckereskedök, közvetítők utján mert a tulmagas árakat a fogyasztók nem fizethetik meg. Eltűnnek a lánckereskedők, ha minden kereskedő csak maximális, vagy olyan árat fizet áruiért, amely árat a fogyasztók megfizethetnek. Aki a háborús konjukturókon keresett, az most leadhat yalamit a nyeresség- böl, ha azt nem akarja, hogy mindene elvesszen.

Meg kell győzni az embereket arról, hogy ma dolgozni kell ! A munka nem szünetelhet, mert ha nem dolgozunk jövőre nem lesz mit ennünk, tönkre megy az or szag és jön az anarchia. Meg kell értetni a. néppel, ne üljön felkétesexistentiáju vagy álmodozó emberek túlzó agitációjának. Ezek, ha talán nem is akarják, az anarchiát idézik elő. Az anarchia pedig nemcsak a gazdagokat sújtja, de sújtja a szegény munkás embereket is, mert megáll a termelés, megszűnik az élet. Egy felforgatott

— Kérdem a jogikari Dékán Urat, hajlandó-e ezen urakat doktortársul fogadni ? ,

Dékánunk jószivü bácsi1. Legalább itt. Azt mondja, hogy hajlandó. Persze nem ilyen parasztosan, hanem egy könyfakasztó szép rigmusban. — Hát az orvoskari Dékán Úr? Az is hajlandó.

Most hát jöhet a nagy jelenet. A rektor leiemeli hangját és szól:-- Lépjenek hát elő, hogy kézfogással doktorrá fogadjuk Önöket. .

Tévedni tetszik, ha ezt valami egyszerű parolázásnak tetszik gondolni. - Mert

IV. 11. I 111. V.

fői pTj [rj mj m

ez a sorrend. És nem más. Először a rektor, azután a hit, a jog, az orvos és végül a bölcsészettudományi Dékán. Ha eltéveszted a sorrendet, irgalmatlanul visszahúzódik a parolázásra nyújtott kéz.

Csak jogászok és medikusok vagyunk most. Elsők tehát a jogászok. A jogászok közt meg — az előbbi kis magánjelenet folytán — szerény Énem. így ártatlanul a nap »hőse«, a köztársaság első doktora lettem.

A rektor felé fordulok. Doktorrá fogadom. Parola. A hittudományi dékán már nyújtja előre kezét: Doktorrá fogadom. Most jobbra át a jogtudományihoz: Doktorrá fogadom s ez így megy egv jó negyedóráig, mig mind végig le nem kezeltünk.

jön az utánam következő vissza : Felém súgja :

— Kollega ur! Eltévesztette a sorrendet. .

— Één !? Hogyhogy ?

—• Hát negyediknek nem az orvcsdé- kánnal, hanem a bölcsészetivel fogott kezet.

— Nini. Ez igaz.

— Szerencséje, kollega ur, hogy bak- kancsát mindig olyan keményen összevágta, hogy az öreg ur nem mert ellenkezni.

És istenem, az egyetem nem dőlt össze ! Hej, haj, mégis csak nagy dolog az a köztársaság!

Vége. A 34 uj doktor, meg doktornő ismét félkörben áll. Történetünk előbbi jogásza ismét előlép, az asztalkáról felveszi a másik papírlapot és rázendít: Magnified") tissime Rector . . . egyszóval zokogó érzékenyen megköszöni, hogy kegyesek voltak minket doktorrá fogadni.

Rektor urunk felemelkedik :

— Az ülést bezárom.

És kivonulnak ők öten, azaz hatan a Tahy bácsival és heten a nagybottal.

Kitódulunk mi is. A közönség is, a rózsásremény ü leánysereg is velünk kezet fogni. Vagy kézfogót fogni ?

De ez clöl már megszököm. Elég volt »azt« a kéztogőt elhibázni!

Dr. li. 1.

ország nem tud földet adni a katonáknak, nem adhat fizetést a hivatalnoknak, nem gondoskodhatik a rokkantakról, a hadiözvegyekről, az árvákról, a betegekről. — De egy felforgatott országban gazdagnak és szegénynek egyaránt bizonytalan az élete.

A kormány biztosítani akarja a forradalom vívmányait, de ez nem jelenrí azt hogy nem akar még tovább is menni azon az ütőn, amelyre rálépett és amely egy boldogabb, megelégedett Magyarország felé vezet. Ez azonban nem mehet máról holnapra Előbb ki kell evickéinünk a mostani helyzetből, azon bajok megszüntetéséről m\ elsősorban gondoskodnunk, melyek azonnali orvoslást igényelnek. Rákéi! mutatni, hogy a kormány máris nagy dolgot végzett, amikor a rokkantak, hadiözvegyek és árvák illetményeit 733 százalékkal felemelte, amidőn a munkanélküliek segítségéről is gondoskodott s midőn a tisztviselők és munkások kívánságait a legmesz- szebk menő módon teljesítette. A népkormány tovább fog menni, de várjuk be nyugalommal intézkedéseit és lássuk be, hogy a régi gaz kormányok úgy tönkre juttatták ezt az országot, hogy máról holnapra a legbecsületesebb szándékú kormány sem változtathatja meg teljesen az állapotokat. A legfontosabb dolog pedig az hogy ma még nincs végleges béke. Addig nehéz előre intézkedni.

Hirdetni kell, hogy uj világ születik, uj Magyarország van kialakulóban. Eddig pár- ezer ember jólétben clt, a többi nyomorgóit, azok daridóztak, a többi szenvedett és éhbérért dolgozott. Ez az élet megszűnt, az élhet meg az uj országban, aki dolgozik és az uj társadalom csak azt tarthatja el, aki dolgozni nem képes. (Rokkantak, betegek, stb )

Minden dolgozó embernek joga van a becsületes megélhetésre. A dolgozó emberek között nincs külömbség. A magvar, román, szerb, német, a zsidó, a katolikus a protestáns : testvérek, valamennyi ember, egy sem tehet róla, hogy ő más nemzetiségűnek vagy más vallásának született. Viszont a nagytőkéd, az ezerholdas, a milliomos egyforma ellensége az uj rendnek, akármilyen nemzetiségű vagy vallásit is legyen.

A kormány földet fog adni a hadból hazatért é% a rokkant katonáknak, ha föld - mívesek Tőkét és anyagi eszközöket, ha iparosok, vagy kereskedők voltuk. A földosztást azonban nem lehet, ebben a mini - tumban megcsinálni, hiszen akkor egyiknek több, vagy jobb föld jutna, — mint a másiknak. A kormány a legrövidebb időn belül megcsinálja a földreformot, igazságosan osztja fel a rendelkezésére álló földet, be kell várni, mig ez meg lesz. Aljas emberek azt terjesztik, hogy a kisbirtokosoktól elveszik a földet. Alávaló hazugság! A kormány adni akar földet annak, akinek nincs, vagy nagyon kevés van, de nem akarja elvenni azoktól, akiknek annyi van. amennyi a tisztességes megélhetésre kell, Nem kell a kisbirtokosoktól elvenni semmit, van elég az ezer holdas nagy uraknak ! Addig is amíg a földosztás meg lesz, dolgozzon mindenki, mert csak úgy élhet meg az ország, ha mindenki dolgozik.

Meg kell ismertetni a népet a köztársasági eszmével. Ezután nem idegen uralkodók fognak bennünket elnyomni, (háborúba küldeni!) hanem az lesz a vezetőnk, akit mi választunk. N*m is dobunk majd ki évente 50 milliót a királyi udvartartásra, hanem ezen a pénzen inkább kórházakat, iskolákat építünk és a népet segítjük.

Ezek nagyjából azok az elvek, melyeket minden embernek hirdetni kell. Minden becsületesen gondolkodó ember hirdesse ezeket a maga körében és akkor nem veszett el ez az ország, hanem uj élet támad a romokon, uj Magyarország énül