Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-13 / 41. szám
öagykárcly, !8!8. október !3. XLIW évfolyam. 41, szám. SZERKESZTŐSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL Hcvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : t OiOOO NA6YKÁR0LYBAN, iókay-utca 2. szám oe#c | Telefon 56. szám í SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : P fi S K A £J y ifin 0 IS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ee*e Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron kezeltetnek. „Nyilítér* sera 1 K 20 fillér íi A béke-sejtelmek. Ezer bajunk, ezer gondunk van. Nyögünk a szenvedések súlya alatt, sóvárogva kutatják szemeink a jövő lehetőségei*, he 'aima tolul ajkainkra a legkisebb, legképtel-nebb, de nekünk kedvező hírnek hallatára. A jelenségeket mérlegeljük, következtetéseket vonunk le minden szimptomából és sejtelmeink támadnak. Az utóbbi nehány napon kedvező jeleket figyeltünk meg, melyekből jóleső *< jte’r.'eink folytán arra merészkedünk következtetni, hogy ünnep közeledik, egy öiLinteljes sátoros ünnep. Béke ! A boldogság egy különös, soha nem élvezett érzete hatja át az embereket csupán erre a sejtelemre is. Úgy gondoljuk, sőt hinni szeretjük, hogy az érzés általános, ez tölt be itt ezen a földön most minden teremtett lelket. És nem úgy van. Íme látunk sápadt, izgatott embereket, akik már is" aggodalmasan kapkodnak, soha áozva sietnek lebonyolítani háborús üre’meiket, icndbe s,.cdni a konjukturák ins umentumát és zsebelni. Sóhajtoznak magukban, titokban ; bosszús kitöréseket hallanánk tőlük, hogy már is vége reájuk nézve a napsugaras aranjuczi napoknak. Az első apró jelre, melyből a háború haldoklására lehet következtetni, csodákat látunk. Megnyílik a föld és eddig nem látott tudott áruk, anyagok kerülnek napvilágra, mintha valami varázskéz hajgálná azokat az emberek közé. Emberek kerülnek elő-, akik eddig bujkáltak sötét, bűnös barlangokban és onnan szívták vérünket, erőket. Most izgalomba vannak, lótnak-futnak és mefisz- tói ábrázattal hazug érzelmekről kiabálnak. Ezek a háborús éiősdik, akik íalánkan rágódtak az egész nemzet fáján és okozták mindnyájunknak azt a rengeteg kárt, melynek koldusai vagyunk.- Egyenkint megismerjük őket, amint láthatókká lesznek. Sorba voulnak el elöltünk ; cgtyik csoportban ott látjuk azokat, kik szánalomból, emberszeretelből 600 K- ért adtak egy mázsa búzát felebarátuknak, mert az parancsolja a valláskönyve, hogy: adj ételt az éhezőknek. — Ezeknek csoportjában bújnak elő azok az áldott jó lelkek, akik segíteni akartak a gyermekeken és betegeken és 2 f\ 40 fillérért nyújtottak egy liter leszedett tejet és 80 í ért egy tojást. Nyomban követik ebeket azok a fekete lelkű angyalok, akik miatt rongyokban járunk s gyermekeink nem járnak iskolába, mert mezítláb vannak. Egy uj csapat követi ezeket, akik ezer szenvedéstől gyötrődő vitéz harcosainkon siettek segíteni és szerető áldozatkészséggel fűrész-porral tömt&N meg. a konzerv tartályokat, papirossal talpalták meg a bakancsokat és a meleg posztó helyett vacak pamut rongyokba öltöztették őket uzsora árakon. Hogy bújnak elő ! A vakandokok már nem érzik jól magukat a föld alatt, nap-lényre vágynak, melegedni az igy összeharácsolt boldogság pokoli tüzénél. — Hiába öltenek magukra drága ruhákat, hiába raknak magukra súlyos értékű ékszereket, felismerjük valamennyit. — Ott látjuk őket újonnan szerzett palotáikban, az utcasarkokon összeverődve hasonlóan agggodalmaskodó cimboráik társaságában, messziről megismerjük őket az utcán búnak eiesztett fejjel, sápadt arccalv Úgy néznek ki most, mint az égő ház tulajdonosa, aki nem tudja, hogy hamarosan mit mentsen. — Pedig még itt sincs a béke angyala, aki kifogja zavarni őket a borús idők által részükre teremtett paradicsomból. Mi még nem tudunk, nem merünk örülni, de már is szórakoztató képet nyújt ezeknek a látása és nem tudunk részvétet érezni kínjaik látásán. Pedig van közöttük olyat! is, aki szinte kierőszakolja az emberek szánalmát az őket ért nagy csapásért. Eszünkbe jut most, hogy ezek a vér tengerén kalózkodó sötét alakok mit tudtak véghez vinni akkor, mikor életünk, hazánk forgott veszedelemben és véghez vitték úgy, hogy egy idegszáluk nem rez- dült meg. Emlékezünk mikor a könnyek tengerén olyan bő eredménnyel halásztak sátáni hidegvérrel ezek a pokoli íajzatok. Eszünkbe jut, jól emlékezünk azokra a dateníirozott hazafiakra is, akik olyan szépen szonokoltak a hazáról, mig ez a szegény haza bajba került, aztán olyan mélyeu hallgattak és bámészkodtak ölbe tett kézzel, mikor legnagyobb volt a haza veszedelme. Ha elhozza a nemzeti gondviselés a béke áldását, örömünket megtetézi ezeknek a híreseknek íarizeusi viselkedése, vagy teljes megsemmisülése. Hisszük napjának uj életet adó sugarai elválasztanak minket ezektői, mint ahogy a választóvíz elválasztja a salakot a tiszta fémre. El álmodott valóság, (Kis jelenet) I i ; Pnizs Ödön. • A leány (lehajtott fővel, kotlutartóval a hóna alatt siet az utcán. Az egyik sarkon a fiú várja és megszólítja.) A fin: Kezét csókolom. A leány.- ijedten ielpillsnt, majd elmosolyodik : Péter, Péter, hát igazán maga az ? Hogy kerül ide : A' fiú: Én-'? . . . Befordultam a sarkon és egyenesen ide ta-rloUam, rceittudtam, hogy erre kell mennie. A leány: Jó, jó, de éppen most? Olyan m eszsziről ? Miért nem irt ? Mikor érkezett meg ? A fiú: Ali van magával? Hiszen csak <. gnap vállunk el és már több mint két éve .> inden nap- megvárom . . . f A leány : Igen: tegnap! — éppen félesz- -ideje: No de ez igazán kedves meglepetés. Afár nem is haragszom, hogy nem értesített. ekaii, jönni, igy véletlenül, szép gondolat! Ezt. i nem kaptam három napja levelet . . . A fiú: Levelet várt tőlem? Alinek? Hi- sí - n minden áldott nap találkozunk. A leány : Nézze, Péter, a tréfa nem rétes. A tréfa nem jó, ha sokáig nyúzzák. Alost aztán hamarosan beszéljen. Aíit csinált egy fél esztendeig atban a messzi idegen városban ! Alegcsalí ? Az igazságot mondj« I A fiú : Félév óta mit csináltam? Itt vártam magára mindig és kísértem, mint az árnyéka . . . Az idő köszönöm szépen, «lég unalmas, ha nem vagyok magával . . . Alegcsal- m-e ? Hiszen nem is lehet, mindig a maga szoknyáján ülök. A leány : Ez aztán már igazán sok! En szeretem a tréfát, de ehhez a bolond gondolathoz ragaszkodni ízetlenség. A fiú : Igazán nem értem magát! Folyton anól beszél, hogy távol voltam. Az ördög ifiazott el, nem pedig én! A leány (dühösen) Hát ki irta nekem azt a sok szerelmes levelet, ha maga nem ? Ahnden nap egyet. A fiú : Azt már én is szeretném tudni és jobb volna, ha inkább ezt magyarázná meg ahelyett, hegy meséken loyagol. A leány : Péter, (melegen) Péter 1 A fiú: Alost igazán nem lágyulok el, most beszélnie kell! A leány - Péter, szeretem magát, Szeretem, maga ezt tudja . . , A fiú : És a levelek ? A leány : Alaga irta. A fiú: Aíost már én kérem, legyen vége a tréfának. A leány: Igen, legyen vége a tréfának ! (Úgy állnak szemben egymással, mint az ellenségek. Végre a leány — mindig ők az okosabbak — megszólal) Péter, közöttünk valami félreértésnek kell lenni, amit njugodt, higgadt beszéddel el kell oszlatnunk . . . Péter ! . . . A fiú : Erről nem lehet nyugodtan beszélni. Ki irta a level-két ? A leány : Alaga ! A fiú: Ugyan kérem ! Ha még egyszer mondja . . . A leány (megsimogatja Péter arcát) Kis fiam, nem szabad dühösnek lenned. A fiú : A levelek ! , A leány: Ana isrákerül a sor. Akarne- kem felelni Póterkém ? A fiú (engedékenyen) Aíire való ez a komédia ? Kérdezzen ? A leány : Air a reve ? A fiú: Kiss Péter. A leáuy : hol lakik ? A fiú : A Ferencvárosán. Közraktár utca 126. szám. A leány (egy kissé félénken) Alikor volt Bécsben ? A fin : Bécsben ? Aíég sohasem voltam.
