Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-13 / 41. szám
S Z A T M A R M E GYEI KÖZLÖK Y. A barpiacról. A szőlőgazdák a nyár elején abban a feltevésben voltak, hogy idei mustjukat kétszer olyan nagy áron tudják értékesíteni, mint tavaly. Ez következett a tavalyi bor árának hallatlan emelkedéséből, apón? értékének csökkenéséből s a termelési költségek, napszámok, anyagárak hatványozott növekedéséből. Árra gondolni se mertek, hogy az 1rU7. évi szüreti nyomorúság, a kormány szerencsétlen beavatkozása, ezzel a kereskedők elriasztása s ennek a kereskedők részéről való manöverszerii kihasználása az idén megismétlődjék. Sajnos, ez a megismétlődós még súlyosabb formában jelentkezett, csak nem éppen szüretre, hanem valamivel korábban mint tavaly, Azt hisszük, hogy ez legnagyobbrészt a Haditermény r. t. ismert akciójára vezethető vissza. Ez*az intézmény, mely tudvalevőleg a termés beszerzés és elosztás teendőit sem képes idején és megelégedésre ellátni, kedvet kapott a borüzleti konjukturák kihasználására azzal a nagylelkű elhatározással, hogy a hu- szon egy negyed részét kegyesen átengedi a termelők szindikátusának, ő megelégszik a háromnegyed résszel. Első teendő volt, hogy ez az állítólag a termelők érdekeit célzó intézmény a tavalyi borárakat letörje s igy olcsóbb alapon kezdhesse meg az üzletet s nagyobb latidütöt biztosítson az áremelkedésnek. Leg- eélirányosabbrmk látszott s azt hiszük onnan eredt az akció, az árak letörése céljából a konkurensektől való szabadulás, tehát megkezdődött a galíciai kereskedők l;i zavaré sä, a sátoraljaújhelyi bortőzsde felrobbantása, az egész borkereskedelem megféTemlitése s a hivatalos kivit*! i akció hangoztatása. Ezzel hatnarossan leestek a borárak, a kereskedelemnek nyakon maradt a készlet tekintélyes része s elment « kedve az idei must keresésétől, kiég csak a bolgár események t> az általános hadi helyzet zavarossága hiányzott, hogy teljes üzlettelenség, sőt fejvesztett reménytelenség álljon elő a borpiaeon. De hol van hát a Haditermény, hol van a szindikátus ? Most kellene előálljon, ha nem ömő spekuláció, hanem a közérdek megvédése volt a célja Nincs sehol, szó se ősik *s vételről, se kivitelről, kiderült a teljes abszurd, sőt roszhiszemü volta az akciónak. Ártott a kereskedelemnek, ártott a termelőknek. Mig tehát tavaly a szüreti üzlettelenség jórészt kereskedői manőver volt (nem helyi, hanem nagyobb kereskedői köröket véve figyelembe) addig az idén ennek igen kevés szerepe v.-m. Legfeljebb annyi, hogjr a zavaros helyzetet még reménytelenebbnek igyekszik feltüntetni, mint amilyen, hogy igy abszolút minimálisra szorítsa az árakat. Ez viszont nein indokolt is nem rpalis, hogy 1 K 80, 2 K ás árakat hangoztatnak s még 3 K. mellett sem hajlandók kötéseket csinálni. Kétségtelen ugyanis, hogy már csak a fegyverszünet létesítése >s a legjobb hatássá1 lenne a borkeresetre és eladásra, holott a kereskedők az ellenkezőt szeretnék elhitetni s azt hangoztatják, hogy béke lesz nőm lehet magas árakat fizetni. A borüzletre a béke, vagy csak a fegyverszüneti is csak ár emelkedést jelenthet a mái viszonyokhoz képest, mert megnyugvást, konszoiidaitságot jelent a mai zavarok után. A bor nem olyan, mint az eldugott szövet, cérna vagy bors, melyet a béke áreséssel való olőbujásra ösztönöz, a bor oly értelemben érzi meg a béke szolét, mint a tőzsde. Hazudik tehát az a kereskedő, «aki a béke lehetőségre hivatkozással hirdeti a must árának csökkenését. A termelőknek ezzel szemben csak az a teendőjük és védekezésük, hogy pincézzék a mustot. Abbéi, hogy a kincstár 550' K-t ígér és ad a katonaság részére szállítandó borért, lehet következtetni, hogy a bor ára ezen alul nem le>z. Némileg befolyásolva a kereskedelmet, hogy ezúttal közvetethniil a termeiőktő’. szerezi a hadsereg a szükségletét s ezzel bizonyos spekulációknak szárnyát szegi, ez azonban a végleges borárat nem fogja túlságosan befolyásolni, hiszen az elmúlt évben is szinte kétszerese volt a magánforgalomban a borára annak, amit a hadsereg fizetett. Megtanította a termelőt a kitartásra az is, hogy a bor a boipárlatra való felhasználás révén is nyer értékesítési lehetőségben, s bár az idei bor nem lesz oly alkalmas erre, mint a tavalyi, még mindig nagy áiat igér ebben a a felhasználásban. Hiszen a gyütnölespál' ika ára — mely után o borpárlaté is igazodik nemhogy alacsonyabb lenne ebben az évben, mint az előzőben, do bizonyára magasabb lösz. Ez még nincs rendelettel elintézve, de következtetni lehet abból, hogy a kormány a törköly beváltási árát a tavalyinak szinte kétszeresében állapította meg, lehetetlen tehát a pálinka árát feljebb nem emelnie. Nincs tehát ok a végleg való elkeseredésre és reménytelenségre. Rossz helyzetben csak azok vannak, akiknek nincs hordójuk és pincéjük. Ezek azonban megérdemlik sorsakat ha az elmúlt óvek nagy bevételeit zsebrevágva, nem bírtak gondoskodni erről a két lényeges bortermelői kellékről. Közigazgatási bizottsági ülés.- Vármegyénk közigazgatási bizottsága e bő 13-án tartotta Jékey Sándor főispán elnöklete mellett rendes" havi ülését. A szokatlanul csekély érdeklődéssel lefolyt ülés alispánt jelentéséből értesülést szerzünk, hogy az orosz badiloglyok pótlására szerb, vagy olasz hadifoglyok kiutalását célzó alispáni ismételt előterjesztést a honvédelmi miniszter ügyeimen kívül' hagyta A iöldmiveiésügyi m. kir. miniszter pedig utasította a munkás bizottságokat, hogy hadifogoly munkásokat csak a legritkább esetekben adjanak ki, ha a hadifogoly igénybe vétele elkerülhetetlenül szükséges. A közélelmezést a műit évhez viszonyítva kedvezőbbnek reméli az alispán. A közélelmezési miniszter kenyérmagvagvak- ! ból vármegyénkből 2Ő50 waggon beszól- i gáltatását rendelte el, amennyiben pedig j az árpa és zab beszámítása iránti aiispáni j kérelmet figyelembe venné, úgy a kontingens valószínűleg elérhető lesz. Kívánatosnak tartja az alispán, hogy a gazdaközön- ség az átvételi bizottságok eljárását előmozdítsa, mert azáltal a szokásos requirá- lás mellőzhető volna. A vármegyére kivetett 1500 darab 40 kilogrammon telüli sertés ‘200 darab hiánnyal beszolgáltatva lett — Zsir 400 kilogramm lett kivetve a vármegyére, de ezideig csak tized része folyt be. Legújabban a közélelmezési miniszter 50 waggon hüvelyes, beszolgáltatását rendelte eí. Különös figyelmet érdemel a főorvos azon jelentése, hogy a spanyol járvány vármegyénkben mindjobban terjed, de a járvány elfólytására a lehetőség szerinti sürgős intézkedések megtétetnek. A leány (elveszti türelmét) "Hál akkor ki ii.ta nekem a leveleket ? c A fiú : En is ezt kérdem és mint a vőlegényének, jogom van feleletet köv*íe!ni. A leány (sir) Ne kínozzon tovább ! A fia (nem szereti a könyeket) Persze, mindjárt pityereg) A leány (könyein keresztül) Péter, én szeretem magát ! A fiú: Jó, jó . . , (Már messze járnak, egy kis parkba tévedtek A leány könyei nem akarnak elfogyni, végre Péter unja meg a dolgot. Hát végre iá ezÜaz ügyet valóban t;sz- tázni kell! A leány : Ne tréfáljon tovább ! A fiit: (mérgesen) Én nem tréfálok, semrr* kedvem sincs vicceket faragni. A leány: Hát nem tréfa1, csak ne kiabáljon. Nem tréfa ! Nem, nem, nem ! A fiú: Ne izgasson tovább, Most én kérdezek. Jó ? A leány: Igen. A fiú: Ki irta a leveleket ? A leány,: Maga! A fiú: Én ? A leány : Nézze Péter, ,ne mérgelődjön, Iianem kérdezzen tovább, lassan-lassan kiderül Én csak anynyit akarok előre is kijelenteni, hogy szeretem magát . . . A fiú: így is jó. Még egyszer kérdem, ki levelezett magával ? A leány : Bocsásson meg Péter, maga j irta nekem a,meleg sorokat. A fiú : En ! Hát jó. Én írtam. Honnan Írtam ? A leány : Becsből. A fiú: Hát Becsből, Mikor mentein Bécsbe ? A leány : Most van félesztendeje. A fia : Mi az ördögnek mentem az osztrák császárvárosba ? A leány : A főnöke küldte, fontos üzleti ügyet kell lebonyolítania. Még egy félesztendő, aztán visszajön az esküvőnkre. A fiú (gondolkozik egy kissé, aztán odalép) a leányhoz, becézgetve megsimitja az arcát) Mondja csak, kis leány, nem aludt most maga ? A leány: De igen, hiszen tudja, minden délután . . . A fiú (vidáman) No. lássa, minden rendben van, most már mindent értek. A leány,: A levelek ? A fiú: Ál mondta A leány : Álmondtam. A fin: Mindent! A közbecsuszott félévet, a távozásomat, a leveleket, azokat a forró sorokat, mindent . . . A leány (merengye) Álmodtam . . . A fin: Hát persze, természetesen . . . Vagy csak nem csalt meg igazán ? A leány : Nem, nem. A fiú: Álom volt az egész. A leány: (reszketve) Hátha nem Péter, Péterként, hat ha most álmodtunk mi ketten. Péter, hátha tényleg nem vagy itt, hátha csak most álmodom és a valóságban messze vagy tőlem ... A fin : (átöleli és megcsókolja) Álmodunk ? A leány (kiáltva) Nem, édes Péterem. Nyolc óra, a kapu előtt. A leány: Mikor látlak ? A fiú: Holnap. A leány (elgondolkozva) Holnap ? Hízelegve Péterhez (Péter, ne haragudj, de én móg mindig reszketek. A mai délután, oly szép vo\ olyan gyönyörű, nem is hiszem, hogy igaz volt,, csak álom . . . Félek, megyek a fépc.-ön, megbotlom. felébredek . . . Es te ur sze vagy ! . . . Péter, holnap tényleg látjuk egymást ? A fiú: Hát persze, kis bolondom. A leány (eltűnik a kapuban) Holnap ! A fiú (búcsút int) Holnap! . . .(Hirtelen előrántja az óráját) Jaj még csak félórám van a bécsi gyorshoz! De azért minden rendben van ! Nem szeretem az érzelgős búcsúkat és egy félévig megint nem látom a drágát . . . S TERNBERG I « m || |____-........11 _______ - hangja paranan! {Bu dapest, VlXn, fftáfíéczi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30. Hangverseny hegedű, mesés jóhangu..........................& 60. Vo nó . . K8 -K 12.- K 55 Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
