Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-29 / 39. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KiADÓHiVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: e-sto NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo * TelefoH 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : pAsxAdy iH OS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oson Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre lOkorena. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sore I K 20 fillér A valuta és a magyar ipar. Mitteleuropa, Németországgal való szövetségünk mélyítésé, ipari kényszertársulás, a devizaközpont fenntartása a háború után és utoljára, de nem mint utolsó rém, legközelebb kibocsátandó uj de* viza-rendelet, mindmegannyi javaslat, melyek mint gyilkosai jelentkeznek a má- gvar közép- és kis-iparnak. A kormány az uj deviza-rendelet kibocsátására készül, amellyel egy csomó nyersterményt és segédanyagot fog.a behozatalból kizárni. Egyszerű avagy szükséges-e a valuta megjavítsanak szempontjából korlátozni vagy megtagadni a köiép- és kisipar termelésihez szükséges nyers- és segédanyagok behozatalát? Válasszunk: nem szükséges és nem ésszerű. Ha a kormány a kereskedelem és ipar elől elzárja a lehetőségét annak, hogy a termeléshez szükséges nyers- és segédanyagot külföldről beszerezhesse, egyúttal megnyitja az ország kapuját a küllőidről való behozatal számára. Arra, hogy minden külföldi importot feleslegessé, vagy lehetetlené tegyünk, gondolnunk sem lehet. Izolált gazdasági területek ma sem lehetnek, s ha bármily fejlett agrár- vagy ipari állam leszünk is, nem fogjuk tudni elkerülni, hogy bizonyos nyersanyagokat, mezőgazdasági terményeket, {élgyártmányokat és segédanyagokat külföldről ne hozzunk be. Ha ezt mégis meggátolná a kormány, a nyersterményeknek hiánya gazdasági termelésűnket és iparfejlesztésünket akadályozná meg. Kivitelünk és behozatalunk különbözeié idegen osztályokhoz való viszonylatban (Ausztrián és Bosznián kívül) az utolsó békeévekben kb. 8 százalék volt, azaz 8 százalékát nem tudtuk kivitellel megfizetni, hanem készpénzzel fizettük meg a különbözeiét. Tehát az államnak olyan gkzdasági politikát kell irányitania a háború után, amelyik az import és export közötti különbözeiét a lehetőségek szerint leszállítja. Ezt semmiesetre sem lehet ezáltal elérni, ha megtagadjuk vagy hacsak korlátozzuk is az ipari termelés részére szükséges nyers- és segédanyagok behozatalát. A behozatal és kivitel közötti különbözet redukciójának legalkalmasabb három módszere : 1. A nélkülözhető áruk behozatalának tilalma (bor, pezsgő, csipke, prémbőr* illatosvizek,’ gyöngyház, teknősbékaáruk, drágakövek stb. stb.) 2. A többtermelés. 3. A fogyasztás korlátozása. A behozatalban tilalmazott azon készárukat, amelyek a háború alatt tilalmazva voltak, még külön engedély alapján se lehessen behozni. A többtermelést meg kell szervezni. Amiképpen feladatának tekintette az állam a háború alatt a mezőgazdasági és ipari termékek fogyasztásának korlátozását, kell, hogy a háború után jeladatának tartsa a többtermelés szervezését, de nem Koncentráció utján. A fogyasztás korlátozása folytán fokozhatjuk a kivitelt, ha az itthon termelt árucikkek és a mezőgazdasági termékek fokozottabb termelése mellett korlátozzuk azok fogyasztását (természetesen nem a mai mértékben), hogy annal nagyobb me- nyiségü kerüljön azokból kivitel utján külföldre. A közép- és kisipar kategóriájába tartozó iparágak, u. m. ruházati ipar, asztalos, kefe, lakatos-, cserép-, szappan-, bádogos-, hangszer-, szűcs- és kőfaragóipar stb. termelése úgyszólván kizárólag a belN í p. Irta: Johannes Schlaf. Messzi Berlin északi részében, egy elhagyott utcában lakott Oemke Márta. Égy Müller Melaine nevű kétes özvegytől és magánzónőtől bérelt egy padlásszobát, amelynek ablaka egy szűk udvarra nyílt. A szemtelenül magas bért — 10 márkára rúgott körülbelül — nagyon könnyen megkereste, mert jó hire volt. Ha agyafúrt lett volna, ezen az életpályán megalapithatta volna a szerencséjét. De már első koiai életreébredésétöl kezdve a szerelem valami vad, emésztő tűz volt számára, amely lassan pusztította öt. Az volt a rendeltetése, a végzete, hogy prostituált legyen. Nem volt pénzsóvár és más szenvedélye sem volt, éppen ezen az esztelen vágyon kívül, mely elpusztította. Tulajdonképpen Oemke Márta jó családból' származott. Apja hivatalnok volt és jó nevelésben részesítette a leányát. Sajnos azonban ő benne is kiolthatatlan szenvedély lobogott és lehet, hogy Márta szerencsétlen természetét örökölte. Bármennyire lesülyedt azonban Márta, külseje még mindig érdekes, sőt szinte szimpatikus volt. Egyszerűen és szerényen öltözködött, korrekt és tisztességes modora volt és helyzetének kellemetlen jeleit amelyek Kain bélyeg gyanánt voltak rásütve, szelídítették lelki nyugtalanságának lélreismerhetetlen jelei, amelyek magasabb származásáról tanúskodtak. Ha ez kitört rajta, akkor órákon keresztül feküdt heves sirógörcsökben rázkódva, levertem bánkódva fájdalmas sorsa felett. Kis, ideges összeállítású alak volt, erős gömbölyű mellekkel és magas mel- kassal. Apró, siető lépésekkel osont éjjelenként a házak mellett, hóna alá szorítva esernyőjét és nagy, kissé kiálló fekete szemeivel maga elé meredve. Halvány, keskeny arcában sötét szempillák alatt ténylettek a szemei. Arcát dióbarna — vörös csikókkal élénkített — haj vette körül. Álla hegyesen előre nyúlt, szája nagy és komoly volt s körülötte valami fájdalmas kiiejezés honolt, amelyet a szakértők pikánsnak tartottak Épp úgy, mint ügyes, okos, ideges mozdulatait apró, szép kezeinek. Márta fejébe vette, hogy néhány év alatt tüdővészben fog elpusztulni, mégis másképpen halt meg. Egy öreg, lombos, széieslevelü mirtuszbokron kívül egy öreg kanári volt mindene, azt imádta és bálványozta. Nip- nek hívták és valamikor kitűnő harci énekes volt. Most már csak néha-néha énekelt halk hangon. De Márta legnagyobb öröme az volt, ha Nip fütyölt. Különösen HEGEDŰ hangja járatlan! Síudapest, VII«., ffl&üéczi-ut 60, saját palota. ha naphosszat ágyában feküdt, lila selyemingében, szájában egyiptomi cigarettával. soványodó arcát kócosán vették körül a hajfürtök és egy régi költeménykötetben vagy valami ponyvaregényben lapozgatott. Nip ugyan már kissé ritka tollú volt és már a nyaka egészen tollazatlan volt, de már ezt a hiányt egy hitvány világoskék szalaggal nagyon ügyesen eltakarta és aki barátja akart lenni, el kellett, ismernie, hog;y Nip a világ legszebb te-' remtménye. Es Nipnek mindenki megadta ezt a dicséretet. Nyári éjszaka volt, hajnal felé. A teli hold még fönragyogott az égen. Fénye szélesen ömlött be a tágranyitott ablakon, beíurakodott minden sarokba, megezüs- tözte a mirtust és felébresztette Nipet amely halkan lütyörészni kezdett. Márta nem ment már el hazulról, a következönapi bért már átadta a tiszteletreméltó Müller Melánia asszonynak és elnyúlt az ágyában. A szoba levegője fülledt volt. Nagyon elhagyatottnak érezte magát. Szive tájáról szinte elviselhetetlen félelem terjedt el minden idegébe. Ez volt a jele annak a lehangoltságnak, amely minden szenvedélyes kitörése után elfogta. De ez most mindinkább rosszabbodott. Még sohasem volt ' ilyen rosszul, mint ma. Valami izzó érzés fogta el egész testét, úgy hogy a torka összeszáradt. Kitűnő hangú, szép munka K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..........................ü 60.— Vo nó . . K Ho— & 12.— SC 15Rendeléshél a pénz előre beküldendő.
