Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-18 / 33. szám
Kagykéroiy, 1318. augusztus IS. 33. szóm XLIV. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : ooo NAGYKÁROLYBAN, iókay-utca 2. szám ocoo Telefon 56. szám POLITIKAI LAP SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁ5KHDY JA »OS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP coop Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K* Megyei községek, egyházak-és iskolák részére egy évre 10 korona, Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. Augusztusban. Elvagyunk foglalva a magunk személyes ügyeivel. Figyelmünket leköti ennek az időszaknak ezer gondja-baja a télire való ellátás, beszerzés, lótás-futás kőiül. — Junius hónapja csimbresszói terhekkel nehezíti meg az augusztust. Alig érünk rá más valamire, mint jó magunk privát dolgaival foglalkozni s csak e munkák közepette érnek: füleinkhez aggasztó hírek arról, hogy a harctereken nem a legkedvezőbben folynak a dolgok, visszavonulásról, veszteségről szólít ak a táviratok csaknem nap-nap után s haditérképek különböző jelű állomásvonalai gyakran és érzékenyen [nagy eitoló- dásokai ábrázolnak az ellenség javára. És ezek a balsikererek is épen augusztusra keli essenek, mikor a lelkek hajlanak az elkeseredésre a kétségbesés télé. Minden jel arra mutat, hogy az au-, gusztus megtagadva nevének igazi érteimét, a nehéz megpróbáltatások hónapja mi nálunk, amikor a gyenge hitüek kiesnek sorainkból, a gyávák ketségbeesve nyavalyogjak az elpusztulást, az aranyborjú imádói pedig szenvedéstől vonagló arccal remegve dugdossák zsákmányaikat egyik rejtekhelyről a másikra. Ha közmondáshoz akarnók hasonlítani a mai napokban az emberek lelkiállapotának változásait, akkor azt a példabeszédét hoznók lel, hogy akit a kigyó megharapott, ezután már a ayiktól is fél, pedig ugyebár a gyiktói hiaba íél, az ugyan soha nem fogja megbántani. Miért üli meg hát aggodalom az emberek lelkét. — Az ellátás gondja ? Na hát hiszen igaz, hogy kenyérnek valóból kevés termett, de a kevésből azért jut mindenkinek és pedig nejnt. kevesebb mint a múlt esztendőben. Íme az újabb termény rendelet lehetőleg igyekszik biztosítani a szükséges készletet és kiki számára módot kíván nyújtani a kenyérszerzésre jobban inkább, mint a jobb termésű múlt esztendőben, csupán sorra várni, türelemmel kitartani nehéz, mert az idegek nehezebben bírják a munkájukat, mint a múltban. A kenyérnek valótól eltekintve azonban minden tele egyeb termény, élelmiszer sokkal nagyobb mennyiségben áll rendelkezésünkre ebben az esztendőben. Az időjárás kedvező, az eredmény kecsegtető, mindezeknél íogva helyzetünk e részben vigasztalónak mondható. Föltétlenül igy feg állani a helyzet a harctéri eseményekkel is a dolog és hogy igy álljon csupán arra van szükségünk, hogy ne egy hétnek, hónapnak az eseményeit mérlegeljük, hanem mindig a háborús események egész története és ennek eddig elért egész eredménye kell szemeink előtt álljon, hogy következtetéseket helyes logikával tudjuk levonná Emlékezzünk csak arra az időre, mikor az oroszok Hornonnán lakomáztak s a zempléni hegyekről a kassai dóm tornyát gukkerezték, aztán emlékezzünk, mikor az olaszok Trieszt kapujában álltak, mikor a szerb király Zimonyban a Szerénység királyává koronáztatta magát, — mikor az oláhok Marosvásárhely télé törtettek, — sokan lélegzeni se mertek hangosan egyik-másik ilyen hírnek hallatára. Hol vagyunk most mindezektől és hol vannak az olaszok nem is Trieszttől, hanem csak az Isonzótól. Hogy, a németek egy offenzivája nem járt a reménylett eredménnyel s régi állásaikba kellett visz- szavonuljanak, ez édes keveset jelent a háború kimenetelére nézve, hiszen a régi állás is még francia földön van és bizonyára ott is marad, sőt az is valószínű, hogy fordul a szerencse. Sokat hallottuk mondani, hogy a németet nem kell félteni, hova tűnt ez a nagy bizalom ? Hin- denburg él, bizonyára nem alszik, sem ölbe tett kézzel nem nézi a dolgokat, egy kis kitartás és még látni fogjuk cselekedni is. Gondolkozni és mérlegelni kell helyesen és okosan s akkor a logikus következtetés mindjárt más érzé'st vált ki az emberből, a pillanatnyi események hatása alatt' elkeseredve tébolyogni, mint Marius Kártágó romjain, nem mutatja az idegeknek azt az erejét, melyre a győzelemhez Hindenburg számit. Az igaz, hogy ilyen balsikerekhez az utóbbi időben nem igen voltunk már szokva, de hát ellenségeinknek bőségesen volt" okuk a lomondásra és kétségbeesésre s ugye most mégis tudott helyi sikert aratni a legnehezebb fronton is. Augusztusban igy van, de ki tudja, mit hoz az ősz ? Nekünk hinnünk kell, hogy kedvező fordulatot, mert ez a hit már magában eredményt jelent, nekünk biznünk kell magunkban és szövetségeseinkben, mert ez a bizalom volt eddig is sikereink kulcsa. Belső helyzetünk és a háborús helyé\ kék gyémánt, Hakira herceg japán városban, a gyöngyös tengerparton lakott. A varos olyan volt, mint a szultánnő az Ezeregy- éjben, ahol az illatos levegőben örökös tavaszról dalolnak. Hakjri herceg, gazdagabb volt a leggazdagabbaknál. Gyönyörű kastélyban lakott és számos szolga leste parancsait. De bár fiatal és erős volt, mégis sokat gondolt a halálra, ami hirtelen kiragadhatja földi paradicsomából, hogy a hitvány porba hurcolja. Szép, fiatal arca ráncos lett a kinzó gondolatok terhe alatt és sem a bűvészek, sem a gitárosok nem bírták felvidítani. Hakiri herceg minden gazdagsága és hatalma mellett se volt boldog és irigyelte szomszédját, a púpos Tien-Kit, aki az erdőn dolgozott és sípját lujta reggeltől estig. Egy szép napon magához hivatta ezt a sorsával oly elégedett torzalakot, mert azt remélte, hogy zavarba hozza váratlan kérdésével: — Mit tennél, ha nagy szerencsétlenség érne, Tien-Kie ? — Fenség — telelte az okos Tien Ki mindenféle mulatsággal szórakoznám. — Mit ? Ha szomorúság ér ? — Főleg akkor, fenség. Egy hindu könyvben azt olvastam, hogy az élet nem egyéb, mint egy hosszú bohózat, amelyben a mulatozást sohase szabad abbahagyni. És én követem ezt a filozófiát és jól érzem magam mellette, mert nem ismerem a szomorúságot. — Talán sokkal jobban ismered, semmint gondolnád. Így szólva a herceg lehúzott azujiáról egy gyönyörű, kék gyémánttal díszített gyűrűt és átadta Tien-Kinek. — Nézd, — mondta neki — itt egy ékszer, ami sok-sok ezer yent ér. Egy delhii rajah adta nekem, aki viszont a hires Akbartól kapta és én úgy vigyázok rá, mint a szemem világára, rizd, hogy mikor kérem, vissza tudjad majd adni. A kézműves nem kutatta a hatalmas herceg tervét, hanem elvette a kék gyémántot, elzárta egy kazettába, amit aztán jól elrejtett. Ezalatt Hakiri hercegnek uj eszméje támadt. Kiengedett a börtönből egy bizonyos Ko-ta-hu nevű hírhedt tolvajt, aki lej- vesztésre volt ítélve. — Ko-ta-hu, — mondta a tolvajnak — akarod-e megmenteni ^az életedet? A nyomorult térden állva, összetett kézzel kiáltott fel: — Fenség, ha megkegyelmez, esküszöm, hogy soha többet nem logok lopni. — Ellenkezőleg újra kell lopnod, ha megakarsz szabadulni. — Fenséged próbára akarja tenni a legkisebb férget, amely fenséges lábaihoz ezuszik ? — Nem, komolyan beszélek, Ko-ta-hu. Ismered-e Tien-Kit, a púpost ? Ismerem, fenség. — Nos hát. Tein-Kinek a birtokában van egy megbecsülhetetlen értékű kék gyémánt. Bezárva tartja egy kazettába, amelynek a kulcsát mindig magánál hordozza. Ez az értékes kő ingerlí a kíváncsiságomat. Arról van szó, hogy azt emeld el tőle és hozd el nekem. Ha ez sikerül megtenned, szabad vagy, de ha zátonyra jutsz, előbb halálos kint fogsz elszenvedni, aztán az akasztófához szegeztetem a hazug- nyelvedet. Mehetsz ! Ko-ta-hu nem mondotta ezt kétszer magának. Egy perc múlva az utcán volt. Már kész is volt a terve. Elment a kikötőbe, ott becserélte a ruháját egy koldus ócska foszlányaiért, aztán meggörnyedt háttal, nyögve ment végig az utcán és megállt a Tien Ki háza előtt. A jólelkli kézműves néhány pénzdarabot akart neki adni, de Ko-ta-hu nem fogadta el, hanem önérzetesen kitért előle. — Nem fogadom el az alamizsnát, jó ember. Munkáért könyörgök én, becsiile-
