Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

SZATMARMEGYEI közlöny

A kenyérmagvak

rekvirálása.

Vármegyénk alispánja a kenyérmagvak rekvirálása ügyében rendeletét adott ki, melynek főbb pontjai a következők:

A gabona átvétele tárgyában 100000--917. szám alatt kiadott O. K. H. rendelet értelmében foganatosított eljárás eredménye azon termény összeget, melyre a hadsereg s az ellátatlan lakosság élelmezése céljából feltétlenül szükség van, meg sem közelítette, miért is az országos közélelmezési hivatalt vezető miniszter ur az átvételi eljárás .beszüntetésével 150000—917. számú rendeletével a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri, tatárka, köles, valamint bab, borsó, lencse, lóbab és takarmány borsó készletekre és mindezek őrleményeire a rekvirálást elrendelte azon meghagyással, hogy a törvényhatóság területéről az átvételi eljárás folyamán beadott termények beszámításával összesen 70000 mm. gabonát, illetve hüvelyest kell beszolgáltatni.

Az átvételi eljárás 10000 mm-t kitevő eredményének levonásával 6o000 mm. lesz az az összeg, mit az újabb eljárás folyamán elő kell teremteni.

Ezen tekintélyes mennyiség biztosítása céljából szükséges, hogy úgy a termelőknél, mint minden más ellátottnál a meglevő készletek újból a legpontosabban felülvizsgáltassanak s a legszigorúbb takarékosság szem előtt tartásával állapíttassák meg a szükséglet és ennek alapján az átveendő terménymennyiség.

A vármegye területére kivetett contingens biztosítására elrendelem a havonkénti fejadagok következő leszállítását:

I. 15 éven felüli őstermelő férfimunkásnál 12 kilóra;

II. minden más őstermelő és családtag részére 10 kilóra;

III. más ellátottaknál 10 kilóra;

IV. tengerivel ellátottaknál lő éven felüli őstermelő férfimunká3 16 kilóra ;

V. egyéb őstermelőknél 13 kilóra;

VI az Országos Közélelmezési Hivatal elnökének 7100—917. számú rendeletével ipari munkások és családtagjai részére megállapított havi l’sztadagokut:

Tárnában dolgozó bányamunkásoknál 1-1 kilóra.

Kiilszinen dolgozó bányamunzásoknál 10 kilóra.

Éjjeli üzemben alkalmazott munkásnál 10 kilóra.

Erdőkitermelési üzemben alkalmazott munkásnál 9 kilóra.

Minden más nehéz munkásnál 9 kilóra.

Könnyű testi munkás és munkás családtagoknál 74 kilóra

Amennyiben tehát az üzemek és vállalatok munkásaik részére annak idején gabonái vásároltak, a fenti megállapítás folytán feleslegként mutatkozó rész átveendő.

VH. Az időszaki munkásokra szükséges termény nem holdanként, hanem a tényleges szükséglethez képest a leszállított fejadagok szerint állapit indó meg.

Vili. Állatok takarmányozására, valamint hizlalására visszatartott gabona nemüekből a tényleges készlet 20 százaléka veendő át.

Amennyiben az igy rendelkezésre álló összeg som fedezné a hatósága területére kivetett contingenst, indokolt előterjesztésére a fejkvótának további leszállítását fogom elrendelni.

Az Országos Közélelmezési Hivatali vezető minister ur 150000—917. sz. reridelete értelmében a rekvirálás végrehajtása a hatóság feladata lévén : felhívom Cimet, hogy a községi és körjegyzőket mielőbb összehívandó tiszti értekezleten a rekvirálás gyors és szigorú keresztülvitelére utasítsa.

A nyomtatványok a Róth és Tóth czégtöl

Nagykároly távirati vagy telefon utján is beszerezhetők.

Végül utasítom Cimet a 150000 —917. sz. közélelmezési ministeri rendelet minden részletének szigorú betartására, figyelmeztetem különösen a minden meg-alkuvást kizáró kór- ielhetlen egyenlő elbánásra, mert esakis az egyenlő elbánás és a talált minden visszaélés és kihágás igazságos, de rószrehajlatlan szigorral foganatosított megtorlása nyugtathatja meg a közönséget.

Meggyőződésem, hogy maga a közönség is segítségére lesz a hatóságoknak, ha megérti, hogy a hadsereg ellátása és ezzel egész jövőnk, egész exisztonciánk függ a requirá- lási eljárás eredményétől, nem lehet senki annyira hitvány, annyira önző, hogy kicsinyes önérdekből kockára tegye 4 esztendő rengeteg áldozatának, tengernyi szenvedéseinek minden eredményét, elvegye kedvező kilátásainkat csak azért, mert nem hajlandó megvonni magától azt, amit mint nélkiilözhe- tőt élelmiszeréből a haza oltárára tehet és éreznie kell mindenkinek, hogy a nélkülözés mily, alig érezhető kis részét vállalja a küzdők nélkülözése és szenvedéseivel szemben »ki pedig érzését leküzdeni a mai helyzetben sem tudja, azt hadd seperje mielőbb szemétdombra a megérdemelt közmrgvetés. — Igyekezzék azért Cim lehetőleg megismer tetni és Kitárni a helyzetet, megértetni, hogy elengedhetetlen, hazafias kötelesség minden nélkülözhetőt odaadni a kívánt élelmiszerekből.

A cél érdekében meg kell követelnem Címtől a legszigorúbb személyes ellenőrzést s alárendelt hatóságai legszigorúbb utasítását, mert felelősségemből kifolyólag bárhol és bármely részről tapasztalt mulasztást vagy hanyagságot megtorlás nélkül nem hagyhatok, előre is jelzem, hogy az eljárás során annak menetét személyesen, vagy kiküldöttem utján szigorú és éber ellenőrzés tárgyává tegyem.

kokból, benne egy ici pici kis gyerek viaszból — es körülötte három koronás gyerek, tarkára festve a Kleon unokái és az öreg Bar- Abbas olyan szép históriát mesél hozzá.

Pontius: Hát ha olyan szép, — jöjjenek be és csinálják itt a komédiát az átriumban, nézzük együtt.

Nepos: (elragadtatással) Te is megnézed Jó, futok értük. (Elfut)

Gaius : volna kedved végignézni ezt

a gyerekes mmiszteriumot ?

Nepos f És te nem nézted a konyhában?

Gaius: Jaj, engem Nepos keményen tartott, rám parancsolt és tudod, hogy az egyetlen ur, akit uramul ismerek és aki zsarnokom tud lenni.

Pontius : Pedig nem is vagy a nagyapja nem is vagy még gyerek. Már nekem csak a gyerekjáték való . . .

Gaius : Hallottál valamit ezek felől ? Úgy látszik keleten megint valami uj felekezet van alakulóban.

Pontius: Sohse ráncold a homlokod, vén stoitkus, nem sok kárt tesz majd a filozófiátokban hi z látod, hogy a gyermekeknek mesél

Gaius : Meg a rabszolgáknak.

(Nepos visongva, tapsolva előrefut, Bar- Abbas és Kleon, két vén rabszolga behozzák a jászolt, cselédség utánuk, apró rabszszolga- gyerekek egy egy fehér báránykát piros szál lagra kötve behoznak. A jászolt felállítják, a gyermekek a báránykákkal köréje telepednek, a cifra koronákkal tarkán keleti királyoknak öltöztetett gyerekek a két öreg rabszolga vezetése mellett körüljárják énekelve a jászolt.

Pontius: No öreg^ Kleon, magyarázd meg a misztériumodat. Keleten voltam pro- consul évekig, megismertem minden keleti misztériumot, de ezt nem láttam soha.

Kleon :Uram, annyira még nem vagyok beleavatva, hogy elbeszélhetném, de a vén Bar-Abbas el tudja ám szépen beszélni, — engem is ő térített, meg ezt a fejér-népet is a megfeszített hitére.

Pointus: Beszélj hát, Bar-Abbas.

Bar-Abbas: Nem vagyok én arra méltó, nagyuram, van itt most Romában egy tarsusi férfiú, aki ékesebben el tudja mondani. Az én együgyű szavam csak egyeseknek, meg szolganépnek jó, de ha parancsolod, hát elmondom. Lásd ez a kis bábu ábrázolja Messiást, Isten fiát, akit elküldött, hogy megváltsa bűneiktől az embereket.

Pontius: Ejha! — Ezt jól tette, aki tette, hogy tette ?

Ber-Abbas : Úgy, hogy meghalt értők a keresztfán.

Gaiiis: Na Pontius, most már okosabb vagy ?

Pontius: Beszólj csak öreg.

Gaius ; Jézus volt az ő neve és jászolban született, báránykák és napkeleti királyok jövőnek istálíóbeli bölcsőjéhez. Mikor pedig felnőtt, prédikált.

Pontius : Ezt beszéld el.

Gaius: Beszélt az Atyáról, ki minden embert egyaránt szeret. És beszélt a szerétéiről, mely nem ismer kiilömbségot ember és ember közt. Hirdette, hogy boldogok a szegények és sújtotta a gazdagokat és hatalmasokat. Az örök boldogság életét nyitotta meg azoknak, kiknek jó a szivük és szeretettel teli — és az örök kárhozást azoknak, akiknek szive megkövéredett és nem akarnak füleikkel a szeretet szavára hallgatni. És igy tani tóit: Menj, add el az összes marháidat, arany, ezüst marhádat, földedé házadat a szegényeknek. Mert úgy gon óold el uram, hogy a szegények, a toprongyos o\j., a meggyötörtek, a keserves szivünk, a letip róttak,_ a koplalók,

a megvetettek voltak az ő házanépe. És maga köré gyűjtötte az esett leányt, mert megbo- csájtá minden vétkét, mivelhogy nagyon szeretett, a bélpoklosokat, mert hogy gyógyítaná őket, a rabszolgákat, mert megmondák neki, hogy őt szerotik, jobbjánál fognak ülni az Ur, az örökkévaló asztalánál. Levette a szavával ,a nyomorgók terhét, a verojtékesek szégyenét, az eUaposottak gyűlöletét.

Pontius : És mi lett vele ?

Bar-Abbas : Bíró elé állították, elítélték, megkinozták és megfeszítették.

Gaius : v/stobaság a halálos Ítélet, emberhez méltatlan a kinpad — de végre mit tehettek volna vele? Ezek a tanok az állam rendjének örökös veszedelmei . . .

Bar Abbas : De feltámadott a harmadi/c ! napon, aztán felszállt a menyekbe és mikoron újra betelnek a napok, eljön újra végső Ítéletet mondani elevenek és holtak fölött. Aki pedig hiszen benne és a szeretet igéit gyakorolja, az örök üdvösség részesévé legyen.

Pontius. Es régen történt ez a história ? — Mikor feszítették meg ?

Bar-Abbas: A koponyák helyén volt Jeruzsálemben, —■ a kis fiain akkora volt mint az unokád, a kezemen vittem oda, — most meg olyan idős lenne, mint Gaius.

Pontius: Vagy 25 évvel ezelőtt. Hisz akkor én voltam proconsul Jeruzsálemben. (Élmólá7. A szolgák beíejeztók a betlehemes játékot, a jászolt, a báránykákat kiviszik, a népség kimegy. Nepomus nagyapja mellé kuporodik.)

Nepos: Ugy e szép volt nagyapó?

Pontius (töprengve): Nem jut eszembe az a zsidó. . .Hogy is hívják? Jézusnak mondta . . . Nem emlékszem . . . persze, persze, volt ott kivégzés elég, — nagyon nyugtalan fajta a zsidó ... de erre a Jézusra nem tudok visszaemlékezni.

Védjegy.

artisan-V A világ íeydrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelp:

^ „MODI A N Ö - CLUBS PE Cl A LITE “

Vigyázat: fjüf' Utánzatok vannak forgalomban I Sodorni való papír ára 30 fillér.

_________________________________