Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-10 / 23. szám

Nagykároly, 8917. junius iO.

23* szám

XLHI. évfolyam

m

POLITIKAI LAP

oe

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellem! és anyagi részét illető közlemények küldendők;, oaoo NAGYKÁROLYBA?,!, iókay-utca 2. szám oooo

Telefon 56. szám

FŐSZERKESZTŐ:

DARítBÁÍsT AÜOEtÁS

SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PfiSKÄDY J & U 0 S FŐMUNKATÁRS

oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnelc. o „Nyilttér“ sora 60 fillér.

Három hónap.

Baj nélkül, nyugalomban értük el junius hónapját. Nemcsak a harmadik háborús telet, de — ami még talán súlyosabb — a harmadik háborús tavaszt is minden megrázkódás, minden nagyobb keserűség nélkül hagytuk a hátunk me- gett; átadtuk a múltnak és a történelemnek dicső példa gyanánt arra nézve, hogy mire képes a mi nemzetünk, ha arról van szó, hogy megvédje magát, hazáját s becsülettel állja meg helyét szövetségesei mellett.

Büszkén, emelt homlokkal állítjuk: letettük a vizsgát fényes sikerrel a létjogosultságból és az életrevalóságból, de letettük a nemzeti becsületből is.

Sajnos és szomorú, hogy ez után a vizsga után nekünk nem pihenés, nem szünidő következik még, hanem ellenkezőleg hónapokat betöltő nehéz munka, verejtékes fáradalmak, a józan ész és minden külsőleg megnyilatkozó jel szerint egy utolsó és döntő offenziva.

Junius, julius, augusztus hónapokban folyik le nálunk a mezei munka túlnyomó része. Béke időben is, mikor csak ezen a mezőn van elfoglalva népünk, nagy és nehéz feladat ennek a három hónapnak minden teendőjét idejében, becsülettel ellátni, mindenkire szükség van az acélizmu kaszás férfiútól az étel-italt hordo gyermek népségig, menynyire inkább szorgos lesz a munka most, mikor a munkaerőnek túlsúlya, a férfi népnek javakorabeli része itthon hiányozni fog, mert egy másik mezőn van eiíoglaiva, ahol ellenségeink hatalmasan széles vetésforgóin vág kövér rendeket.

Ne kutassuk most, hogy a sors, vagy rossz emberek feje, keze zavarta e meg már három esztendő óta a világ munkarendjét, ne okoljunk senkit, ne zúgolódjunk most, nincs erre időnk, majd elérkezik az is, ezúttal Istennek hálát adva nyugodjunk bele és lássunk a dologhoz.

Férfíaink a másik mezőn maguknak győzelmet, nekünk nyugalmat aratnak, hogy aggodalmak, veszedelmek nélkül végezhessük teendőinket.

Gondolkozzunk ezen, becsüljük meg ezt a hatalmas munka eredményt és az ezzel járó végtelen boldogságot. Gondoljunk csak arra, hogy ellenségeink egész sorának tagadta ezt meg a háborús végzet. Milyen csapás ez, mennyi keserűség jár ezzel és mi eddig mindig meg voltunk kiméivé ilyesmitől.: Magában ez elegendő ok arra, bogy ne* okoljunk senkit, ne elégedetlenkedjünk, ne zúgolódjunk.

E helyett lássunk tűzzel gőzzel a reánk varo nagy munkához és ezen a három hónapon át ez töltse be a lelkünket és ez íoglalja el -ynmden időnket, egész munkát keli végezzünk megfogyatkozott erőnkkel is, mert tény az, nogy az idén mikor búzát aratunk, békét aratunk, mikor szénát kaszaiunk minden kaszasuhintás a háború össze- bogozott szálaiból is elvág egyet-egyet.

Munkánk közben szeretettel ápolhatjuk azt a biztos tudatot, hogy utoljára végezzük ezt mi s jövőre már edzett férfi karok mentenek lel bennünket s pihenőt kapunk a három év fáradalmaira.

Ebben a három hónapban ne legyen más munka e hazában sehol, ne vonja ki magát senki, mert ezt a munkát ei

kell végezni idejében jól, ha törik szakad is. ®§

Nincs kivétel, sorba minden emberrel, megverne az Isten és meg is érde- meinők ezt, ha nem folyna le ez a munka rendben mindenütt. Kenyér, szerszám, munkaerő kellő időben, megfelelő mennyiségben mindig rendelkezésre álljon. Ne magának dolgozzon most a munkás, hanem a hazának, a nemzetnek ; a segítség ott legyen mindenütt, ahol annak szüksége felmerül, anélkül, hogy néznők, hogy kinek miért segítünk, mert csak egy cél van most, az kell legyen mindenki előtt, a ki a békét óhajtja és ez az egy cél az, hogy ennek a három hónapnak minden munkája becsületesen ei legyen végezve.

Hivaiott halóságaink szeme is ott legyen ezen a három hónapon a mezőn, az ott íogíalkozó munkásokon és minden fennakadás, minden zökkenésnél gyors intézkedéssel álljon segítségül. A rendelkezése alatt álló segédeszközök elosztása, csoportosítása által vezesse győzelemre ezt a vértelen offenzivát. Legyen a becsületes munkás hadseregnek igazságos apja, a renitenskedő és önösködővel szemben pedig szigorú bird.

Csodát kell mivefjünk, mint tették ezt a saját külön mezeiken a mi draga katonáink. Méltók keli legyünk hozzájuk és méltók arra a boldog időre, mely munkánk után eljövendő kell legyen.

Ha ez az oflenzivánk ' sikeres lesz, sikeres lesz ami reményünk is, megkapjuk a legszebb jutalmat, a történelemt ől a legszebb kitüntetést, ezt fogja jelezni Istentől aidoít menőinken a rendben sorakozó buzakereszt.

Romeo és Julia.

Irta : Stinberg Ágost.

A férfi egy este kotta füzettel a kezében jött haza és azt mondta az asszonynak.-- Vacsora után négykezest fogunk játszani.

— Micsoda uj darab ez itt ? kérdezte az asszony.

— A „Romeo és Juli“-át vettem meg. Emlékszel még rá ?

— Hogyne emlékezném rá, — felelte a nő, de nem hiszem, hogy láttam valaha az előadást.

— Oh gyönyörű szép! ügy él bennem, az, mint egy gyermekkori álom, pedig nem láttam nem hallottam csak egyszer, egyetlenegyszer 20 évvel ezelőtt.

Vacsora után, mikor a gyermekeket már lefektették és a ház elcsöndesiilt, a férj meg- gyujtotta a zongora lámpáját, aztán halk hangon olvasta a finom rajzu címlapról : Romeo és Julia.

— Ez a Gounod legszebb kompozíciója, mondta és nem hiszem, hogy nagyon nehéz volna.

A feleség, — mint mindig, — átveszi a

prímé szólamot és megkezdik a játékot. D - dur, négy-negyed-íaktus, allegro ginsto.

— Szép ugy-e ? — mondja a férfi a Quverture után ?

— Oh, igen, egyezik bele kissé ellenkezve az asszony.

—- Játszuk most a Marcialot, szól a férfi, nagyon finom dolog. Emlékszem azokra a ha- ! taimas kórusokra a királyi operában abból az időbői, amikor még Südermann életben volt.

Belekezdenek az indulóba.

— Ugy-e hatalmas dolog, mondja a férfi diadalmaskodva, mintha ő maga irta volna Romeo és Júliát.

— Úgy találom, mintha nagyon üres zene volna, feleli a felesége.

A férj becsülete és jóizlése forog kockán és a negyedik felvonásbeli holdvilágáriát keresgéli. — Hosszas keresés után egy soprán- áriára akad, — ez lesz az talán.

És újra elkezdi;

— Tam-tamtam, tam-tarntam, igy hangzik a baszus, amely igen könnyű.

— Tudod —• mondja az asszony — mikor vége van, ez a muzsika nagyon közepes.

A férj egészen le van sújtva és belátja, hogy úgy hangzik, mint egy kintorna zenéje.

— Ezt már az egész idő alatt vettem észre — vallja be az asszony.

Én is úgy találom, olyan régimódisan hangzik. Hogy Gounod tiy hamar elavult, jegyzi meg egész halkan. Akarod továb játszani? Játszuk el a Cavatinát és a terzettet; emlékszem még Michaeii asszonyka nagyszerű volt.

Ez után a darab után a férj nagyon borúsnak látszik és félreteszi a füzetet, mintha rá akarná zárni az ajtót a múltra.

— Nem innánk egy pohár sört — kérdé.

Leülnek az asztal mellé és megisznak egy pohár sört.

Mégis csak csodálatos, — kezdi a férfi — nem is hittem volna, hogy öregek vagyunk már, mert bizony mi versenyt öregedtünk. Romeo és Júliával. Húsz éve, hogy ezt az operát először láttam. Éppen egyetemi hallgató voltam, barátaim voltak és a jövő barátságosan, kedvesen és jókedvűen mosolygott felém. Rövid ideje kis serkedő bajusszal és diáksipkávai hivalkodiam és főleg arra az estére emlékszem, amikor Frici, Fiilöp és ón az Operába mentünk. Nehány évvel azelőtt ismertük meg „Faust“-ot és nagy bámulói lettünk Gounodnak. De Romeo minden várakozásunkat felülmúlta és egész elragadott bennünket. — És most mind a két barátom halott. — Frigyes, aki aki a legmagasabb állásokra vágyott, mint titkár halt meg, Fülöp, mint orvostanhallgató és nekem, aki miniszter