Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-10 / 23. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY. Az utolsó hét. Még egy hét az idő — még egy heti idő áll azoknak rendelkezésére, akik a ha- dikölcsönt jegyezni óhajtják. Azt kellene hinnünk, hogy talán már nem is akad széles ez országban olyan ember, aki azt a kötelességét még nem teljesítette volna. És mégis úgy van: vannak igen sokan, akiknek ezt az utolsó hetet kell ielhasz- nálniok és sietve módját kell ejtemök, hogy valahogy le ne késsenek a hadikölcsön - jegyzéssel. Vannak, igen sokan vannak olyanok, akiket tényleg komoly okok, hivatásuk teljesítése akadályozott abban, hogy a hadikölcsönt jegyezzék. Elhisszük, hogy igy van és akárhány esetben ezt tényleg mentő oknak el is togadjuk. Azonban most még ime egy hét. Az utolsó hét a hadikölcsön jegyzésére. Aki ezt az időt sem haszálja tel, az számoljon majd azzal a szemrehányással, amelyet életén át kell viselnie, némán tűrnie mulasztásáért. Mert hiába mondaná később valaki azt, hogy nem volt alkalma arra, hogy jegyezze a hadikölcsönt »nem mehet el a bankba.« Az ilyen kiíogások oktalanságok, mert a hadikölcsön aláírására ezer és ezer alkalom kínálkozik. Nem is kell a bankba elfáradni, a bank tárad el a jegyző, az aláirc télhez, postán megírja az általunk is any- nyiszor ismertetett legelőnyösebb teltételeket és beküldi a nyomtatványokat, amelyeket egyszerűen ki kell tölteni, az egész oly egyszerű, hogy egy elemi iskolai olvasni tudó gyerek is megérti. Azután meg ott van minden községben a postahivatal, is, ott is jegyezhetünk hadikölcsönt meg az adóhivatalokban is — ki merné mondani, hogy annyi alkalom ahol kínálkozik, ott bárki is akadályozva iehetett a jegyzés ben ? És mert ez igy van, most már banálisnak tartanak minden külön indokolását annak, hogy ez utolsó héten is miért szögezzük minden polgártásunk, minden igaz magyar ember, minden okos, gazdaságosan dolgozó ember elé a most legnagyobb jelentőségű jelszót : Jegyezzünk hadikölcsönt! Minden magyar ember teljesítse kötelességét és jegyezzen hadikölcsönt! Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága dr. Péchy István h. alispán elnöklete alatt í. hó 8-án tartotta meg rendes havi ülését. Az előadókon kívül jelen voltak: Do- mahidy Viktor, Madarassy Dezső, N. Szabó Antal, Szuhányi Ferenc és Tóth Mór bizottsági tagok. A meg nem jelent bizottsági tagok távolmaradásukat kimentették. Az elnöki tisztséget a hivatalos ügyben távol levő Csaba Adorján íőispán helyett dr. Péchy István h. alispán töltötte be. Napirend előtt szívélyes szavakkal üdvözölte Plachy Gyula pénzügyigazgatót azon alkalomból, hogy miniszteri tanácsossá neveztetett ki. Mangu Béla vm. főjegyző felolvassa az alispáni jeléntést, mely szerint h. alispán május 10-én részt vett az O. K. H. elnöke rendeletére azon az értekezleten, amely a vármegyék alispánjainak részvételével íöldmivelésügyi miniszter ur jelenlétében az 0. K. H. elnökének vezetése alatt a I törvényhatóságokban lelolytatott termény rekvirálások eredménye tárgyában előterjesztett leszámolása teljes mértékben tedte a megállapított végeredményeket, megállapítást nyervén, hogy 58000 q terményt bocsátott rendelkezésre a vármegye részéről. Az elrendelt újabb rekvirálás h. alispán leghatározottabb ellenállása következtében nem foganatosíttatott, ennek fejében a vármegye részére kiutalt morzsolt tengerit mintegy felére szállították le. Aratásnál felhasználandó munkálatokra 127620 liter szesz bocsáttatott a vármegye gazdaközönsége rendelkezésére, melyből a 100 holdon íelüli birtokosok holdanként 4 hl, a 100 holdon aluli gazdák holdankint 2 hl. kapnak. A vármegyei főorvos hivatalból távol van, a megye iyözegézségügvi viszonyaira jelenti, hogy azok az elmúlt hóban igen kedvezőek voltak. Az előadói jelentések közül kiemeljük még Bodnár György kir. tantelögyelő beszámolóját, mely szerint a múlt hónapban is végeztek iskolalátogatást. Kérésére a miniszter ur megengedte Nagykárolyban 1 tanítói állás szervezését. Felhívást intézett a tanítósághoz, hogy a Vl-ik hadikölcsön sikere érdekében mindent kövessenek el. A kir. ügyész és föállatorvos jelentése után a bizottsági ülés bezáratott. ■‘ÜT •=■ -■* |íf?f j]Budapest,vii.Erzsébet*körút2.7. f *, nmnrmpmmmmmm. f jJ.N *: r4 \s- S t~, - : -r; j w- l Q h S I V g .. 11 ■;-JL Rt «íffgl STAU RANT 1 Kaparj kurta. Az újságolvasó emberekhez a nem olvasó közönség mind gyakrabban fordul azzal a kérdéssel: mi lesz már, mikor lesz már béke, mikor lesz már vége? És szegény újságolvasó embernek felelnie kell, mondania kell valamit, bizony pedig az ő leiében nagyobb a káosz, mint az analfabétáéban, mert minél többet olvas, annál kevésbé állhat be prófétának. Minden tavasszal remények kelnek bennünk, minden ősszel gond és aggodalom fog el mindnyájunkat. Most tavasz van, az újságolvasó ember — de nem azért mert olvas — jót jövendői, Talán a fejlődő természet szemlélete gyakorol ilyenkor az emberek lelkére ilyen bizakodó betolyást, talán a májusi nap sugarai oldozzák tel a "szívről, az emberi kedélyről azt a nyomást, melynek kö vetkeztében megkönnyebbülést érez és hirdet másoknak is. — Lehet, hogy igy van, de ki tudná azt biztosan megmondani. Tény azonban az, hogy most úgy érezzük, hogy ezen az őszön, vagv nyáron, talán a lövő hónapban, a jövő hé“ten, vagy talán éppen holnap történni fog, jönni log dens ex machinaként valami olyan dolog, vagy esemény, mely világot gyújt a sötétben, vagy talán hirtelen véget is vet ennek az egész világon annyira megunt és kelletlen állapotnak. akartam lenni, meg kell elégednem avval, hogy hivatalnok legyek. — Hogy elmúllak fejünk felett az évek anélkül, hogy észrevettük volna. —- Láttam, igaz, láttam, hogy a ráncok a szemeim körül sűrűbbek, erősebbek lettek és hogy hajam a halántékomnál megszürkült, de hogy nemsokára a temető felé ballagunk, azt nem hittem volna. Bizony kedves barátom, megöregedtünk, ezt a gyermekeinkről is láthatod és rólam is láthatod, ha hallgatsz is . . . — Kérlek, hogy mondhatsz ilyet 1 . . . De . . . én nagyon jól tudom édesem — folytatja az asszony fájdalmasan hangom, nagyon jól tudom, hogy kezdek csunyuloi, hogy hajam vékonyodik és hogy nemsokára ki kell huzatnom az elülső fogaimat. — De gondold csak el, nem tart most semmi sokáig — szakítja félbe a férje. Ugylátszik most gyorsabban öregszünk, mint azelőtt. Apám házában még Haydnt és Mozartot játszottak, pedig azok sokkal apám születése előtt meghaltak. És most . . . most Gounod már elavult Fájdalmas dolog ez, úgy látni viszonyt az embernek ifjúkori ideáljait. Es most milyen borzongató érezni, tudni azt, hogy az ember megöregedett. Feláll és újra a zongorához ül, előveszi a hangjegyet és lapozgat benne, mintha egy iróasztalfiókban keresgélne, ifjúkori emlékek, I hajfürtök préselt virágok és szailagok között. Szemei rámerednek a fekete hangjegyekre, amelyek olyanok, mint kis madarak, amelyek egy drótkerítésen ugrándoznak : iparkodik bennük a rég elmúlt tavaszi napok hangjait, szerelmes suttogását és örvendező trilláit hallani, de mind hiába. Minden oly idegenül tekint rá, mintha az ifjúkorra való emlékezést egészen benőtte volnak a dudva. Igen, igen a húrokat belepte a por, a rezonetor be- beszáradt és a posztó lekopott. Egy sóhaj fut át a szobán, nehéz mély sóhaj és újra csend lesz. Egyszerre mégszólal a férfi.: — Mégis csak különös, hogy az a pro- log hiányzik ebből a zongora kivonatból. Egész tisztán emlékszem rá, hogy volt benne prolog, hárfa kísérettel és nagy cborussal. Valahogy igy hangzott. Lassan kiíitögeti a dallamot, amely úgy hangzik, mint egy mely hegyszakadékban folyó patak csörgedezése, egyik hangot követi a másik, arca felderül, ajkai mosolyra nyílnak, a ráncok elsimulnak és kezei erőteljesen ütik meg a billentyűket, amelyek erős és fiatalos és kekveskedő hangokat adnak és hangos meleg hangon énekli a basszus szólamot. Az asszony kiszabadul komor gondolataiból, köny- nyező szemekkel figyel és csodálkozva kérdi: Mi ez ? — Romeo és Julia! A mi Rómeónk — feleli a férj. Felugrik és odateszi a kottát a meglepett fiatal asszony felé. — Látod! Ez a mi nagyapáink és nagyanyáink Rómeója volt, ez — nézd csak — a ! bellini Roneoja. Hát mégsem vagyunk olyan nagyon öregek. Az asszony rápillant sűrű bársonyos hajára a 30 éves férfinak és megnézi magas sima homlokát és fénylő tüzes szemeit. — Azután örömet sugárzó arccal mondja: Igazán mintha 25 éves volnál! — És te ? Olyan vagy, mint egy fiatal leány ! És minket bolonddá tudott tenni az öreg Bellini. Mindjárt gondoltam arra, hogy ez nem az igazi! Nem kedvesem, ón gondoltam erre, elsőnek. — Valószínűleg, mert te vagy a fiatalabb ... Igen, de te . . . És férj és feleség egymás mellett ülnek és mindkét gyerek tréfálkozva vitatkoztak arról, hogy melyikük öregebb és csodálkozva Hogyan talaltak azelőtt ráncokat és szürke ősz hajszálakat, mikor nem is voltak sem ráncok, sern ősz hajszálak. A „MODIANO-CLUBSPECIALiTE“ SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA 1 könyvecskében 60 lap van. ma 20 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy és a gyáros aláírása
