Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
Nagykároly, 8916. deciember 24, 52. szám. XLII. évfolyam W •• •• POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL dóvá a lap '«elletni és anyagi részét illető közlemények küldendők: mao NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oooo ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részért, egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Karácsony. Császárok, királyok, országok uralkodói, népeket kormányzó emberek hallgassatok el ma, hagyjátok félbe a mai napra az ellenségeskedést szító és gyűlöletet hirdető lármátokat, figyeljetek arra az énekre, mely ma a magasságból szól hozzátok, mint szólott kétezer esztendővel ezelőtt a Betlehem határán juhokat őrző pásztorokhoz. Mert felhangzik ma is az ének : „Legyen a földön békesség, és az emberekhez jóakarat !“ Hallgassátok meg tehát a Magasságból jövő intést, mely ma nektek szól, nektek a koronásoknak és a ti hatalmas akaratotok végrehajtóinak, akik titeket tanácsokkal látnak el. Az égi bölcsesség szerető jóakaratával szól azoknak odaát, akik bűnösök abban, hogy ma nincs békesség a földön és hiányzik az emberekből az emberekhez való jóakarat. Kétszer egymásután hangzott el már a Magasságból jövő intés hiába, ma harmadszor szól hozzátok a szeretet elnéző szavaival, térjetek magatokhoz és figyeljetek az intő szóra. Az égi bölcsesség végzése kifürkészhetetlen, nem tudjátok, mert vakok lévén a haragtól és süketek az irigység bűnétől, nem is tudhatjátok, hogy fog-e még egyszer nektek szólani, titeket fog-e felhívni ismét, hogy kövessétek az ő akaratát. Hátha ez az utolsó intése hozzátok, és látván, hogy ti nem halljátok, nem követitek az 0 kívánságát, elfordult tőletek és mint kétezer esztendő előtt ismét a kunyhók és istállók lakóihoz fog fordulni, akik első, szavára elfognak indulni és követik az O utasításait és akkor bizonyára lesz béke és szeretet. Ti hatalmasok vagytok, nektek egyetlen intésetekbe, egyetlen szavatokba kerülne, azért fordul hozzátok első ízben, de ha a bűn útjában áll szent akaratának megvalósításában, akkor oda fog fordulni, ahol a hatalom csak arra van meg, hogy a bűn és bűnösök legyőzése után, vér és életek árán, ha másként nem lehet, a ti hatalmatok megtörésén keresztül jusson el a békéhez és a jóakarathoz. És akkor jaj nektek bűnöktől elvakult Herodesek. El fogtok pusztulni és semmivé lesz a ti hatalmatok, leverik fejetekről a koronát és futva menekültök a ti népetek haragja elől és utaitokon alattvalóitok átka fog kisérni, mert meg kell legyen a Magasságbelinek az ő akarata. Harmadik éve, hogy elköltözött a földről a béke, mert elüldözte a ti gőgös nagyra vágyásotok, mellyel mások életére, vagyonára törtök ; harmadik éve, hogy irigységetek és bosszúvágyatok minden gyűlöletes eszközével ontjátok a népek millióinak véreit, életét ; készítitek a bűnök szaparodó melegágyát, eljutottatok már oda, hogy nem halljátok alattvalóitok panaszát, az özvegyek sírását, nem látjátok meg az ijesztő mérvben szaporodó árvák sokaságát, az Ínséget, a gyászt és pusztulást. Ma karácsony van, szánjatok magatokba és ha még most sem érzitek magatokat elég erősöknek arra, hogy a karácsonyi harangszóra elmenjeíek a templomba és meggyőződjetek arról, hogy népetek milliói igaz áhítattal valamennyien a békéért imádkoznak, akkor legalább vegyetek magatoknak fáradtságot és ma még fényes termeitek könyvtárából vegyétek elő azt a könyvet, melyet a világ történetéről írtak a tudós emberek, lapozzátok végig, olvassátok a példákat a hatalom tombolásáról, az akarat féktelenségeiről, megtaláljátok a reátok vonatkozó példákat és tanulságokat, ott vannak a fejezetek, melyek a bűnös elvakultság, a mérték és határ nélküti hatalom hajhászás eredményéről, végéről szólnak. Boldogtalanok, balgák vagytok, ha nem tudtok tanulni és okulni a történelemből sem, mert akkor közül van a ti sorsotok, mely elér titeket, ha még ma sem hallgattok a vallás és történelem szavára. Boldogok és szerencsések vagytok, ellenben ti jámbor alattvalók, kik millió és millió számban hallottátok megint templomaitokban a betlehemi történetet, ott örültök a betlehemi pásztorok ártatlan áhítatával és erre a napra elfeleditek a háború ezer szenvedését, vallásos benső- séggel énekeltek, imádkoztok — békéért. Jegyezzen mindenki hadikölcsönt! Irta: Dánielné Lengyel Lalira. Elbeszélés. . . . Most Mády György beszélt: — Vagy husz esztendeje már lehet a dolognak. Zoltay Feri meg én, együtt laktunk egy kis hónapos szobában, a Ferencvárosban. Csinos, takaros, kis szoba volt, bár a konyhán keresztül volt a bejárás, de ez, abban az időben, semmiképpen sem zsenirozott bennünket. Nagyon jól emlékszem most is a vasárnapi káposzta szagra, a srófnélküli függőlámpára mely tulajdonképpen csak szoba disz volt s a jobbfal mellett álló széles díványra, melyen néha együtt heverésztünk Ferivel. És mialatt hét krajcáros dohányhói gyúrtuk a cigarettákat, arról beszélgettünk, hogy miként fogunk berendezkedni, ha megjön az a husz millió, melyet álhatatos kitartással és rúakacs törhetetlen hittel mindennap vártunk Már három napig laktunk szobánkban, mikor egyszer a konyhán keresztülmenve, véletlenül megpillantottuk Mari kisasszonyt. Mari kisasszony egy hosszú vasalódeszka előtt állt és a tüzes vasat egy fehér szoknyán húzogatta, simogatta. A bevizezett vászon sister- gett a tüzes vas alatt. Mari pedig hirtelen felénk fordította a fejét. Jóságos barátságos mosollyal üdvözölt bennnünket, mi pedig lekaptuk a kalapunkat és mélyen elpirultunk. Nem vagyunk olyan ostoba, hogy megpróbáljam leírni Mari szépségét. Lehet, hogy nem is volt szép, mit tudom én ? Zoltay Feri sem tudná, ha megkérdeznétek tőle. Elég az, hogy ő volt az első fiatal nő ki utunkba akadt. Mégis, csinos, kis, szőke fejét és édes mosolygását nem hagyhatom szó nélkül. Azt hiszem, kissé túlságosan gömbölyű volt, de ezt a birálatot csak most találtam ki, akkor? Hiszen mondtam már, hogy ő volt az első fiatal leány, ki utunkba került. Az ismerkedés ezekben a körökben nem olyan szertartásos, mint teszem a spanyol udvarnál. Mari ránk mosolgott s ezzel rendben volt a dolog, Ne tessék semmi rosszat gondolni Tóth Mari tisztességes, becsületes leány volt, de ez a mosolygás éppen ug.y kidukált a szobauraknak, mint a srófnélküli függőlámpa, meg a széles dívány. Meg aztán lehet, hogy tetszettünk is neki, felismerte bennünk a jó fiukat. E naptól kezdve estéinket mindig a Tóthné szobájában töltöttük. Itt aztán megtudtuk, hogy Mari kisasszony a Svarcz és Gut- inann cég női divat termében dolgozik. Nem ismertük ugyan e derék cég vezetőit, de határozott respektussal viseltettünk a fiatal Schvarcz iránt, aki szigorúsága mellett és igazságos és méltányos ember, ellenben szivünk teljes erejével gyűlöltük az agg Gutmant ezt a vén gazembert, ki egvszer, — mint Tóthné elbeszélte, — a sötét folyósán megcsípte a Mari kisasszony állát. Mari esti 6 órától kezdve és vasárnaponként .szabad volt. Ez idő alatt mi mindent elkövettünk szórakoztatására. Bevallom Zoltay ebben ügyesebb volt. Akkoriban valami rendőri riporterrel kötött barátságot, ki gyakran elkérte számára az újság jegyét. Természetesen Marit bocsájtotíuk a földszintre, mi meg a karzati állóhelyről lestük, hogy mulat a mi kis szőke barátnőnk. Tóthné ugyanis nem jött velünk. A derék asszonyt kilenc óra után leküzdhetetlen álmosság fogta el és még egy országos veszedelem sem bírta volna ébren tartani. Leányát mi gardíroztuk. Mondhatom semmiféle hercegkisasszonnyal nem bántak nagyobb tisztelettel, mint ahogy mi bántunk Tóth Marival. Inkább megfojtottuk volna magunkat és egymást, minthogy egy illetlen szóval is megbotránkoztassuk a leányt. Pedig ebben az időben husz éves, léha jogász-gyerekek voltunk. Ha a mai szemmel visszagondolok a dologra, úgy látom, hogy nem leány, hanem saját lelkünk tartott vissza minden ilyen dologtól. Ez a szőke, nevető kis leány volt a mi szemünkben a nő. Egész múltúnk egy- pár piszkos és visszataszító emlék volt. S most, hogy egy tiszta leánnyal hozott össze sorsunk, egyszeribe oltárt állitotunk tisztp’ téré, glóriát fontunk feje köré és elhalm azzal az imádattal, melyei minden ‘ férfi ott rejteget szivében az assz' Nagyon jól emlékszem, mint v egy-egy ilyen színházi vagy ke Marit közrefogtuk és ug’’ neki a színdarab vagy zp- nevetett, lehet, hogy a tiánkon, de lehet ho' a derült enyhe é.ir éves ifjúságának A Vasánapi .. of rendeztem. 8 Mari i. C
