Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
SZATMÄRMEGYE1 KÖZLÖNY Sl ßetfilefiemi csillag• A bethlehemi csillag derengő lénye kezd világítani utainkon. A háború harmadik esztendejének karácsonya enyhületet hozott a meggyöt- rött szivekbe. Megszületett, legalább reménysége a béke Megváltójának. Jászolban íekszik, pólyában nyugszik. Dehát már mégis útjára indult. Innét indult ki, Mária országából, Magyarországból. Itt hangzott el először, nem Bécsor- szágban: legyen már béke. És lön világosság. A világosság pedig ez. Mink magyarok és velünk szövetségeseink sohasem akartunk háborút. Sohasem akartunk hó - ditani. Mink csak védekeztünk. Védekezünk mais. Védelmi háborúnkban minket le nem győzött, senkisem. Ezután sem győz le senkisem. És győzhetetlenségünk tudatában, leverhetetlenségünk biztos érzésében nagylelkűen lelajánlottuk ellenségeinknek: kezdjék meg velünk a béketárgyalásokat. Ez az igazság. Ennek az igazságnak ténye beszűrődött minden elrejtett zugolyba. A bethlehemi csillag tényrezdülései odatonódtak az emberiség lelkének érzelemszálai közzé. Béke kell, béke kell! Hiába akarják már ezt a felharsanó hangot eltojtani az ellenséges államok rossz lelkiismeretű kormányai. A nagy néptömegek lelkének vulkánjaiból újra az egekre tör. A testvériesültség világmegváltó szavai hangzottak ki a mi békeajánlatunk őszinte szózatából. Ezeknek a szavaknak értelmét többé semmiféle mesterkedéssel elhomályosítani nem lehet. Mi békét akarunk és akartunk kezdettől óta. Ezért kell a legfényesebb sikerre emelnünk az ötödik hadikölcsönt Akik nem akarnak békét, azokat rákény- szeritjük fegyverrel. Bukarestet nem hiába foglaltuk el. Lengyelországot nem hiába állítottuk vissza. IV. Károly királyunk, kinek fejét nemsokára övezi Szt. István koronájának glóriája, nem hiába mondotta ki, hogy békét akar szerezni népeinek. A bethlehemi csillagot mi indítottuk el útjára. Nem engedjük, hogy ennek a csillagnak fén3re elhomályosodjék. Ragyogjon tovább is. Ragyogjon hus- vétig. Odáig meglesz a feltámadás. Kitartás, bizalom. Ellenségeinken győzni fog a béke eszméje. A. bethlehemi csillag feltartózhatatla- nul megy a maga utján. Színház. A történelem eseményeinek gyors egymásutánja leszorítja a lapok hasábjairól a régi, megszokott sorokat. A régi szokásokhoz való ragaszkodásból igyekszünk hétről hétre egy kis re- terádával szolgálni, de ez is gyakran íélre- állani kénytelen, ha a napi krónika kér helyet a színház rovatra váró hasábokon. Pedig bevallhatjuk, a saison oly élénk, változatos, mintha nem is vége felé járna. A múlt heti vendégszereplés ismét öregbítette előttünk Sarkadi Aladár művészete iránti elismerésünket, a »Csárdáskirálynő« szinrehozatala pedig további elismerést aratott első sorban a direktornak, de a szereplőknek is, főleg a címszerepet játszó Szelényi Ilonkának és az Edvin gróf szerepét kreáló Thurzó Margitnak. Sikerült estéje volt Erdélyi Lilinek is. A »Zzuzsi« vígjáték előadása egy igazán nem mindennapi alakításra adott alkalmat Jávor Antalnak és előtérbe tolta a Váradi személyét a kőfejtő kifogástalanul szerepében. ________ (a-1.) Hí rek. — Lapunk olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Személyi hir. Csaba Adorján vármegyei főispán a koronázásra leendő részvé tel céljából a közeli napokban Budapestre utazik. — Az ünnepi Istentiszteletek sorrendje. A róm. kath. plébánia templomban: December 25*ére hajló éjjel 12 órakor ünnepi szent mise. Mondja Récsey Ede házfönök, Zoboky és Tóth Lajos tanárok segédletével. 25-én reggel 7 órakor csen des szt. mise. 8 órakor szintén. 9 órakor szentségkitétellel énekes asszistenciális énekes szt. mise. Tartja a házfönök. Ünnepi szt. beszédet a celebráns mond. 11 órakor csendes szt. mise. D. u. 3 órakor szentségkitétellel vespera. 26-án 7, 8 és 11 órakor csendes szt. mise lesz. 9 órakor énekes szt mise. Prédikál Tóth Lajos. D. u. 5 órakor litánia. 27-én 9 órakor énekes szent mise. 30-án IV. Károly királyunk koronázása napján 9 órakor ünnepi, hivatalos szt. mise lesz TeDeummal. 31-én, Sylvester napján d. u 5 órakor évzáró szt. beszéd, litánia és Te Deum A szt. beszédet Tóth Lajos mondja. Újév napján 9 órakor ünnepi szt mise segédlettel. Prédikál Récsey Ede házfőnök. — A gk. templomokban: Naptáregyesités után első alkalommal ünneplik a görög- katholikusok a karácsonyi ünnepeket a többi összes keresztény felekezetekkel f. évi dec. 25-én héttőn. A karácsony elő- bőjtje 22-én pénteken lesz, szigorú böjttel, minthogy a gk. egyházban szombat- és vasárnapi napon szigorú böjt nincsen. Ugyanakkor reggel 8 órakor lesznek megtartva mindkét gk. templomban a karácsonyi vigilliai királyi imaórák Az istentiszteletek sorrendje egyéb iránt a következő : a Marchis Romulus föesperes-lel- kész vezetése alatt álló gk. templomban a héttőn éjszakára hajló éjjel 12 órakor karácsonyi éjjeli istentisztelet. Héttőn karácsony első napján d. e. 9 órakor szent mise, szent beszéddel tartja: Marchis Romulus tőesperes lelkész, délután 3 órakor esteli szolgálat. Előzőleg Rózsatüzér. Kedden reggel 7 órakor reggeli istenszolgálat. D. e. 9 órakor szent mise szent beszéddel tartja Szakáll János s. lelkész. D. u. 3 órakor esteli isteni szolgálat előzőleg rózsafüzér. Szerdán sz. István első vértanú napján reggel 7 órakor reggeli istenszolgálat előzőleg rózsafüzér — A Szócska János lelkész érd. esperes veze- • tése alatt levő gk. magyar templomban a j karácsony folyamán az isteni tiszteletek sorrendje a következő: a hétfőn éjszakára hajló éjjel 12 órakor éjjeli isteni szol- álat. Hétfőn karácsony első napján d. e. órakor szent mise szent beszéddel; d. u. 3 órakor esteli isteni szolgálat Előzőleg Rózsafüzér. Kedden reggel 7 órakor reggeli isteni szolgálat. Délelőtt 9 órakor szt. mise szent beszéddel, délután 3 órakor esteli isteni szolgálat, előzőleg rózsatüzér. — A református templomban: Advent. 4. vasárnapján d. e.—d. u. prédikál Kürtby Károly h. lelkész Karácsony I. napján d. e. dredikál: Kürtby Károly h.-lelkész ágendázik: Gacsályi Zsigmond segédlelkész, d. u. prédikál Gacsályi Zsigmond s. lelkész. Karácsony II. napján d. e. és d. u. prédikál Gacsályi Zsigmond s. lelkész. Az ág. hitv. evang. templomban: Advent 4 ik vasárnapján d. e. szent beszédet tart: Ré- dei Károly lelkész. Karácsány I-sö ünnepén a d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten szent beszédet tart és azután urvagabb volt, mint a színházban. Városi leányok szinte mámorosak, ha szabadban vannak. Egy ilyen kirándulás után történt a tragikai összeütközés. Gondolom a Zugligetből jöttünk. Mari azt proponálta, hogy a Városmajorig menjünk gyalog. Az utón azonban elfáradt kissé, ki- oneritette az a sok ugrándozás, meg a friss, éles levegő. Egyszerre csak rámmosolygott, és hirtelen karomba fűzte karját, erősen reám támaszkodott és úgy mentünk tovább. Egyszerre vérbe borult az arcom ettől az ártatlan, semmit sem jelentő mozdulattól. Jól emlékszem, hogy egész testemben megremegtem, mikor a leány gömbölyű, puha karját karomon éreztem. A szivem úgy dobogott, hogy féltem, a körülállók is meg fogják hallani. Ez az ártatlan fizikai érintkezés lángra lobban- totta a lelkemben már régen lappangó szerelmet. E pillanatban Zoltayra néztem és tekintetünk találkozott. Komor, fenyegető volt pillantása. És az én most támadt szerelmembe nagy büszkeség és méltóság vegyült: vetély- társam van, akin győzedelmeskedtem ! Hiú állat az ember. Zoltay komor, fenyegető pillantását egy lenéző vállvonitással honoráltam. Legjobb barátom volt és most boldoggá tett szenvedése. Otthon szobánkban sem szóltunk egymásnak. A szokásos esti filozofálás és jó éjszakát elmaradt. Azt hiszem, ezen az éjjelen egyikünk sem hunyta be a szemét. Másnap reggel Zoltay még komorabb, ^n pedig még boldogabb voltam. Boldogságom ■ak egy rövid félóráig tartott, mikor Mari 'gfogta Zoltay kezét: — Jöjjön, jöjjön, beszédem van magával ., . És behívta a szobájukba, hol sokáig suttogtak. Mikor kijöttek, Zoltay arca ragyogott, az enyém még balálsápadtabb lett. És igy ment ez napról-napra. Egyszer egyikünkhöz volt kedves, másnap a másikhoz. És szenvedtünk mind a ketten, mint a hogy csak húszéves korában tud szenvedni az emher. Néhány nap alatt halálosan meg- gyülöltük egymást és arra gondoltunk, hogy a másiknak el kell hagynia a lakájt. Talán már nyílt összeütközésre került volna a dolog, ha egy este Tóthnénál nem találjuk közös barátunkat, a gépészt. Az ulóbbi időben gyakran megfordult a háznál. Áldott jó ember volt és nagyon szeretett mind a kettőnket. Szilvóriumot hozott föl a számunkra, sőt egy kemény, hideg téli estén egy zsák szenet is küldött föl szobánkba. Különben igen egyszerű ember volt, ki órákig el tudott ülni szótlanul. A mint nagy pipájából a füstöt eregette, le lehetett volna rajzolni, mint a béke, a nyugalom és megelégedettség testet öltött képét. Ha Marival elmentünk valahová, ő odahaza várt reánk. Mikor hazajöttünk, rendesen ott pipázott a kályha mellett, cseni des elmélázással hallgatva a Tóthné horkolását. Aztán fölállt, megköszönte, hogy ilyen jók vagyunk Marihoz és mulattatjuk a kisasszonyt, jó éjszakát kívánt és pipájával együtt ment haza elaludni. Egy kora délelőtt mikor Zoltaynak meg akartam mondani, hogy kettőnk számára már szűk a világ, Mari benyitott hozzánk: — Jöjjenek be estére hozzánk, ma lesz az eljegyzésem. Nem voltunk színpadon s igy nem kapkodtunk szivünkhöz, de sápadtabbak voltunk e pilanatban mint a sírban fekvő halottnál. Mari nyugodtan folytatta: — A gépész ur ma reggel megkérte a \ kezemet és ma este meg is tartjuk az eljegy- ! zést. Ugy-e eljönnek ? Csak a fejünkkel bólintottunk és mig ; Mari bent volt a szobában, nem mertünk egymásra nézni. Aztán hirtelen szembe fordultunk egymással. — Nos ? — kérdezte Zoltay valami különös, rekedt hangon, de melyben már nyoma sem volt a haragnak vagy gyűlölködésnek. Nem értettem meg mindjárt. Ezelőtt kö- 1 zös kasszánk volt, de pár hét óta külön végeztük a financiális operációkat. — Azt kérdem van-e pénzed? — folytatta most már a régi, barátságos hangon. — Nincs. — Nekem sincs, — lógatta a fejét Zol- j tay. — így hát elküldjük a szürke öltönyönyömet a zálogházba. Talán kitelik belőle 1 két kis bokréta, mert remélem, te is veszel virágot Marinak. A szemem tele lett könnyel és mindent ! feledve, sírva borultunk egymás vállára. A i közös szenvedés és csalódás megint össze- : hozta a lelkünket. Zoltay tért előbb magához, pár pillanat j múlva erősen hátba vágott: — No vén szamár előre ! Menjünk hor- j dárért. . . Segítsük Erdély földönfutóit!!
