Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
SZATMRÁ MEGYEI KÖZLÖNY. Aztán ha eljö november másodika minden évben megismétli a pompát a hagyományos szokások szerint. Kihordja, vagy megszerzi az ősz legszebb és legdrágább virágait a sírra, melyet körül rak, vagy tele tűzdel lámpák és gyertyák sokaságával olyan gazdagon, amilyen csak anyagi helyzetébél kitelik vagy pedig — vagy talán legtöbbször — amilyen személyi hiúságát kielégíti. Ä kegyeletes emlékezet, a hagyomány és a szokás munkája ez, melyet, mint olyan sok más mindent megrendít most emberi gyarlóságra épített alapjában a világháború szörnyű ereje, illetve ezzel karöltve a mai helyzetet józan ésszel mérlegelő belátás és gazdasági állapotainknak hazafias szempontból való fig3mlembe vétele. A közeledő halottak napjára való tekintettel, hatóságok hivatalos írásai, főpapok rendeletszerü pásztorlevelei figyelmeztetnek mindenkit, hogy a sírok kivilágításának kultuszáról az idén le kell mondani. Mindenkinek kivétel nélkül, tehát annak is, aki eddig is csak egy picinyke kis gyertya véggel követte ezt a hagyományt, annak is, aki pazar bőkezűséggel a lángok egész sokaságával árasztotta el kedves halottja sírját, mert ha bármennyire telik is vagyoni helyzetéből kifolyólag, de nem szabad elvonja a köz elől azt a nélkülözhetetlen életszükségleti anyagot. Ha a békés jó idők meg is engedték a kegyeletnek sokszor csak a gyarló ember hiúságából táplálkozó eme megnyih vánulását, most igazán megszűnt annak lélektani és logikai oka. Most, mikor olyan sok család, kedves halottja nem az otthon temetőjének békés ölében, hanem ismeretlen messze vidéken, vagy idegen ország határán jeltelen tömegsírban fekszik eltemetve, ugyan mi értelme volna az itthoni sírok kivilágításának ? De ha ettől eltekintünk is, bizonyára legmélyebben gyászolt halottunk lelke megnyugvásával jár az a gondolat, hogy a világítás költségeit fordítsuk az elesett hősök árvái javára, vagy a háborúban bármiként sulytottak gyámolitására, hogy ilyen formám ők is részt vegyenek a hazafias áldozatkészségben. Halottak napján tehát ez évben itthon szorítkozzunk a kegyelet oltárán a szerény virágra, mely sokkal bensőségteljesebb kifejezője a hálás kegyeletnek, mint bármilyen kivilágitás. A messze földön ismeretlen helyen, vagy tömegsírban nyugvó hőseink felett pedig az idők végtelenjéig virrasztani fog jönnek a fürdővendégek s mire beköszöntőnek a meleg júliusi napok, a dornavatrai szállókban és nyaralókban kincsekért se lehet szobát kapni. Környéke gyönyörű. Körül égig nyúló havas hegyek. A Magúra, a Marco. A hegyek júliusban is térdig ér a hó. Ide járnak az erdélyi mágnások és a román bajárok. Két kilóméternyire vagyunk a román határtól. A szomszéd faluból Dorna-Kandreni- ből egy fahid visz keresztül a folyón. A hid túlsó feje már román földön áll. Az idén egész télen hangos volt Dornavatra s olyan élet, olyan forgalorn volt itt, mint soha. A nagy orosz invázió alatt az egész Bukovinából csak Kandreni és Dornawatra volt a mi kezünkben, a többi az oroszoké volt, a város végében álltak az ágyuk s még ma is ott vannak az elhagyott lövészárkok. Ebben a két Községben állomásozott az egész bukovinai hadsereg s itt voltak az oroszoktól elmenekült összes államhivatalok. Kezdve a tartományi elnökön, le az utolsó utkaparóig. S most is olyan hangos itt az élet, mmt valami világvárosban. A kávéházak, vendéglők zsúfolva vannak. A villanyfényes utcákon élénk korzó. A kocsiuton automobil automobilt követ. Mindenütt magyar szó hallatszik. Magyar népföl- kelők, magyar honvédek járnak az utcán s az osztrák postán magyar tisztviselők is vannak, hogy baj ne legyen a németül nem értő katonákkal. Gyönyörű tavaszi nap van. Forró napsugarak aranyozzák be a hófödte hegyeket. A nők tavaszi ruhában sétálnak az utcán s kacérkodnak a szálas szép magyar katonákkal. Kinézek az ablakon és egyetlen német csákót se látok sehol. a mi és az egész nemzet szerető emlékezete, mintegy örökmécses a hazaszeretet magasztos oltárán. Nagyszerűen b*vélt a harctéren küzdőknél és Áltáléban mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölik meghtias, rheum», köazrény, Influenza. tarok-, ■all- éa hAifi}*» *8>. apaiéiba« Dr. &1 china tth Horgony-Liniment. Horgony-Paín-Expeller p«tók*. Üregje X -•«, 140, Kaphat« gyégyaaertirakban ragy kSarat- (J lenal as „Arany oroazlAnhoa" olmaatt “T" Dr. Riohier-féle gyógyszertárban, i I i Prága I, Elisabethatr. 6. . Naponkénti »átkaidét. Színház. Évek hosszú sora óta az volt a nagykárolyi színházlátogató közönségről kialakult vélemény, hogy télig meddig telt házat csak operettel lehet nála elérni. Társadalmi darabokban, vagy pláne egy drámai előadáson mindenkor azon gondolkozott, hogy vájjon megtartják-e ennyi embernek a mai előadást, vagy sem. A világháború azonban úgy látszik mégis csak radikálisan átalakító hatással van az emberekre. Amint hogy dédelgetett egyetlen gyermekek, kik ezelőtt reggel az ablakukon kinézve már is meghűltek, ha kinn esős borús idő volt, most heteken át feküsznek vizes, sáros lövészárkokban anélkül, hogy még csak a zsebkendőre is szükségük volna, éppen úgy az itthon levők között is, nagyon sokan vannak, akik eddig csak azért mentek színházba, hogy egy fülbemászó operette melódiáinál, vagy egy sikamlós bohózat tréfáinál jól kinevessék, kiélvezzék magukat, most boldogan törölgetik szemeiket egy- egy komolyabb, megrázóbb jelenet után és örömmel állapítják meg hazamenet, hogv jaj de jól kisirtam magamat. És azután nem is lehet tudni, hogy hány szülő, testvér, gyermek van ott a színházban, aki együtt érez és zokog a színpadi hőssel, vagy hősnővel, mikor eltűnt gyermeke, szülője, életpárja után önti köny- nyeit. . . . Megállapítható, hogy Neményi gárdája inkább a prózai darabokban állja meg jobban a helyét. Mi a magunk részéről hajlandók vagyunk ezt a zenekar hiányának betudni. Nincs a hajlékony, sima női hang, nincs az az erőteljes, imponáló tenor, amelyik teljes hatást válthatna ki kisérő zene nélkül. Nincs az az énekes, ki ne szorulna rá olykor-olykor előadása sikerének érdekének egy jól vezetett zenekar vezető, alkalmazkodó, kiemelő, vagy elfojtó kíséretére. Azonban oly sok mindent megtanultunk nélkülözni, meg leszünk már színházi zenekar nélkül is. Talán nem éppen a legnehezebb nélkülözés lesz ez. Szakítunk a régi módszerrel és nem tartjuk lényegesnek azt, hogy minden egyes előadásról hasábos reterádákat Írjunk. A közönség úgyis csak általános véleményre kiváncsi és azután a szerencse dolga, hogy olyan darabhoz váltja-e meg jegyét, mint például a napokban Fogadjunk volt, vagy pedig alkalma van élvezni egy olyan darabot és előadást, mint a minő a »Névtelen asszony« vagy »Derék Fridolin« volt. De nem akarunk igazságtalanok sem lenni. Nem lehet csak úgy megemlékezni a lefolyt hét eseményeiről, hogy egyes személyekhez fűződő megjegyzéseket is ne tegyünk. Nem lehet például őszinte elismerés nélkül hagyni Sándor Julia asszonyát a »Névtelen asszony« címszerepében, amelyik a néző előtt feddhetetlen alakítás volt. Referálni kell arról a zugó tapsviharról, mely Jávor Antalt jutalmazta ugyanezen darab ügyvéd szerepében, bár szerintünk ugyanezt megérdemelte akkor is, mikor a fiút ébresztette fel benne a világ leghatalmasabb érzelme az anyai és az anya iránti szeretet. Béhr Matild Emmája a »Derék Fridolin«-ban, ily különben gyenge »Urasági inas kerestetik« bohóságban csak őszinte elismerést érdemel. Thurzó Margit minden szerepében elragadó és táncai a fővárosi színpadok táncosnőire emlékeztetnek bennünket. Marossi nappról-napra jobban alkalmazkodik játékával kiváló hangjához, Győri Gyula pedig minden szerepében hatásos alakításra talál alkalmat, jávor Ervint eddig még csak egy neki Való szerepben láttuk a »Névtelen asszony« ügyészi szerepében, hol igazán kifogástalan volt. Korai kisebb szerepekben egyre jobb. , Általánosságban csak a felvonásközök megröviditését kérjük az igazgatótól és lehetőleg olyan szereposztást, hogy a 2-ik felvonásban megölt egyén ne szerepeljen már abban a darabban. Semmiségnek látszik ugyan e megjegyzés, de rendkívül az összhatás rovására megy az ezzel ellenkező beosztás. Tessék csak egyszer mint néző végigélvezni ezt! Hordókat petroleumos, olajos, kátrányos, sziruposat, szeszest a legmagasabb áron minden mennyiségben készfizetés mellett veszünk úgy helyben, mint bármely vidéki vasút vagy hajóállomáshoz szállítva. Hordóügynökök kerestetnek!!! Weisz Lipót és Társa olaj, gépzsir, kocsikenőcs nagykereskedők. Budapest, IX. Hentes u. 17. Interurbán Telefon: József 14—50. Kipefc — Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1910. okt. 29-én d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkivüli közgyűlést tart. Tárgy- sorozat: 1. Piolgármester jelentése arról, hogy a borital és husfogyasztási adó kezelési joga 1917—19. évekre megváltható nem volt s az nyilvános árverésen a szeszfogyasztási adó pótlék szedésének jogával együttvéve évi 40.000 koronáért Dr. Lőble László nagyváradi szeszgyár tulajdonosnak haszonbérbe adatott. 2. A legtöbb adót fizető képviselők 1917. évi névjegyzékének megállapítása. 3. A polgárrendőrségre vonatkozó szabályrendelet módosításának ügye. 4. Jelentés arról, hogy a vásárrendtartási szabályrendelet módosítása jóváhagyatott. 5. Á városi közkórház szabályrendelet módosításának kormányhatósági jóváhagyása. 6. Tóth János kórházi felügyelő kérelme fizetés javítás és mosatási pótdij megállapítása iránt. 7. Szakáll Sándorné városi állatorvos nejének kérelme férje telies illetményeinek folyósítása iránt. 8. A városi rendőr és szolgaszemélyzet kérelme téli csizmapénzének felemelése iránt. 9 Csorba Gyula rendőralkapitány kérelme ruhakár - talanitás iránt. 10. A f. év szept. havi péztárvizsgálat eredményének bejelentése. — Signum laudis. Dr. Kovács József ezredorvos, városunk tiszti orvosa az ellenség előtt tanúsított önfeláldozó magatartásáért királyi elismerésben részesült — Emlékezzünk meg elhunyt hőseinkről és szeretteinkről. Novemher 1-én d. e. 10 órákkor a mesterrészi temetőben az eltemétett katonák lelki üdvéért istentisztelet lesz. Az énekes szent misét a Vöröskereszt elnökségének felkérésére Branecky József kegyesrendi tanár fogja mondani. Mise alatt a főgymnázium énekkara fog énekelni. A misén az összes itt lévő katonák vesznek részt. Mise végén a katonák sírjánál a kar éneke után a celebráns beszédet mond és szentelt vizzel meghinti a sírokat. Az istentiszteleten mindenki részt vehet. — D. u. 3 órakor a főgym. ifjúsága teljesen kivonul a temetőbe, ahol
